Vers mindenkinek: Petőfi Sándor – Itt van az ősz, itt van újra | előadja Mensáros László Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg. Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet. Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik. Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpenditem, Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. – Kedvesem, te űlj le mellém, Űlj itt addig szótlanúl, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonúl. Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet. (Erdőd, 1848. november 17–30. Itt van az ősz itt van újra vers de. )
Értékelés: 29 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Petőfi Sándor Itt van az ősz, itt van újra c. versét Mensáros László adja elő. A műsor ismertetése: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna - így sajátítjuk ki a sorokat. Pedig a vers mindenkinek szól. Itt van az ősz, itt van újra... -. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól - a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Ha eljut hozzánk, bennünk alakul, él tovább. Mindannyiunkban. 15 éven át a Magyar Televízió juttatta el a virágirodalom kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Ha esténként megszólalt a hárfa ismerős hangja, mindenki tudta, kicsit megáll az idő. Néhány percre semmit sem kell tennünk, csak hallgatni, befogadni, értelmezni, érezni. 157 szerző 782 alkotása engedte meg mindenkinek, hogy néhány pillanatra csak maga legyen, csak ízlelgesse a szavakat, rímeket, képeket, dallamokat.
Itt van az ősz itt van újra vers le site Itt van az ősz itt van újra vers la page du film Itt van az ősz itt van újra vers la A kép csak illusztráció. Poz: Irányítószá > Budapest irányítószám > 13. kerület > B > Budai Nagy Antal utca > 3D panorámaképek és virtuális séta készítése « vissza más kerület « vissza 13 kerület Budapest, 13. kerületi Budai Nagy Antal utca irányítószáma 1137. Budai Nagy Antal utca irányítószámmal azonos utcákat a szám szerinti irányítószám keresővel megtekintheti itt: 1137 Budapest, XIII. kerület, Budai Nagy Antal utca a térképen: Partnerünk: Budapest térkép - térkép és utcakereső Fenntartó: Csongrád megyei intézményfenntartó központ Frissítve: 2019-09-20 13:46 Bemutatkozó szöveg Az idős korúak Szociális Otthona 1977-ben 50 fős férőhellyel, új pavilonrésszel bővült. Itt van az ősz itt van újra vers la. Az elhelyezés szállodaszerű rendszerben történik 2-4-5 ágyas szobákban. Ebben a részben a fennjáró, önellátó, kevés segítséget igénylő lakók kerülnek elhelyezésre. Itt van lehetőség házaspárok elhelyezésre.
Jöjjön Ady Endre: Félhomályban verse. I. Ott ültünk némán, édes félhomályban, Te elmerengve s égő vágyban én. Álmod hová szállt s kié volt a vágyam, Titok maradt az szívünk rejtekén. Talán a mult viharzott át előtted S előttem halkan tünt fel a jelen… …Neked talán már bántó, kínos álom S nekem már kínos vágy a szerelem… Hidd el, mi csupán csaljuk a világot, Arcunkon is hazug az ifjuság, Én nem török le illatos virágot S neked sem kell már soha mirtuszág. Én az álmod szeretném visszahozni, Te tán szivembe vágyat oltanál – Küzdünk egymásért hasztalan, hiába: Köztünk a multnak tiltó romja áll! … II. A szivedből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szivembe… Egyedüli kincs tetőled: – Amit adhatsz még nekem – A szivedből egy-egy sóhaj… A szivemből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szivedbe… Oly kevés maradt a multból… Amit néked adhatok: A szivemből egy-egy sóhaj… III. Ne vádoljunk senkit a multért, A vád már úgyis hasztalan. Aranyodi Zoltán: Itt van az ősz. Talán másképp lehetett volna – Most már… mindennek vége van! … Úgy szeretnék zokogni, sírni A sírra ébredt vágy felett – De ránézek fehér arcodra S elfojtom, némán, könnyemet.
Várunk a csendes félhomályban Valami csodás balzsamot, Mely elfeledtet mindent, mindent S meggyógyit minden bánatot… Leolvasom sápadt arcodról A rád erőszakolt hitet És megdöbbenve sejtem, látom, Hogy nem hiszel már senkinek! … IV. Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, Mi is tudtunk még hinni valaha. Ami hevünk volt, mind elfecséreltük S ami hajnal volt, az most éjszaka. Te ott a deszkán ki nem oltott vággyal Hamvadsz el lassan, némán, egyedül, Én meg, szakítva emberrel, világgal, Bolyongok árván, temetetlenül. Magasba vont és így – a porba vitt. Megnyugvás útját epedve se leltük, Szivünkből végképp elszállott a hit… …Olyan a színpad, mint a lant világa, Kifosztja lelkünk s lelket mégsem ad – A boldogságért küzdtünk, mindhiába: Boldognak lenni nekünk nem szabad! … V. Nem jó kép itt az »őszi napsugár«, Mit mi érzünk, nem késő szerelem. Itt van az ősz itt van újra vers van. A szerelem nem szánalomra vár S te szánalomból érzel csak velem. Én reszketek egyedül elkárhozni, Magammal vinném beteg lelkedet… De végzetünkkel mindhiába küzdünk: Nekünk együtt még halni sem lehet!
(Erdőd, 1848. november 17–30. ) SZEPTEMBER VÉGÉN Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Ady Endre: Félhomályban. (Koltó, 1847. szeptember. )
- Elröpült három falevél.... Az egyik magasba vágyott: talált a felhők közt új világot, emelte, emelte a szél.... A másik rohanni vágyott: magasba hágott és mélybe szállott, sodorta, sodorta a szél. Harmadik szédülni vágyott, szemét lehunyta, semmit se látott, kavarta, kavarta a szél. Lobogott három falevél.... Lehullott három falevél tehetetlenül a világból. Ott lenn a sár, fekete mély- ki emel fel az őszi sárból, ti szegény három falevél? WaldorfART Galagonyamanó Őszi versek 5. : Weöres Sándor: GALAGONYA Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Őszi versek 6. : Kányádi Sándor: Jön az ősz Jön már az ismerős, széllábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat s harapja, kurtítja a hosszú napokat.