A kómában fekvő asszony haldoklott. Hirtelen az volt az érzése, hogy felvitték az égbe, és ott állt a bírói szék előtt. – Ki vagy te? – kérdezte egy hang. – A polgármester felesége – válaszolta. – Nem azt kérdeztem, hogy kinek a felesége vagy, hanem azt, hogy ki vagy. – Négy gyermek anyja. – Nem azt kérdeztem, hogy kinek az anyja vagy, hanem, hogy ki vagy. – Tanítónő vagyok. – Nem a foglalkozásod kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy. És ez így ment tovább. Bármit is válaszolt, úgy tűnt, hogy nem a megfelelő választ adta arra a kérdésre, hogy ki is ő. – Keresztény vagyok. – Nem a vallásodat kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy te. – Én az vagyok, aki mindennap a templomba ment, és mindig segítette a szegényeket és a rászorulókat. – Nem azt kérdeztem, hogy mit tettél, hanem hogy ki vagy. Végül is megbukott a vizsgán, mert visszaküldték a földre. Amikor felgyógyult betegségéből, elhatározta, hogy utánajár, ki is Ő. És ez nagyon megváltoztatta az életét. – Antony de Mello Spirituális tanácsadás
Ám János mást mond. És ez is igaz! Mert az ő életében ez volt a fontosabb igazság! "Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta. "(Jn 1, 23) Kiáltok, hívogatok, figyelmeztetek, irányt mutatok a veszedelembe induló embereknek. Térjetek meg! Ki vagy te, kedves Olvasóm? Ki vagyok én? Kikből áll a mi gyülekezetünk, közösségünk? Mi a mi munkánk, feladatunk? Tudunk-e kiáltani? Mit kiáltunk a nagyvárosok zárt, betonrengete felé? Megkeressük-e a falvak szélén álló sárkunyhókat? Merünk-e belépni egy züllött asszony házába? Felkeressük-e a tönkrement alkoholistát? Az elvált asszony kezét mered-e megfogni, hogy reményt, biztatást mondj? Mit mondasz annak a fiatalnak, akinek nem csak az orrában lóg az aranykarika, de az életét is láncra fűzte már a sátán a kábítószerrel? Mersz-e kiáltani neki? Mert szenved ő is… Önmagától, megvetett árvaságától… A rabságtól! Legyünk jel, figyelmeztetés, fény ebben a fagyos, rideg világban. Kiáltsunk a tévelygőknek, mutassunk utat mindenkinek!
Feltetted már magadnak a kérdést: ki lennél Te, ha nem mindig mások elvárásai szerint élnél? Ha nem sóvárognál annyira a külső visszaigazolásra, hanem felfedezhetnéd és így az lehetnél, aki valójában vagy? Ha nem áldoznád fel a megfelelés oltárán az önazonosságodat? Van-e még olyan pillanat, amikor tudod, érzed, ki vagy Te? Ezzel a könyvvel arra szeretnélek késztetni: gondold végig, hogy a saját életedben mit miért teszel éppen úgy, ahogy. Vedd számba, hogy kiknek az elvárásait tekinted önmagadra nézve szinte kötelezőnek, és miért is akarsz ennyire megfelelni nekik. A Téged mozgató elvárások közül melyekre mondasz tudatosan is szívből igent, melyek esetében tartod még vállalhatónak a kompromisszumot, és mi az, amin inkább változtatnál? Miben szeretnéd akár mások kívánsága ellenében is a saját utadat követni, és hogyan szedheted össze ehhez a szükséges bátorságot, erőt és kitartást?
Vajon a genetikai különbségekről szóló kutatások jóra is használhatóak, nem csak rosszra? Stanislaw Pytel / Getty Images Hungary Tényleg nagyobb egyenlőséget hozhatnának a genetikai különbségeket felderítő kutatások? Azonban dr. Harden szerint a nagyobb egyenlőség megteremtésére kellene és lehetne felhasználni a viselkedésgenetikai eredményeket. A genetika szerencse kérdése, nem érték önmagában. Ha sikerül azonosítani a genetikai különbségeket, akkor sikeresebben tudnánk valóban hatásos változtatásokat kialakítani a környezetünkben, hogy mindenkinek legyen lehetősége teljesen kihasználnia az adottságaiban rejlő lehetőségeket. Például, a rövidlátó és távollátó emberek rossz szeme is főként a genetikán múlik, társadalmunk mégis képes volt előállítani segédeszközöket (szemüveg, monokli, kontaktlencse), amellyel teljes életet tudnak élni és ki tudnak teljesedni, vezető pozíciókat megszerezni ahelyett, hogy a rossz látásuk miatt marginalizálnánk őket. Ugyanígy más genetikai adottságok kompenzálását is ki lehetne találni dr. Harden szerint, hogy társadalmilag személyre szabottabb, támogatóbb közeget tudjunk kialakítani mindenki számára.