A napokban folytatódott a szentesi Hegedű László Helyőrségi Klubban az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred által szervezett "Találkozás volt parancsnokainkkal" című előadássorozat. Az előadó ezúttal Mezei Gábor nyugállományú dandártábornok volt. A város lakossága számára is nyílt programon részt vettek a szentesi nyugállományú, katonák, valamint az aktív hivatásos és szerződéses állomány is. Mezei Gábor dandártábornok örömmel üdvözölte a volt bajtársait, majd belekezdett az emlékek felidézésébe. Mint elmondta: még 1964-ben jelentkezett az Egyesített Tiszti Iskolára, légvédelmi rakétás szakra. Szegedre kapta meg a behívóját, ahol megkezdte katonai pályafutását. Az első év után Szentendrére került a műszaki századhoz. 1968-ban út és vasútépítő szakon végzett, és avatták hadnaggyá. Mezei Gábor Dandártábornok. "Megkérdezték hová szeretnék kerülni. Bárhová, ahol nincs dózer és ponton, válaszoltam" – emlékezett Mezei tábornok. Erre Szentesre került, ahol azonnal kapott 12 dózert és egy fél készlet N2P pontont. Az elkövetkező években bejárta az országot: gyakorlatok, hídépítések, földmunkák, kőbányák.
Ipar- és tervezőművészek címmel új könyvsorozat indult az MMA Kiadó gondozásában. A sorozat bemutatja az MMA Iparművészeti Tagozatának tagjait és munkásságát. Megismerhető a művészek pályaképe, művészi hitvallása, továbbá a velük készült interjúk során bepillantást nyerhetünk az alkotók életébe, műveik keletkezésének történetébe. A kismonográfiák egyben albumok is, hiszen a köteteket a legfontosabb művekről készült fotók illusztrálják. A könyvek végén lévő Függelékek pedig segítik az életutak fontos állomásainak megismerését. Mezei Gábor bútortervezőről Kernács Gabriella állított össze színvonalas kismonográfiát. Mezei Gábor (Budapest, 1935. november 29 -) szakmai pályafutása a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán indult, ahol 1960-ban diplomázott. Az 1960-as, '70-es években esztergályozott fatárgyakat - tálakat, gyertyatartókat - tervezett, organikus, lágy formáik hatását a homokfúvással kiemelt faerezet bravúrosan felfokozta. Az 1960-as évek közepén ismerkedik meg a munkásságára sorsdöntő hatást gyakoroló Makovecz Imrével, az akkor Magyarországon uralkodó technicista-modernista építészet szürkesége, egyhangúsága ellen lázadó organikus építészet megalapítójával.
Főoldal Könyv Már a fülszöveg biztosít a szerző első kötetének (néhol zavarba ejtően) gondos megszervezéséről, tematikai viszonyítási pontjairól, de érdemes ezek puszta azonosításán túl továbbgondolni a felmerülő fogalmakat (apokrif, oldalborda, paradicsom). A szövegek tipográfiája például a bibliai hasáb mellett glosszaként is értelmezhető, megidézve ezzel a kódexek világát. Ugyanezt erősíti meg az iniciálé (miniatúra) jellegű címkiemelés. Így juthatunk el egészen a remetei magányig, a könyv egyik alapélményéhez. A címek alfabetikus sorrendje lexikonként is olvashatóvá teszi a kötetet, ami legalábbis elbizonytalanítja az egységes, lineáris történethez való ragaszkodást, és maga is állítja: "képtelen összerakni az életrajzát". A kérdés csupán az, hogy még a befejezetlenséget ("sosem érek / haza") vagy már az elhalványulást, kikopást ("fordítva élni egy történetet") érzékeltetik az üresen hagyott lapok. Ezzel a választól függetlenül esélyt (vagy óhajt? ), sőt helyet kap az olvasó, amit saját tapasztalataival tölthet ki, még akkor is, ha az Emberről szóló enciklopédiának nyilván az Első (Ádám) lehet a legautentikusabb alanya, egyúttal közös nevezője is.