Ha te is azok közé tartozol, akik nem szeretik, vagy veszteséget, gyászt éreznek karácsonykor, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy kíméletes vagy magaddal. Segíthet a tudat, hogy nem vagy egyedül, nem az van, hogy rajtad kívül mindenki jól érzi magát, csak te nem. Mindez miért? Mert karácsony van, mert megint eltelt egy év, és még élek, és mégis élek, és karácsony van, és a szaunához tartozó vendégházat nyakon öntöttük mézes teácskával, benne szuszognak a gőzölgő gyerekszívek és a mázsás-lelkű anyám, és karácsony van, a szarszagú kis országunkat keresztyén áhítatba csomagolja a pillanatnyi félbéke, szaloncukorpapírból készülnek a befizetetelen csekkek, karácsony van, és szeretjük egymást, vagyis szeretnénk szeretni, szeretnénk, ha szeretnének, igen, úgy adysan, folyton, egész évben, de most éles-hangos, gyermeteg nyüszítéssel. Karácsony van. Fázni kezdtem. Nyilván fázni. Fáztam az ellenkezéstől, fáztam a magánytól és kirázott a hideg az akaratlan érzelmek valóságának tudatától. Utálom a karácsonyt.
Mindenesetre kiskoromban még éltetett a téli szünet és az ajándékok gondolata, valamint a sütik halma, azonban ahogy idősödöm, ráeszméltem, hogy egyre kevésbé szeretem a karácsonyt. Amíg az ember egyetemre jár, addig a karácsony és a két ünnep közti időszak nagyjából arról szól, hogy ehetsz kuglófot és töltött káposztát, miközben tolod a fejedbe a rémisztően január elejére kitűzött vizsga anyagát. Utálom, mert szeretek. Elájulok. Ki kell mennem. – A kinti dézsából nyakon öntöttem magam hidegvízzel, és mezítláb, törölközőbe burkoltan elindultam az egyetlen kis izzóval megvilágított szaunától az óriási kert már sötétbe burkolózó hátsó vége felé. Két magas erdei fenyő és egy világító törzsű nyír. Oda. Hozzájuk. A fák közé. A felforrósodott talpamnak jól esett a szottyos föld, nem volt még talajközeli fagy sem, így a vizes, puha sárban tapogva sétáltam a fákig, gőzcsíkot vágva a sötét, hideg levegőbe. A fenyőknél megálltam. Magasak voltak. Felemeltem a fejem, fel a tetejükig, amik az elő-előbújkáló csillagokat karcolták.
Az utóbbi években utáltam a karácsonyt. Nemcsak a készülődést - ami a reklámokban békés és nyugodt, a valóságban viszont fárasztó és frusztráló -, hanem a vendégeskedős, kajálós vagy épp unatkozós napokat is a pokolra kívántam. Így hát tavaly kitaláltam: irány Thaiföld! Szinte a föld felett repkedtem örömömben, hogy nem töltöm itthon az ünnepeket. Hihetetlen nyugalom öntött el: nem kell azon agyalnom, honnan lesz fa, vagy azon, hogy mi lesz az ünnepi kaja. Nem kell logisztikázni a szülők és a rokonok között, sem azon dilemmázni, hogy saját készítésű ajándékkal lepjem-e meg a szeretteimet vagy boltival. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy koktélokat szürcsölök a napfényes parton, és lógatom a lábam a thai öböl kellemesen langyos vizébe. Semmi töltött káposzta, semmi mosogatás, semmi bejgli - amivel aztán halálra eszem magam! A valóság azonban másképp alakult. December 24-én valóban egy bungalóban ültem a világ másik végén, ahol nem ünneplik a karácsonyt. Ám ahelyett, hogy élveztem volna, inkább a bőröndbe tuszkolt műfenyőt próbáltam feldíszíteni mindenféle tengeri kincsekkel és kagylókkal - hogy a lelkembe kódolt ünnepnek mégiscsak adjak némi méltóságot.
Tehát nem vagyook rákényszerítve azmagára a tényleges ünneplésre, de arra igen, hogy a keresztény értékrend ünnepeikor otthon legyek. Félreértetek de már megszoktam. Arról beszéltem hogy az ünnepeink vagy államiak vagy keresztények. És ez utóbbi ez zavar már egy nap farsang is, az legalább nem keresztény. Jó?! akkor te is felreertesz. en csak viccesnek talaltam ami megjelent a fejemben, ahogy a hsz-edet olvastam... (kulonben meg, mashol elunk te meg en. azert nem is erthetem mirol beszelsz. felenk nincs ilyen kulso kenyszer se karacsonykor, se majus elsejen. en pl. meg sose voltam halottak napjan temetoben.. ) Tényleg félreértettelek akkor, bocs. Tudnál példát mondani más országokból olyan ünnepekre, amelyek se nem államiak, se nem vallásosak? (A farsanggal kapcsolatban tévedsz, annak igenis keresztény gyökerei vannak. ) aurum mondjak valamit? en meg kereszteny sem vagyok. csak ezt a pofatlan es alatomos szervezkedest nem birom amit a zsidok muvelnek. amikor pofanvagjak oket akkor meg jonnek az antiszemita kartyaval.
A karácsony jó, mert összehozza az embereket, esik a hó, mindenki jószívű lesz, szépek a feldíszített utcák, és jól be lehet rúgni. A karácsony rossz, mert arculcsapás a magányosoknak, az egész a vásárlásról szól, mindenki ideges, szörnyű ajándék után futkorászni, és hamisítják a Mikulás-mítoszt. Az ünnepet szerető és utáló táborok minden évben összecsapnak, most egy kattintással ön is a karácsony mellé állhat, vagy éppen fellázadhat ellene. Sokaknak annyi öröme van benne, mint a minden évben kikerülhetetlen pollenszezonban, egyesek viszont a szeretet végtelen kiáradását tisztelik benne. Kritikusai szerint a fogyasztás ünnepévé vált, a hívők ezen a napon ünneplik a kereszténység születését (ami nem 2013 éve történt). A karácsony az az ünnep, ami mindenki bioritmusát felborítja, és egy társaságban mindig heves vitákat szül, hogy szeressük-e vagy sem. Íme öt érv mindkét tábornak, a végén pedig egy kőegyszerű szavazással eldöntjük, szereti-e a magyar a karácsonyt vagy sem. Szeretem a karácsonyt!