Én majd a lantot pengetem, te meg dobolsz hozzá. A kutya elfogadta az ajánlatot, és most már kettesben mentek tovább. Egyszer csak szimatolni kezdett az öreg vadászeb: egy macska ült nem messze tőlük az út szélén, girhesen, búsan, akár a hét szűk esztendő. - Mit keseregsz Bajszos? - érdeklődött a szamár. - Kinek van jókedve, ha egyszer a nyakán a kötél? - felelte a macska. - Megvénültem, a fogaim kicsorbultak, jobb szeretek már a kályha mögött dorombolni, mint egereket hajkurászni. De az emberek hálátlanok: a gazdasszonyom vízbe akart fojtani, hogy ne kelljen tovább etetnie. Nagy nehezen eliszkoltam; hanem aztán most légy okos, pajtás: mihez kezdjek, miből éljek? Brémai muzsikusok mise au point. - Gyere velünk Brémába muzsikusnak! Te úgyis jól értesz az éjjeli zenéhez, hasznodat vehetjük a zenekarban. A macskának tetszett a tanács, és velük tartott. Útjuk éppen egy major mellett vitt el. Az udvar kerítésén egy kakas ült, és torkaszakadtából rikoltozott. - Hát téged mi lelt? - kérdezte a szamár. - Mit rikoltasz olyan irgalmatlanul?
"Bajszos" elmondja: kihullott fogai miatt nem tud egerészni, nem tud mást, mint a meleg kályha mellett dorombolni, ez azonban kevés gazdájának, vízbe akarja fojtani. A szamár úgy véli, neki is hasznát vehetik a zenekarban és velük tart. Egy parasztház udvarának kerítésén éppen egy kakas kukorékolt torkaszakadtából. Elmondja a szamárnak: rosszul jósolta meg a másnapi időjárást, ezért a gazdasszonya levest főz belőle. A szamár – mint az állatsereglet főnöke – irgalmas hozzá is. Őt is magával viszi muzsikusnak, mondván "tarajos"-nak igazán jó hangja van! Immár négyesben – a szamár, a kutya, a macska és a kakas jutottak el késő estére egy erdőbe, ahol a szamár és a kutya leheveredtek egy fa alá, a macska és a kakas pedig felrepült az ágak közé. A fán levő bóbiskoló állatok figyelmesek lettek egy pislákoló fényre, ami egy házból jött. Brémai muzsikusok mise en place. Ekkor az állatok izegni-mozogni kezdtek. Szürke, a szamár, Fogdmeg a kutya, Bajszos a macska és Tarajos a kakas is úgy gondolta: jobb lenne odabenn, mint kívül.
Ezt a jegyet átutalással vagy bankkártyával tudja kifizetni, utána email-ben elküldjük Önnek a jegyet. A nagytámogató jegy nem alkalmas a színházba való belépésre, előadás megtekintésére, viszont megvásárlásával segít a fenti céljaink elérésében. Színházjegy vásárlása magasabb áron Támogat minket, ha az előadásainkra érvényes jegy vásárlásánál a "Sima" jegy helyett a "Támogató jegy+250" vagy a "Támogató jegy+500", esetleg a "Támogató jegy+1000" jegytípust választja. Ebben az esetben a normál jegyáron felül további 250, 500, vagy 1000, - Ft többletet fizet, amit mi szintén a fenti célokra tudunk fordítani. Szponzor, főtámogató Amennyiben cégének lehetősége van rá, szívesen látjuk szponzoraink között. Egyszeri összeggel, rendszeres támogatással segítheti munkánkat. A brémai muzsikusok. Tisztelettel kérjük, hogy keressen fel minket! - +36 20 9668 123
– Én Brémába tartok, ott felcsapok városi muzsikusnak. Gyere velem, szegődjél be te is a zenekarba. Én majd a lantot pengetem, te meg dobolsz hozzá. A kutya elfogadta az ajánlatot, és most már kettesben mentek tovább. Egyszer csak szimatolni kezdett az öreg vadászeb: egy macska ült nem messze tőlük az út szélén, girhesen, búsan, akár a hét szűk esztendő. – Mit keseregsz Bajszos? – érdeklődött a szamár. – Kinek van jókedve, ha egyszer a nyakán a kötél? – felelte a macska. – Megvénültem, a fogaim kicsorbultak, jobb szeretek már a kályha mögött dorombolni, mint egereket hajkurászni. De az emberek hálátlanok: a gazdasszonyom vízbe akart fojtani, hogy ne kelljen tovább etetnie. Nagy nehezen eliszkoltam; hanem aztán most légy okos, pajtás: mihez kezdjek, miből éljek? Brémai muzsikusok teljes mese. – Gyere velünk Brémába muzsikusnak! Te úgyis jól értesz az éjjeli zenéhez, hasznodat vehetjük a zenekarban. A macskának tetszett a tanács, és velük tartott. Útjuk éppen egy major mellett vitt el. Az udvar kerítésén egy kakas ült, és torkaszakadtából rikoltozott.
