47 videó A 100 Tagú Cigányzenekar (A Fővárosi Bíróságon bejegyzett hivatalos nevén: 100 Tagú Cigányzenekar Országos Kulturális és Közművelődési Egyesület) a világon egyedülálló együttes. Tagjai főleg cigány származású muzsikusok, a komolyzene (többek között Liszt, Bartók, Kodály, Hubay, Brahms, Sarasate, Strauss művei) mellett tradicionális magyar cigánymuzsikát is játszanak. Nevével ellentétben megalakulásakor 138 tagja volt, ma 140 van. A zenekar "cigány kulturális egyesület"-i jogállással jött létre Budapesten, 1985. november 2-án, a hasonló magyarországi szervezetek közül elsőként. Az ötlet idősebb Járóka Sándor, akkori prímáskirály 1985 áprilisi temetésén fogant meg, mikor az elhunyt tiszteletére egy több száz fős alkalmi zenekar állt össze, hogy végső útjára kísérje. Mészáros Tivadar volt a zenekar megálmodója és az első lépések az ő irányítása alatt történtek. Úgy vélték, hogy ezen alkalmi "banda" megszervezve nagy létszámú koncertképes zenekar lehetne, mely egyben az országban elszórtan élő legkiválóbb cigány zenészeket tömörítené magába.
A világhírű zongorista és a zenekar között erős kötelék van: az alakulásunk idején, 1985-ben többször is meglátogatott minket a próbáinkon, és instrukciókkal látott el bennünket. Fel is kértük, hogy legyen a tiszteletbeli elnökünk, amelyet elfogadott. – Sok helyre van szükségük? Pontosan hányan vannak? – A nevével ellentétben a 100 tagú cigányzenekarnak már a megalakulásakor is 140 tagja volt. Két éve 138 főt számláltunk, ma már csak 116-an vagyunk. Ebből egyszerre 60-70-en szoktunk próbálni. – És Ön? – Újlipótvárosból járok hetente kétszer próbálni. Minden alkalommal ott vagyok, még ha nem is mindig játszom. A sok szervezési és adminisztratív munka mellett csak időnként marad kapacitásom arra, amit a leginkább szeretek, a hegedülésre. – Régi zenészcsaládból származik. Mesélne az őseiről? – A családom generációkra visszamenően zenészekből áll, akik teljesen integrálódtak a magyarok közé, és elszakadtak attól a miliőtől, amelyben a cigányság egy része a mai napig benne maradt. Mi magyar cigányoknak, úgynevezett romungrónak valljuk magunkat.
Többször nyaraltam a szüleimmel és a bátyámmal Magyarországon a 70-es évektől, engem is megfogott a cigányzene. Akkoriban rengeteg zenekar muzsikált a Balaton környékén és a fővárosban. Mindig bámultam őket. Mi tetszett benne annyira? A gyerekek nem nagyon rajonganak a nótákért. A magyar nagymamám mindig mondta: átkerülhettek hozzám azok a gének, amelyeket nem kapott meg a bátyám. Valószínűleg a vidám, virtuóz csárdások tetszettek gyerekként. Misztikus világ volt: fekete arcok fehér ingekben, piros mellényben, és izgalmas zenét játszanak. Nekem Hollandia mindig unalmasnak tűnt. A tenger mellett van, bizniszelt a világ különböző országaival, ezért a kultúrája sosem volt domináns. Nincs is annyi holland dal, mint magyar. Hegedülni a cigányzene miatt tanult meg? Azt nem mondhatom, a szüleim – teljesen jogosan – azt akarták, játsszam valamilyen hangszeren, mert a zenetanulás az agy fejlődésének és a léleknek is jót tesz. Nyolcéves lehettem, amikor elkezdtem hegedülni tanulni. Megmondom őszintén: akkoriban annyira nem tetszett ez.