Első lakás hitel Emlékérme-kibocsátás az első világháború befejezésének 100. évfordulója alkalmából Az első világháború európában térkép Trailer Az amerikai hadba lps azonban mgis fordulpontot jelentett az els vilghborban, mivel egy v alatt megtrte a nmet ellenllst a nyugati fronton; Washington jelentsgt mutatja, hogy 1918 novemberben tbb mint 2 milli amerikai szolglt Eurpban. Az I. Első Világháború Térkép. világháborús pusztítások után a győztes nyugati hatalmak szigorú békeszerződések sorát kényszerítették a legyőzött országokra. Ezek az egyezmények jelentős területektől fosztották meg a központi hatalmakat (Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát, illetve az Oszmán Birodalmat és Bulgáriát), és jelentős jóvátétel megfizetésére kötelezték őket. A háború példátlan változásokat hozott Európában. Közvetlen következményeként a német, az osztrák-magyar, az orosz és az ottomán birodalom is megszűnt létezni. A Saint-Germain-en-Laye-ben 1919. szeptember 10-én kötött békeszerződés megalapította az Osztrák Köztársaságot, amely főként a megcsonkított Habsburg állam német nyelvű területeiből állt.
Mivel az egyes vitrinek és tárlók más-más tematika köré csoportosulnak, érdemes röviden felvázolnunk a kiállítás szerkezetét: Az első vitrinben láthatóak a hátországban használt anyagok, az egyedi kéziratos térképek és a megszállt vagy háború sújtotta területeket ábrázoló művek. Érdemes kiemelnünk a közös hadsereg brassói 2. gyalogezredének hadnagya, Maximilian Dietrich von Sachsenfels (1878. Nagyvárad – 1918. Nagyszombat) kéziratos megjegyzéseivel sűrűn ellátott hagyatékát, mely egyfajta 'térkép-napló', hisz tulajdonosa feljegyezte az olasz frontra vezető útján szerzett tapasztalatait, elsősorban katonai szempontból. Egy rövid szakasz fordítását is olvashatjuk, némi ízelítőt kapva a jegyzetek stílusáról és tartalmáról is. A második vitrin a kor haditechnikáját és annak újításait mutatja be, már ami térképeken bemutatható. Az erődrendszerek és a vasúti szállítás mellett helyet kap az Osztrák–Magyar Monarchia rádiós felderítése, a tank mint új technikai eszköz (borítón ábrázolva), valamint egy katonai topográfiai térkép, mely a Bruszilov-offenzíva kezdetén (1916. június 4-6. Az MTA BTK Történettudományi Intézet első világháborús honlapja - Térképek. )
A támadás eredményeképpen a német erők felhagytak a belga vonalak elleni támadással, és csapataikat sietve a brit támadás megállítására csoportosították át. Németországból is folyamatosan érkeztek a friss csapatok, javarészt fiatalokból, egyetemistákból álló, alapkiképzésen sem átesett önkéntes katonákkal. A tapasztalatlan de lelkes németek óriási vérveszteség árán Lagermarck belga falunál megállították a brit betörést. A britek offenzívája elakadt, majd az október 28-án bekövetkezett újabb német támadáskor visszatértek kiindulási állásaikba. Világháború lap - Megbízható válaszok profiktól. A második német támadás Szerkesztés Október 28-án a németek újabb – ezúttal sikeres – támadást kíséreletek meg Yprestől északra a belgák ellen. A kétségbeesett belgák október 29-én Nieuwportnál kinyitották a Ijzer folyót a tengertől elválasztó zsilipeket. A tenger 15 km mélységben és 3-5 kilométer szélességben elöntötte a flandriai síkot, elárasztván a frontot áttörő németeket. Október 31-én a német lovasság megtámadta és visszaszorította a brit lovasságot a Messines-gerinc közelében.
Következmények Szerkesztés A harcoló felek először szembesültek az állóháború következményeivel. A csata során addig elképzelhetetlen, napi több ezer fős veszteségeket szenvedett el mindkét fél, miközben a frontvonalak lényegében mozdulatlanok maradtak. Az állóháború kimerítette a csapatokat, próbára tette a hátországot, és ellenkezőjére fordította a közvélemény háborúpártiságát. Az első ypres-i csatának hadászatilag (a küzdő feleket ért veszteségektől eltekintve) semmiféle következménye nem volt. A németek 130 000, az antant csapatai 108 000 főt veszítettek a csata 20 napja alatt. A német támadást követő 3 hónapnyi folyamatos csatározások annyira kimerítették mindkét felet, hogy tavaszig a nyugati fronton (egy-két csetepatétól eltekintve) felhagytak a kezdeményezéssel. A katonákat rettentően kimerítő csata során mindkét oldalon nagy volt a zűrzavar, amit a terep, a gyorsan változó harci helyzet és a kommunikációs eszközök elégtelensége okozott. A 160 000 fős brit expedíciós haderő állományának közel felét elvesztette halottakban és sebesültekben, csak az Indiából érkező erősítések révén tudták állásaikat megtartani.
Franciaország belsejében a németek komoly védelmi vonalat képeztek az Aisne folyó vonalán. Ezért az antant hadvezetése úgy gondolta, hogy a tengerpart közelében, a még meg nem erősített vonalaknál elért áttöréssel átkarolhatja a német jobbszárnyat és visszavonulásra kényszerítheti a Franciaországba augusztusban mélyen benyomuló német csapatokat. A tervet nehezítette, hogy az Antanttal szemben az Antwerpen ostromát kipihenő és hadianyaggal bőven ellátott csapatok álltak. A német hadakat vezénylő Falkenhayn továbbra sem adta fel a La Manche partjára való kijutás tervét. Nem akarta megvárni, míg Flandriában is megerősödnek az antant erői, ezért egy áttörési kísérlet mellett döntött. A kiszemelt helyszín Ypres (németül: Ypern) városa volt. A várostól északra a belga hadsereg próbálta védeni hazája utolsó szegletét a németekkel szemben, míg a várost magát a harcoktól nagyon meggyengült francia egységek védelmezték. Yprestől délre helyezkedett el a brit expedíciós hadsereg, melyben a kimerült angol alakulatokat Indiából érkező csapatokkal erősítettek meg.
Fényképek ezreiből válogattunk; tízet félreraktunk, amíg egyet kiválasztottunk. Vannak közöttük olyanok, amelyek jól ismertek ugyan, de nem lehetett kihagyni őket. Van sok olyan is, amelyet eddig nem tettek közzé. A puszta leírásban a háború elvont és elméleti, ugyanolyan távolinak tűnik, mint a trójai háború, a képek azonban megmutatják az embereket. Ez a háború a mi háborúnk is volt. Ha jobban megértjük, talán nekünk sikerülhet az, ami nem sikerült az akkoriaknak: hogy urai legyünk tulajdon sorsunknak. Forrás: i. m. Akadémiai, Budapest, 1988. 232 oldal · ISBN: 9630545667 · Fordította: Békés András