A négyökrös szekér Petőfi Sándor A NÉGYÖKRÖS SZEKÉRNem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek. A társaságnak úri tagjai Szekérre ültek, és azon menének. Szekéren mentek, de ökörszekéren, Két pár ökör tevé a fogatot. Az országúton végig a szekérrel A négy ökör lassacskán ballagott. Világos éj volt. A hold fenn vala; Halványan járt a megszakadt felhőkben, Miként a bús hölgy, aki férjinek Sírhalmát keresi a temetőben. Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön, S vett a füvektől édes illatot. A társaságban én is ott valék, S valék szomszédja épen Erzsikének, A társaságnak többi tagjai Beszélgetének s énekelgetének. Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez: "Ne válasszunk magunknak csillagot? " Szólék én ábrándozva Erzsikéhez, "A csillag vissza fog vezetni majd A mult időknek boldog emlékéhez, Ha elszakaszt a sors egymástul minket. " S választottunk magunknak csillagot. (Borjád, 1845) A vers egy rövid idő alatt lejátszódó, hangulatos jelenetet mond el. Petőfi Sándor: A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. A lírai mondandó az az érzelem, amelyet e kis történettel fejez ki a költő.
Kedvenc Petőfi versünket ajánljuk július hónapra. A verset egy valóban megtörtént esemény ihlette, a költő 1845-ben Borjádon vendégeskedett egyik barátja, volt sárszentlőrinci iskolatársa Sass István kúriájában. Már az első sor odavonja a figyelmet, hiszen egy Nem-mel, tagadással kezdődik a vers. Az utolsó két sor végig ismétlődik, a refrén itt a szekérút lassú monotóniáját, zötykölődését érzékelteti. Petőfi hihetetlenül modern, annak ellenére, hogy a szóhasználat néhol régies, illetve a korra jellemző. A vers arról szól, hogy lesz egy szép pillantból emlék. Könnyed, intim és finom vers. A már híres költő, egy popsztár, egy ikon és a barátok, rajongótábor? köztük Erzsike együtt utaznak egy társaságban... és Petőfi nem autogrammot ad Erzsikének, hanem egy csillagot. Ha végigolvastuk, hallgassuk meg Csőre Gábor remek előadásában és a Kaláka feldolgozásában is. Petőfi Sándor: A négyökrös szekér (elemzés) - Műelemzés Blog. Jó szórakozást! A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek. A társaságnak úri tagjai Szekérre űltek és azon menének.
A 2. versszak a felhők közt járó holdat bús hölgyhöz hasonlítja, aki férje sírhalmát keresi a temetőben. Ez a hasonlat komorságot visz a derűs, holdfényes jelenetbe: figyelmeztet az élet mulandóságára. A negyedik versszakban a férfi szavai szembeszállnak ezzel a mulandósággal, amikor a múló időt szeretné megállítani, visszapörgetni Erzsikével. Különleges költői kép található a 2. versszak 7—8. sorában. A szellő édes illatot hoz a mezőről. A költő "kalmár"-hoz hasonlítja a szellőt. A négyökrös szekér. A hasonlítás alapja az, hogy a kalmár hozza-viszi áruját falu és város között, a szellő pedig illatot hoz a mezőről. A költő úgy beszél, mintha a szellő csakugyan kalmár volna. Ezt az azonosítást metaforá nak nevezzük. A vers minden versszakának két utolsó sorában megjelenik a lassan ballagó ökrös szekér. Az ismétlődő sorokat refrénnek nevezzük. Ebben a versben a refrén újból és újból felidézi az esti kocsikázás hangulatát.
Ez a gondom óriás! Ha kibujok, vacogok, ha bebujok, hortyogok; ha kibujok, jót eszem, ha bebujok, éhezem. 15940 Kaláka: A kék tűzeső Kék tűzeső hamu lett, lemondtam a kóborlásról. Legelőször most szeretek, búcsúzva duhajkodástól. Kívántam a bort, a leányt; s mi voltam? Elgazosult kert. De most az ivást, mulatást 14830 Kaláka: Óvodások ballagódala Billegünk, ballagunk, Jó így körbejárni! Itt vagyunk meg ott vagyunk, Tessék meg-megállni! Mint a fűben a madár Körül néz és messze száll! Mindent körbej 14798 Kaláka: A fekete ember Pajtás, pajtás, nyomorult betegen sínylődöm. Nem is értem okát se, miféle baj ez? Hol szél fütyörész a letarlott puszta mezőkön, majd mint az ősz a cserést, agyamat beszitálja a 14620 Kaláka: Fűszedő Szedésre érett már a fű, Borzong a félsötétben, Boróka asszony pendelye Világol kinn a réten. Talán füvek közt válogat, Sejtésnyi még az illat, Álom füvére hogyha lel, Mag 14180 Kaláka: Az elveszett követ Hogy, hogy nem, de egyszer Kolozsvárra jövet Elveszett az úton, el a török követ.
Ez a váltakozás érdekes ritmust eredményez, amely a vers kompozíciójának szervező eleme. Az úton lassan, nehézkesen, lomhán cammogó ökrösszekér vaskos, egyhangú, "földhözragadt" realitás, amelyet ellenpontoz a szekéren utazó két fiatal ábrándozása, az első szerelem ébredezésének élménye és légiessége. A fiatalember gondolatai fenn járnak a csillagokban (ez egyébként ősi toposz a szerelmes versekben). Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2