"Bisztrónk lényegében a Bükk lábánál található, a Lillafüredi Állami Erdei Vasút állomásépülete ad otthont regionális konyhánknak. Itt már évek óta a természetközeliségre és a saját előállítású termékek használatára törekszünk. – vallja Vargáné Bodnár Henriett társtulajdonos. Bistro a Bükk lábánál - HOL Magazin. A borsodi vidék önkéntelenül inspirál minket, mi pedig olyan ételeket szeretünk készíteni, melyeket a régiónk szeretete ihlet, de ez ma már nem elég, mert egyre több lett az igényes, az egészségtudatos, a különlegeset kereső vendég, - akik már nem esnek hasra- a "hazai", meg a "kézműves" szlogenektől. Csak az tudja őket rendre visszahozni hozzánk, ha őszinte konyhát viszünk, kiváló minőségben, miközben a kreativitásunkat is folyamatosan életben tartjuk. Ezen a ponton éltünk a covid-időszak adta szabadidő lehetőségével, és Bózsó Gyula erdőmérnök segítségével elmerültünk a szomszédságunkban elterülő Bükk-hegység varázslatos világában. Ehető lombok, fanedvek, vadvirágok, vadzöldségek, vadhúsok színes tárházát megismerve egy gondolatébresztő, saját környezetünk megismerésén alapuló erdei gasztro-vonalat álmodtunk meg – mellyel mi négyen: egy séf, egy erdész, egy fotós és a Végállomás Bistro – meggyőződésünk, hogy egy valódi értékközösséget teremtettünk!
A vendégeinktől abszolút bizalmat kérünk, ne keressék a részletes ételsort, legyen minden egyes perc meglepetés ezen az estén!
A mintegy 1, 5 éves erdőjárásnak, gyűjtögetésnek, főzésnek köszönhetően született meg az Erdő Finom című könyv gasztronómiai anyaga. " AZ ERDŐ FINOM Az ehető erdő inspirálta ételek a szezonálisan frissülő séfajánlatuk soraiban bukkannak fel, a nagy durranás viszont az április 8-ai, könyvbemutatóval egybekötött vacsoraestjük lesz, ahol megkísérlik visszaadni ízben és külalakban is, mennyire összetett, törékeny organizmus az erdő, vegyszermentes, tiszta forrásból származó alapanyagaival. A meghökkentő, sosem kóstolt ételek mellé természetesen a borok is olyan terroir –ról érkeznek, melyet a Bükk és a Zemplén ölel körül. Miskolc végállomás étterem. Az ERDŐ finom védjegy alatt az észak-magyarországi erdei gasztronómia is elindult hódító útjára, bebizonyítva, hogy az erdőt nemcsak az természetben, de egy étteremben is érdemes felfedezni! AZ ERDŐ FINOM vacsoraest 2022. április 8. (péntek) 19:00 A konyhai műhelymunkát megelőzően bejárjuk újra az erdőt, hogy friss és aktuális kincseket gyűjtsünk a konyhára, ezért a menüsor csak a lényegi pontokat fogja tartalmazni.
Majd mint kinek megtelt orra, s rájött, hogy van éles foga, rágcsál, mar, tép a homályban nagy szuszogva és morogva. Én csak félig figyelek rá, markában tart még az ihlet, nem a lábam rágja, érzem, hát akkor mit rágcsál itt lent? Lenézek: a szája tele rövid verssel, hosszú verssel! Bűntudatos szemmel néz rám: Most mi lesz, ugye nem versz el? Rágd át magad, de ne nyeld le, szólok, hátha beteg leszel! A vers, hm, a lélek étke, s jobb, ha te még kolbászt eszel! Csukás István: A nyekeregdi kerékgyártó A nyekeregdi kerékgyártó bánatosan tekereg, Nyekeregden minden kerék éktelenül nyekereg. Tudja jól azt kutya, macska, s bölcsőben a kisgyerek: ki az oka, hogy a kerék Nyekeregden nyekereg! Épp ezért a kerékgyártó már csak éjjel tekereg. Hiába, mert a sok kerék álmában is nyekereg! Földhöz vágja a sipkáját s így kiált föl: mit tegyek? Elfogyott a kocsikenőcs, pedig vettem eleget! Csukás István: A barát és a szamár Történt egyszer a nyáron, barát ült a szamáron, csuha volt a baráton, átugrottak az árkon.