– Hát téged mi lelt? – kérdezte a szamár. – Mit rikoltasz olyan irgalmatlanul? – Jujuj! – felelte a kakas. – Hiába jósoltam jó időt holnapra: a gazdasszonyom vendégeket hívott, és ráparancsolt a szakácsnőre, főzzön levest belőlem. Estére elvágják a nyakamat, hát amíg lehet, kiabálok, ahogy a torkomon kifér; úgysem sokáig tehetem már. – Inkább gyere velünk, Tarajos – biztatta a szamár -, a halálnál jobb foglalkozást mindenütt lelsz magadnak. A Brémai Muzsikusok – Kincses Színház Műsoriroda. Brémába megyünk muzsikusnak. Neked jó hangod van, énekelni is tudsz; az lesz ám a hangverseny, amit mi adunk! A kakasnak nem kellett kétszer mondani a dolgot, és most már négyesben igyekeztek tovább. Csakhogy Bréma még messze volt, a nap pedig már lemenőben; estére éppen csak egy erdőig jutottak el. Elhatározták, hogy ott töltik az éjszakát. A szamár meg a kutya leheveredett egy fa alá, a macska meg a kakas pedig feltelepedett a fára. A macska meghúzta magát az egyik ág könyökében, a kakas azonban felröpült egészen a fa tetejére: onnét messzebbre látni, meg biztonságosabb is a magasban, legalábbis a kakasfélének.
Azután eloltották a lámpát és mindegyik megkereste a neki való fekhelyet. A szamár egy marék szalmára heveredett, a kutya az ajtó mögé, a macska a tűzhely hamujába, a kakas pedig a keresztgerendára. A hosszú gyaloglástól kimerülten hamarosan mély álomba zuhantak. Éjfélkor a rablók a rejtekhelyükről észrevették, hogy a házban már nincs fény, és minden csendesnek tűnik. A rablók kapitánya azt mondta: – Nem kellett volna úgy megijednünk. Körülnézünk, és meglátjuk, mit tehetünk. – Ezzel előreküldött egy felderítőt, aki semmi mozgást nem észlelt, ezért a konyhába ment, hogy gyufát gyújtson. Vojtěch Kubašta: A brémai muzsikusok - 3D mese - TÉRBELI mesekönyv. A macska világító szemeit tüzes széndaraboknak vélte, és nyújtotta feléjük a gyufát, hogy lángra lobbanjon. A macskának azonban ez nem tetszett, a rabló arcába ugrott, köpködött-prüszkölt rá, és összevissza karmolta. A rabló most a hátsó ajtóhoz menekült, de a fekvő kutya felugrott, és beleharapott a lába szárába. Sántikálva a szalmára tévedt, ahol a szamár hevert, az pedig hátsó lábával jól belérúgott. És még ez sem volt elég, mert a zajra felriadt a kakas, szárnyaival csapkodott, és lerikoltott a keresztgerendáról: – Kukurikú!