ORSZÁGOS SPORT INFORMÁCIÓS KÖZPONT Ez itt a titkok kapuja.... aki itt belépsz hagyj fel minden reménnyel. Felhagyni a reménnyel azért nem kell, de ha itt vagy azt jelenti minden oké. Mindenki jól van? Család, barátok is? Labdarugas elo eredmenyek. Tudjuk, hogy ide kattintva valami különlegeset vártál, és most lehet az egyik ujjaddal éppen mutatsz valamit, de ez tényleg jó, mert célunkat elértük, reakciót váltottunk ki belőled. Maradj velünk itt az oldalon, reméljük sok érdekeset fogunk tudni nyújtani neked. De a pandémiára vonatkozólag is kaphatsz infót a főoldalon ha már ide kattintottál, nevezetesen azt, hogy és mennyi idő után térjünk vissza az edzésekbe hogy ne fertőzzünk meg senkit, ha esetleg tapasztaltunk magunkon némi tünetet (táblázat formájában). Bezáráshoz kattintson az információ fülre....
Zeneker Team Children's Music · 2005 Miki Manó 1 3:32 Orrom Krumpli, Hajam Kóc 2 2:47 Micimackó 3 3:56 Csokibőrű Afrika 4 4:29 Paff, A Bűvös Sárkány 5 4:17 Csiri-Biri 6 2:32 Boldog Születésnapot! 7 2:37 Miki Manó És A Dinoszauruszok 8 4:43 Kuckó Mackó 9 3:14 Kis Herceg 10 3:59 Miki Manó És Az Űrmanók 11 Pingvintánc 12 4:01 A Fiam + A Lányom 13 2:42 Tipi-Tapi Dínó 14 A Zapa Meg A Zanya 15 4:35 Mackó Lackó 16 2:48 Helikoffer 17 3:46 Fogrémek És Fogkatonák 18 3:30 Hápi Kacsa 19 3:34 Négyszögletű Kerek Erdő 20 4:06 January 1, 2005 20 Songs, 1 Hour, 13 Minutes ℗ 2005 Zeneker Kft.
// THE END // 2004–2018 Kedves olvasók, követők, barátok! A oldalt 2004-ben alapítottuk. Akkor, még a nagy blogboom előtt, az elsők között tettünk kísérletet arra, hogy az oldal megújítsa azt a hamis, közhelyes és mindent elkenő futballnyelvet, amellyel nem tudtunk azonosulni. Magyar Gyerekdalok Aranyalbuma (A Legnépszerűbb Gyerekdalok) by Zeneker Team on Apple Music. Létre akartunk hozni egy kritikusan megszólaló, értelmező, ugyanakkor személyes élményekből is táplálkozó futballportált. Fontosnak tartottuk a tényszerűséget, ezért – ugyancsak a magyar piac úttörőiként – profi adatbázist, tabellarendszert építettünk fel. Az oldal a kezdeti hardcore megközelítés után hírportálként is megállta a helyét a komoly lapokkal folytatott versenyben, aztán öt-hat évvel ezelőtt elkezdődött egy lassú elmúlási folyamat. Két évvel ezelőtt megpróbálkoztunk egy ráncfelvarrással, megpróbáltuk még személyesebbé tenni az oldalt új szerzők bevonásával. Mostanra elfogyott az erőnk. A lapot lényegében ketten szerkesztjük, a Facebook-oldalon akad egy segítőnk, s mindannyian hosszú évek óta teljesen ingyen dolgozunk.
Olyan helyzet elé állít, amiről előtte fogalmad sincsen. Semmilyen módon nem vagyunk erre fölkészítve" - mondta az ÉS-nek. "Szerettem írni" Grecsó Krisztián új regénye, a Vera, február végén jelenik meg, és egy olyan kislányról szól, aki 11 éves (1980-ban). "Tizenegy éves kislány még sohasem voltam, de nagyon szép kaland volt, szerettem írni" - mondta Grecsó, hozzátéve, hogy eddig csupa alanyi könyvet írt, ami valamilyen módon kötődött hozzá és a szülőfalujához, Szegvárhoz. "Az az érdekes, hogy a férfialakjaimnál, ha úgy éreztem, hogy teljesen belehelyezkedtem a jellembe, és már ismertem, akkor globálisabb volt ez az ismeretség. Akkor bármely szituációba tettem a figurát, éreztem, hogyan viselkedik. Leltárkényszer – Grecsó Krisztián találkozása egy fiatalemberrel (interjú). Most, hogy ilyen sok női hősöm, sőt főhősöm lett, az a helyzet, hogy a nőknél – csakúgy, mint az életben – csak szeletekbe látok bele. Ugyanúgy nem kaptam az egészre rálátást, ahogy a valóságban sem. Ennek ellenére azt hiszem, sikerült mélyfúrást csinálnom, mert azért mindig vannak személyes vonatkozások.
Imre Lajos kimérten tagadott, a fejét ingatta. Barnáné szemében meghízott egy könnycsepp, kipukkadt, aztán a vékony könnypatak leszaladt az arcán. – Tíz éve nem jártak nálam a fiamék! És most megláttam őket az ablakból – mondta. – Soha ennél szebb ajándékot nem kaptam! Sokan voltak a konyhában, Imre Lajos kilépett az étkezőbe, a kilátás tényleg jobb lett, látszott szemben a járda, bambult kifelé, közben próbálta felidézni, mi is lehetett az a bagatell félreértés, ami miatt a szomszéd asszony ennyi ideje nem beszélt a fiával. – Te ki vagy? – kérdezte a gyerek, és áthajtott a kisbiciklivel a lábán. – A postás – felelte. Verseskötete jelenik meg Grecsó Krisztiánnak Magamról többet címmel. A gyerek felnézett. – Hol a ruhád? Meg a táskád? Meg a lyukasztód? – Lyukasztója a vasutasoknak van – mondta ő. – Tényleg – felelte a gyerek. – De akkor sincs ruhád. Miért? – Mert nyugdíjas vagyok – mondta Imre Lajos, és hogy el ne sírja magát, felkapta a gyereket. – Mit csinálnak a nyugdíjas postások? – kérdezte a gyerek. Imre Lajos azt akarta válaszolni, hogy fát vágnak, ablakból, mert az jól megy nekik, de ekkor belépett a szomszédasszony, asztalon a leves.
– Fél elemim van – felelte Márton –, a fogságban tanultam meg írni. A másik mosolygott. – De oroszul kiválóan beszélsz – mondta –, és az meg jobban kell. – Márton megkapaszkodott az ajtófélfában, mennyi nyomasztó találka, célozgatás, ostoba keresztkérdés – mind ezért a képtelenségért? Vett egy nagy levegőt. Amikor Juszti mama ötven év múlva elmondta, mit felelt a nagyapám, nevetett. Hájas tésztát ettünk, hullott mindenfelé a porcukros sütemény, mama meg csak úgy mesélt, nem volt egyetlen vádló gesztusa sem, ahogy kérkedni sem jutott eszébe. Én meg nem fogtam föl, hogy amit mond, mit jelent. Hogy a férje lehetett volna tanárember. Grecsó krisztián rák nő. Megbecsült, és így vagy úgy, de diplomás. Élhettek volna szebben, kényelmesen… Márton a szeplős szemébe nézett. – Én azon a nyelven többet nem szólalok meg – felelte. Jusztika hallgatózott a résnyire nyitott konyhaablaknál, látta elsuhanni a bőrkabátokat. Márton visszajött, nem szóltak egy szót sem, és soha nem került elő a téma. Nagyapám többé nem kapott munkát sehol.