A köpönyeg: Gogol egyik legismertebb elbeszélése. Az ún. kisember-novellák közé tartozik, melyeket az író pétervári csalódásai, a hivatalnoki életről szerzett kiábrándító tapasztalatai ihlettek. Több évig dolgozott rajta, többször is átírta, újraírta, kiegészítette. Műfaj: elbeszélés. Téma: egy hivatalnok új köpönyegre gyűjt, végül megvarratja, de ellopják, s ebbe belepusztul. Halála után kísértetként visszajön és igazságot szolgáltat. Korstílus: realista (a befejezés fantasztikus). Ki az őrült, én vagy te? – Gogol: Egy őrült naplója - Mindset Pszichológia. A fantasztikummal kevert realizmus jellemző volt Gogol szemléletmódjára, írói módszerére. Valószínűleg hatottak rá E. T. A. Hoffmann orosz fordításban megjelent írásai. Hangnem: változatos. Tárgyilagos, ironikus, szarkasztikus, humoros, néhol érzelgős, szentimentális. A köpönyeg egyik legfeltűnőbb sajátossága a hangnemek keverése (gyakran egy mondaton belül is tapasztalható hangnemkeveredés). komikus: " Némelyik betűt különösen szerette; ha a másolásban ezekhez ért, egészen magánkívül volt, elmosolyodott, kacsintott egyet-egyet. "
Hierarchikus rendben éltek: csak akkor lehetett magasabb rangba lépni, ha a fölötte álló meghalt vagy feljebb lépett, vagy valami olyan blődséget csinált, hogy kirúgták, de ez ritka volt. A köpönyeg ábrázolásmódja Gogol nem adja meg a konkrét időt, helyszínt, személyt, mert általánosít, tipizál. Ez újítás volt. Egy tipikus, általános ügyosztályon játszódik a történet. Az ügyosztályon pedig van egy hivatalnok, akit Basmacskinnak hívnak (tipikus helyen egy tipikus személy). Gogol sokat ironizál, pl. a rendőrfőnök regénynyi beadványt ad be mellékletként. Gogol: A köpönyeg (elemzés) - Oldal 4 a 4-ből - Műelemzés Blog. Önironizál is, az írókat is ironizálja: olyat állít ide, aki nem tud visszavágni. Aztán elkezdi a Basmacskin család jellemzését. Csizmát hordanak, ami parasztosabb, alantasabb dolog, mint a cipő, de tartós holmi (bár évente háromszor kellett talpalni). Főszereplőnk teljes neve Akakij Akakijevics Basmacskin (az orosz névadásban az apa nevét is megkapta a gyerek, még a lányok is, mintha magyarul olyan nevet adnánk, hogy Kiss Jóska Piroska).
A köpenyt azonban elrabolják, s ez elindítja végzetes kálváriáját, aminek következtében meg is hal. A történet fantasztikus zárlatában kísértetként tűnik fel, s köpenyeket ráncigál le a járókelőkről, s végül bosszút áll a vele egykor kíméletlen 'tekintélyes személyeken". A kritikai realizmus jellemző jegyei a műben: Pontosan leírja a hivatalt és a hivatalnokokat. Akakij lakásának és életkörülményét is igen objektívan írja le, csakúgy, mint a szabó lakását. A városról, a bálról és a köpenyről hiteles képet ad. A műről: Gogol írása nem klasszikus értelemben vett novella, hanem annál nagyobb terjedelmű és összetettebb témájú elbeszélés. Bár története nem nélkülözi a döntő fordulatot(Akakij feltámadása)és a csattanót(a tekintélyes személy kifosztása), a megszokottnál szélesebb távlatot mutat be az elbeszélő. Anekdotái, közbeszúrásai révén a hivatalnokvilág keresztmetszetét rajzolja meg, a hierarchia legalsó fokától a legfelsőig. Mellékszereplőinek jellemzésével és a történet csodás elemeivel pedig tovább szélesíti az ábrázolás körét.
Az elbeszélés a gogoli műfaj – a groteszk novella – alappéldája. Sok eleme túlzó, képtelen, nemcsak a befejezés. Nehéz elképzelni a novellabeli viszonyokat, s hihetetlennek tűnik a főszereplő jelleme, viselkedése is. A valóságelemek (a hivatal, a nevek, a rendőrségi utasításra történő utalás) és a túlzások, a valóságon túli dolgok, az irracionalitás keveredése, a hitelesnek tűnő, de pontosan nem meghatározott helyszínek (Pétervár utcái, negyedei, a Kalinka híd), az olykor túl részletes leírások, jellemzések egy különös világot teremtenek. Gogol elbeszélésének világa alapvetően nem fiktív, de képtelenségeivel mégis azzá válik. Az ábrázolt világ ilyen mértékű torzítása és a befejezés fantasztikumba fordítása nyilvánvalóan tudatos alkotói cél. Kelet-Európa realista irodalmában megfigyelhető néhány olyan vonás, melyek Nyugat-Európa realista hagyományaira nem jellemzőek. Ezek egyik példája a személyek és a helyszínek fiktívítása: keverednek a valós, hiteles események, helyek, személyek a fiktív helyekkel, személyekkel, eseményekkel.