A méhen belüli fogamzásgátló eszközt (IUD-t, spirált) használó nőknél valamivel megnő a méhen kívüli terhességek rizikója, és azoknál, akiknek korábban már volt méhen kívüli terhessége, azoknak sajnos később is nagyobb esélyük van erre. A méhen kívüli terhesség legnagyobb veszélye, hogy a növekvő embrió megrepesztheti, kettészakíthatja a petevezetéket, belső vérzést, a hasüreg felé irányuló vetélést okozva. Ennek tünetei a sápadtság, eszméletvesztés, heves szívdobogás, ájulás, hirtelen rosszullét, igen erős fájdalom. Ilyen esetben azonnal kórházi ellátásra van szükség! Előfordulhat, hogy a szervezet maga "gondoskodik" a méhen kívüli terhességről, így az spontán távozik a szervezetből. Kellően korán felismert esetben gyógyszeres kezelés hatására szívódik fel a terhesség. A leggyakoribb beavatkozás a méhen kívüli terhesség műtéti eltávolítása, mely mostanában általában laparoszkópiás műtét segítségével törté a petevezetékek még épek, a petezsák "kihámozható" a helyéről, így a jövőben nagyobb az esély az egészséges várandósságra.
Biztosítani kell azonban betegeinket arról, hogy a későbbi terhesség esélye mindkét beavatkozást követően nagyjából megegyezik. Kevésbé aktív méhen kívüli terhességek esetében tájékoztathatjuk a nőbeteget a rendelkezésre álló kétféle lehetőségről, a gyógyszeres kezelésről és a konzervatív műtétről. Felvilágosíthatjuk őt a műtéti kockázatokról, a gyógyulási időről, egy később esetleges sebészeti beavatkozás szükségességéről, amennyiben első körben gyógyszeres kezelésről születik döntés, illetve arról, hogy a kétféle terápiás módszer nagyjából azonos teherbe esési esélyeket biztosít. Azt is el kell mondanunk, hogy bármelyik kezelést is választjuk, a méhen kívüli terhességre hajlamosító kockázati tényezőket meg kell szüntetni, amennyiben lehetséges, hogy javítsuk a későbbi terhesség sanszát és csökkentsük az ismétlődés valószínűségét. Ennek egyik módja lehet például a dohányzásról való leszokás" – hangsúlyozza a vizsgálat vezetője.
A résztvevőket két csoportba sorolták: 1) kevésbé aktív méhen kívüli terhességek (olyan tényezők megítélése alapján, mint amilyen például petevezeték megrepedésének valószínűsége, az utolsó menstruáció óta eltelt idő, a hormonszintek, a hasüregben folyadék jelenléte, illetve a lakás és a kórház közötti távolság) és 2) aktívabb méhen kívüli terhességek, amikor gyógyszeres kezelés nem alkalmazható, például azért, mert a petevezeték megrepedt vagy számítani kell megrepedésére, és nagyobb az 1) pontban felsorolt tényezők fennállásának esélye. Az 1) csoport 207 tagja közül véletlen besorolás alapján egyesek gyógyszeres kezelésben részesültek, míg mások konzervatív műtéten estek át, míg a 2) csoport 199 tagja konzervatív vagy radikális műtétre kerülhetett. Két év elteltével a spontán, szabályos (méhűri) terhességek előfordulási aránya a gyógyszeresen kezelt csoportban 67%, a konzervatív műtéten átesett csoportban 71% volt az 1) csoportban. A 2) csoportban a spontán terhességi arány konzervatív műtét után 70%-nak, radikális műtétet követően 64%-nak adódott.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a gyógyszeres kezeléssel kiküszöbölhetők az anesztéziával és a sebészeti beavatkozással járó kockázatok. Tekintettel azonban arra, hogy a gyógyszeres kezelés és a konzervatív műtét nagyjából megegyező fertilitási esélyeket biztosít, lehetőleg sebészeti kezelést kell végezni azokban az esetekben, amikor a beteg együttműködése várhatóan kívánni valókat hagy maga után. - Amennyiben műtét szükséges, a méhen kívüli terhesség aktívabb eseteiben nincs szignifikáns különbség a későbbi teherbe esés szempontjából, ezért olyan döntésre kell törekedni, mely megfelelő egyensúlyt teremt a műtét utáni felépülés és a fertilitás megőrzése között. "Ez azt jelenti, hogy a méhen kívüli terhesség kezelése kapcsán az eddiginél megalapozottabb tanácsokat adhatunk nőbetegeinknek. Amennyiben aktív méhen kívüli terhesség áll fenn, melyben a műtét az egyetlen megoldás, elmondhatjuk, hogy bár első megközelítésben a konzervatív műtétre törekszünk, de előfordulhat, hogy radikálisabb beavatkozásra kényszerülünk.