Csukás István versek – ezeket ajánljuk elolvasásra! Csukás István: Egérmese Dohogott az egér: sosincsen friss kenyér! Ahogy mondom, ezér dohogott az egér. A boltba bandukolt, csukva volt az a bolt. Ahogy mondom, úgy volt, Végül is mit csinált? Hát morzsát rágicsált! Egyebet nem csinált, csak morzsát rágicsált. Csukás István: Nyuszimese Nyuszi, nyuszi vígan játszik, csak a két nagy füle látszik. Hajnal óta ugrál sorba rekettyébe, sombokorba. Estére már nem bokázik, iheg-liheg lassan mászik, meg is eszik tíz-húsz torzsát, vizet iszik három dézsát. Csukás István: Mackómese Mackó brummog: irgum-burgum, Bundám rongyos, ezért morgom. Elballagott a szabóhoz, De a szabó pénzért foltoz. A mackónak nincsen pénze, Elköltötte akácmézre. Szegény mackó, mi lesz veled? Hogyha megjön a nagy hideg? Csukás István: Fecskemama bölcsődala Kicsi fecském, csöpp fiókám, hunyd le szemed, hunyd le már! Szárnyad alá dugd be fejed. Alszik a méh s kis bogár. Alszanak a szelíd őzek, s a nyulak sem kergetőznek. aludj el, mert a bagoly ideszáll, s nem-alvóknak a fülébe kuvikol!
Csukás István: Sün Balázs. Gyerekversek Csukás István - Oldal 2 a 2-ből - Csukás istván sün balázs vers la page 3. Egérmese Dohogott az egér: sosincsen friss kenyér! Ahogy mondom, ezér dohogott az egér. A boltba bandukolt, csukva volt az a bolt. Ajánljuk a teljes verset [2016. 01. 24. ] Megosztom: Nem tolnak ki a küszöbre a nagyok! " Falevélből ágyat vetett, kényelmeset, belé feküdt s hortyogott, hogy csörögtek s remegtek az ablakok. Éjféltájban vihar támadt, hajlítgatta a vén fákat, fújt a szél nagy zajjal ám. S arra ébredt, hogy zörögnek a kalyiba ajtaján. "Ki az? – szólt ki fogvacogva. - Ki kopogtat éjnek idején? " "Mi vagyunk az – szóltak kintről. Mi vagyunk a "Elvitte a szél a házunk, engedjél be, ázunk-fázunk idekinn, csuromvíz a kabát rajtunk, és az ing. " "Jól van, jól van - szólt Sün Balázs. – Jövök már! " s fordult a kulcs, nyílt a zár. Betódultak mind a hatan Tele lett a kalyiba. Kérdezte is Sün Tihamér: "Mondd csak testvér, nincs csak ez az egy szoba? " Lefeküdtek, elaludtak.
