Egy csepp falusi élet Ganna, egy kis zsákfalu a Bakonyban. Itt él "bodzazsuzsa" és családja, olyan környezetben, amiről sokan csak álmodozunk. Úgy gondoltuk, amíg álmodozásai(n)k valóra válnak, megosztjuk Önökkel bodzazsuzsáék mindennapjait, hogy cseppenként juttassuk el otthonaikba a falusi élet meghittségét, tisztaságát, ízeit. Igen, ízeit is, hisz bodzazsuzsa "munkája" - nem hisszük, hogy annak éli meg - a falusi vendéglátás, helyszíne a Bodzás Vendégház (ahol természetesen kutyával érkező vendégeket is szívesen látnak). 2009 szeptemberében nyitott blogjából szemezgetünk, szó lesz munkáról, állatokról, gasztronómiáról, antikolt, méhviaszolt fenyőbútorokról, illatokról, érzésekről, érzetekről... és reméljük, végül Önöket is megérinti mindaz, amit kifejez mottója is, az "Egy csepp falusi élet". Még több fotó, és még több bejegyzés olvasható természetesen a blogban: Hozzászólás írásához regisztráció szükséges!
A csónakos közlekedés sokáig bevett gyakorlatnak számított a helyen. A szigetet ráadásul alacsony fekvésének köszönhetően régen rendre elárasztotta a Duna vize, így a helyiek hozzászoktak a csónakozáshoz, a Duna szabályozása és az itt folytatott emberi tevékenység miatt azonban a 20. századra iszappal töltődött fel a meder, a sziget méretei megnőttek, egyre kevésbé fenyegették az áradások. A cikk az ajánló után folytatódik Talán nem meglepő tendencia, hogy az 1900-as évek második felében a tehetősebb fővárosiak is felfedezték maguknak a paradicsomi helyet, egyre több üdülőt létesítve a szigeten. A nyaralók megjelenése magával vonta az infrastruktúra fejlődését: először áramszolgáltatás és víz, majd vezetékes gáz is elérhetővé vált. A könnyű elérhetőség, a komfortos körülmények pedig az egész éves tartózkodást is lehetővé tették, az elmúlt évtizedekben sokan költöztek ide. A csodás helyszín számos művészt inspirált, ami a környéket elnézve érthető. A természetes kép szerencsére a mai napig adott, így az sok kirándulót és vízi túrázót vonz.
Ha valakinek rendezetlen volt a portája, piszkos az ablaka, seperetlen volt a járda, akkor azt a falubeliek megszólták, kibeszélték. Nem is olyan régen írtam már néhány szokásról, amelyek régen mindennaposak voltak, de mára elfelejtődtek, mint például a hagyma szárának fonása, vagy a harisnya stoppolás. Most újabb szokásokról hoztam egy kis összefoglalót. Mit szól a falu…. Ne érje szó a ház elejét – mondta mindig a nagymamám, s én azt hittem, ez amolyan szólásmondás, ami annyit tesz, ne adjunk okot a kritikára, magam gyereknyelvére lefordítva tehát: viselkedjünk rendesen. Tulajdonképpen többé-kevésbé jól is hittem, csak az eredetét nem ismertem mostanáig. Régen faluhelyen a hosszúkás parasztházaknak csak a rövid, 2 ablakos oldala nézett az utcára (általában ez volt a tisztaszoba). Ezt a két ablakot és a ház elejét vették szemügyre azok, akik az utcán elhaladtak, s a látvány alapján ítélték meg a lakókat – hiszen bejárni egymáshoz csak a rokonoknak, jó ismerősöknek lehetett. Fotó: Fortepan Ezért az asszonyok minden nap felsöpörtek a ház előtt, az udvart, az utcát is felgereblyézték és felsöpörték, az árokpartot rendezték.