Locsoljon meg titeket az apátok. Az én kedves locsolómra 2 tojás van festve, Akit vele meglocsolok, Elmehet az GYES-re. Nem vagyok én nyuszi, Kell nekem a puszi! Gombold ki a blúzocskádat, Hadd locsolom dombocskádat! Magam után szagot hagyok. Szeged felõl jön a gõzös, Oda öntök, ahol szõrös. Locsolóversek gyermekeknek Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjébôl rózsavizet hoztam. Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Megható húsvéti verse of the day. Az illatos rózsavíztôl megnônek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások. Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Locsolásért jár egy puszi. Kerek erdőn jártam, Bárány húzta rengő kocsin, Tessék hát rózsavíz, Tarisznyámba várom!
MI A BOLDOGSÁG?. Hogy mi a boldogság? Most elmesélem, Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen. Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire, Figyelj a lelkednek rezdüléseire. A boldogság ott mélyen, tebenned van, Most szunnyad éppen, némán és hangtalan. Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág, Ébredő fény, melytől más lesz a világ. Boldogság, amikor másnak adni tudsz, Ha békét hozol, nem szörnyű háborút. Húsvéti locsoló versek.... Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér, Megosztod, ha asztalodon van kenyér. Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek, Letörlöd az érted hullott könnyeket. Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát, Egy versben, egy dalban, ott a boldogság. A boldogságért néha szenvedni kell, Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj! Engedned kell, hogy szívedet mossa át, S kezedet megfogja egy igaz barát. Ne félj attól, hogy most talán sírni kell, Szívedből lassan eltűnik a teher.
Emelt fővel járok tehát: Az üdvösség enyém. Szabadnak érzem már magam, Kegyelme nyúlt felém. Hogy szent legyek, akarja Ő – Álljak tán ellene? Nem hat már rám e csúf világ, Vezérel Szelleme. Jézus, én nálad maradok, Hitem beléd vetem… … Olvass tovább Borongós volt az ég, mikor szárnyra keltem, Ott szárnyalt a lelkem, messze, napkeleten… Sötéten lebegtek a nehéz, dús lombok; Olajfák tövében kopár, sziklás dombok. Az éjfél már elmúlt, közelgett a hajnal, Ragyogó szemekkel és kibontott hajjal. Egy csillag ragyogott, esthajnal csillaga, A holdat kísérte, mely a felhők mögött Lassú haladással a pályáját mérte. Hampuk Zoltán: Húsvéti emlékezés. A mosolygó … Olvass tovább Alig várták, hogy jöjjön a reggel, s most bánatosan, illatos kenetekkel, sírva sietnek a sír felé hárman, epesztő, emésztő, roskasztó gyászban. Ím ébred az élet és támad a nap már. A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár, és csattog az ének száll által a légen fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen. … Olvass tovább Megy a Jézus a Kálváriára, Fejében a töviskoronája.
Ne akkor szeresd, ha mar késő! Ne akkor keresd, ha mar nincs ő! Hiába könnyezel, öltesz gyászruhát. Sorolhat szád, érte ezerszer imát. Amíg élsz - s van kit-, addig szeress! Vele örülj, simogasd, Vele nevess! Szépítsd meg életét, amíg lehet. Suttogj fülébe szerelmes verseket. Verseidben nyújtsd felé kezed. Köszönd, hogy társad volt neked. Gyertyaszálnyi csak az életünk. Szeress addig, amíg élhetünk. Anya kérlek! Ne hagyj magamra! Vigyázz rám, szükségem van reád! Millió tüskét döftem most magamba, melynek szilánkja belülről váj. Bár tudom, rossz voltam talán, hidd el, már megbántam százszor, minden kis bűnöm és hibám! bár tudom, nem hallgattam reád, s minden döntésem, minden tévedésem ezer tüskével vissza száll reád. Anya kérlek! Emelj fel engem e porból, és vigyázz reám! Ölelj magadhoz úgy, ahogy régen, azon az első éjszakán! Meggyesi Éva Anyámról álmodtam Álmomban anyám láttam, ifjan, erősen. Nem volt ránc az arcán, sem könny a szemében. A konyhában szorgoskodott, ott serénykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tévedek.