Jöjjön Csukás István: Sün Balázs verse. Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hogyha jól bevacsoráztak Szűk lett nékik az a ház, S előfordult ilyenkor, Hogy kívül rekedt Sün Balázs. Furakodott, nyomakodott Morgott, perelt dühöngve Semmit se ért, mit tehetett, Lefeküdt a küszöbre Telt az idő, múlt az idő Éjre éj és napra nap Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb kimaradt. "Ebből elég! Torkig vagyok! " kiáltott fel Sün Balázs "Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház". "Éppen ezért én elmegyek Szerbusz néktek hat testvér Demeter és Tihamér! " Miután így elbúcsúzott Fogta magát, elindult Lába nyomán Porzott a vén gyalogút. Így baktatott, így poroszkált Szomszéd tölgyig meg sem állt Ottan aztán sürgött, forgott, Árkot ásott, falat emelt, Tetőt ácsolt, ajtót szegelt, És mire a nap leszállt, Épített egy kalyibát. "Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
De ha látja, hogy már alszol, befogja a csőrt, és nem szól. aludj, én vigyázok rád! Jó meleg a paplanocskád, s pihe-puha a párnád. Aludjál hát egy kicsinykét, s kapsz majd finom reggelicskét! Csukás István: Sün Balázs Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hogyha jól bevacsoráztak Szűk lett nékik az a ház, S előfordult ilyenkor, Hogy kívül rekedt Sün Balázs. Furakodott, nyomakodott Morgott, perelt dühöngve Semmit se ért, mit tehetett, Lefeküdt a küszöbre Telt az idő, múlt az idő Éjre éj és napra nap Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb kimaradt. "Ebből elég! Torkig vagyok! " kiáltott fel Sün Balázs "Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház". "Éppen ezért én elmegyek Szerbusz néktek hat testvér Demeter és Tihamér! " Miután így elbúcsúzott Fogta magát, elindult Lába nyomán Porzott a vén gyalogút. Így baktatott, így poroszkált Szomszéd tölgyig meg sem állt Ottan aztán sürgött, forgott, Árkot ásott, falat emelt, Tetőt ácsolt, ajtót szegelt, És mire a nap leszállt, Épített egy kalyibát.
S arra ébredt Sün Balázs: Újra kicsi lett a ház! Mert az éjjel ide-oda lökődve kiszorult a "Ejnye! – mondta fejvakarva. – Mit tehetnék? Megnövök! S akkor talán nem lesz ágyam, nem lesz párnám a küszöb! " Összefoglaló Csukás István Kossuth-díjas költő gyerekverseit gyűjtöttük össze ebben a könyvben. Mindenki megtalálhatja benne a kedvencét, az óvodásoktól az iskolásokig. Mert ezek a varázslatosan szép versek végigkísérik gyerekkorunkat, felejthetetlenül szólnak a fejünkben, s a szívünkben. Találunk a könyvben állatverseket, virágmondókát, tréfás nyelvtörőt és verses meséket, a ritmusok, rímek csodálatos játékát, a magyar nyelv kimeríthetetlen bőségével megírva. A versek világát beleérző tehetséggel ábrázolják Falcione Sarolta vidám és mosolygós rajzai. Cookie (Süti) tájékoztatás Az cookie-kat, rövid adatfájlokat használ honlapjain, melyeket a meglátogatott honlap helyez el a felhasználó számítógépén. A cookie célja, hogy az adott internetes szolgáltatás használatát megkönnyítse, kényelmesebbé tegye.
Illetve csak a barát ugrotta az árkot át, a szamár a parton állt, földbe szúrva a patát. A barát az árkon túl nagy dühében majd megful, diheg-dohog, és dúl-fúl, de mit ér, ha latinul. Mert a szamár, ugyebár, többek közt azért szamár, iskolába sose jár, latinul szidni őt kár! Belátta ezt a barát, visszament az árkon át, vállra vette szamarát, úgy mentek a sáron át. Barát hátán a szamár, barát alatt a nagy sár, sárban ült a béka-pár, s szájukban pipaszár. Látod – szólt az öregebb -, milyenek az emberek! A fiatal rábrekeg: – Ez a világ így kerek! Hallotta ezt a barát, megátkozta szamarát: "Uramisten tégy csodát, szamár legyen a barát! " A varázslat meg is lőn. és egészen hihető: barátfül a szamárfőn, szamárfül a barátfőn. Úgy kocogtak már tovább, szamár fönt, lent a barát, földhöz verve a patát, hátán vitte szamarát. Így történt ez a nyáron, szamár ült a baráton, csuha volt a szamáron, bunda nőtt a baráton. Hirdetés