Amerikai staffordshire terrier (American Staffordshire Terrier) Testtömeg: 24-25kg Marmagasság: kan 46–48cm, szuka 43–46cm Színválaszték: Minden szín megengedett (leggyakrabban fekete csíkos, sárga, fehér foltos) Ország: Amerika FCI-szám: 286 Õrző-védő kutya. Közepes termetű és nagyon erős kutya fajta. Feje hosszú, fülét rövidre csonkolják. Pitbullterrier: Amerikai staffordshire. Szőre rövid, sűrű és sima tapintású. Szigorú standardja van. A külseje ellenére jóindulatú, jó természetű és a családjával kedves eb. Kitűnő őrző-védő kutya.
A kutya felmenőinek méreteihez van egy jobban illeszkedő kutyafajta (amire egyébként angol származással hivatkozunk továbbra is), ez a staffordshire bullterrier, aminek a marmagassága nagyjából 10 centiméterrel elmarad az amerikai staff méretéhez képest. A két másik szó mellett ez sokkal inkább magától értetődő. A terrier elnevezés a kutya rendszertani besorolásából adódik. Az amerikai staffordshire terrier FCI besorolás szerint a Terrierek csoportjába (III. ), a Bull típusú terrierek (3. ) közé tartozik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a terrierek, és a kutya ősének bulldogokkal való keresztezése miatt, a bulldog vérvonal tulajdonságai ötvöződnek a fajtában. A terrier elnevezés a latin terra (föld) szóra vezethető vissza. Olyan vadászkutyák, melyeknek a föld alatt rejtőzködő állatok elfogása volt a feladatuk, például rágcsálóké, nyulaké, borzoké vagy rókáké. Amerikai staffordshire bull terrier brindle. Ma már nagyon sok terriert, mint minden más munkakutyát, szimplán hobbi célra tartanak, kedvencként. Attól függetlenül viszont, hogy egy adott egyed soha nem töltött be vadászkutya szerepet, még rendelkezik az ahhoz szükséges tulajdonságokkal.
Fizikai adottsága rendkívüli volt, így a farmokon, háztájékon több feladatba be tudott segíteni, mint munkakutya. Mindeközben a család mellett volt és a gyakorlat azt mutatta, hogy remekül be tud illeszkedni ebbe a környezetbe. Ahogy telt az idő, a kutyák idegrendszere egyre stabilabb lett és egyre szélesebb körben örvendett népszerűségnek. A kinézete egyébként is egyre egységesebb lett, de miután a "fajtát" kedvelők támogatták a küllemre való tenyésztést is, a kutya formája már standardizálható lett. A leírás pedig természetesen további irányt adott afelé, hogy hogy is kéne kinéznie egy amstaffnak. A fajta bejegyzése idejére viszont már nem az eredeti brit kutyáról beszélhetünk. A kutya testalkata, fejformája körülírható volt, méreteiben pedig megnőtt. Sokkal masszívabb lett a felépítése, az izmai teltebbek lettek. Viselkedése és vérmérséklete pedig már nagymértékben eltért attól, ami a brit őseinél tapasztalható volt. Amerikai staffordshire bullterrier. Így kutya standardje már nem angolként, hanem amerikaiként hivatkozik rá (akár az amerikai staffordshire terrier elnevezést, akár a "testvér", amerikai pit bull terrier elnevezést nézzük).
Miniatűr Harcos - STAFFORDSHIRE BULL TERRIER - fajtabemutató! DogCast TV! - YouTube
A tenyésztés során nagyok voltak az elvárások, mindeközben a szegényes körülmények miatt általában a kutya a családdal azonos légtérben élt. Így bár ebben az időben kialakult kutyafajtákról nem beszélhetünk, de ezekre a kutyákra sok helyen a staffordshire jelzővel hivatkoztak, mert erre a térségre volt továbbra is a legjellemzőbb a kutyák tartása, tenyésztése és innen kerültek ki a legjobbnak számító egyedek. Miniatűr Harcos - STAFFORDSHIRE BULL TERRIER - fajtabemutató! DogCast TV! - YouTube. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy ha a kutya őse angliainak tekinthető, akkor hogy kerül be az elnevezésébe az 'amerikai' szó? Az 1800-as évek közepén az Amerikába vándorló britek magukkal vitték az országba a kutyákat is. Az új kontinensen a viadalok mellett fokozatosan erősödött egy másik hozzáállás, ami elítélte a kegyetlenségeket és a kutyára társként tekintett. Az amstaff őse pedig kiváló tulajdonságokkal rendelkezett ahhoz, hogy megfelelő legyen erre a célra. Az ember felé mindig is barátsággal fordult, a más állatokhoz való agresszívabb hozzáállását pedig generációról generációra csökkentették a vérvonalakban.
Jelleme A staffordshire bullterrier, amelyet néha angol staffnak is neve znek kiegyensúlyozot t, értelmes, gyengéd és viszonylag engedelmes kutya. Vidám természetű, ugyanakkor meglehetősen magabiztos. Általában nagyon bátor, és nem kíméli saját magát, mozgékony és játékos kutya, amelynek lelkesedése gyakran már a szilajsággal határos. Állandóan figyeli a környezetét, és ha veszélyt észlel, ugatással jelez. Remekül alkalmazkodik: a vidéki gazdasá gban ugyanolyan jól elél, mint egy városi lakásban. Amerikai staffordshire bull terrier blue. A gyerekekkel rendszerint nagyon jól kijön, nem bánja azt sem, ha kissé gorombább játékokat játsszanak vele, és ritkán érzi úgy, hogy lekezelik. Megfelelő szocializáció esetén a macskákkal és egyéb háziállatokkal sem lehet gondja. Kölyökkorában jól érzi magát más kutyák között, de ha felnő, mindenképpen ő akar lenni a többiek ura és parancsolója. A kan különösen harcias, főként más kanokkal szemben. Ha bajt észlel, ugatással jelzi, de egyébként eléggé barátságos másokkal.
Az is lehet, hogy ősük orosz, mégpedig szibériai macska. Az sem kizárt, hogy vikingek hadizsákmányai voltak, vagy pedig természetes szelekció eredményei, azaz olyan rövidszőrű macskák leszármazottai, melyek a kemény sarkvidéki éghajlaton gyapjas, dús aljszőrrel és hosszú, vízálló fedőszőrrel bíró utódokat produkáltak. A legendák szerint a macskák úgy ugráltak az erdei fákon, hogy szinte mágikusan tűntek el, majd elő. Néha egyszerre és sokáig volt látható a hosszú, dús szőrű, mágikus macska, mely sokszor azt is tudta, amit az ember nem: mi van a szívében, milyenek az érzései. Ez a gyönyörű fajta volt a legenda szerint a szokatlan farkú norvég erdei macska. A legendának köszönhetően a norvég tenyésztők elkezdtek munkálkodni egy kiállításra is alkalmas állomány megteremtésén. Már a második világháború előtt mutattak be norvég erdei macskát kiállításon. Évszázadokon át a skogkatt – ez egy norvég szó, melynek jelentése erdei macska – túlélte a klímát és a nehéz, ínséges időket is, köszönhetően annak, hogy kiváló egerész macska volt a farmokon és a háztartások körül, istállókban és magtárakban.
Norvég erdei macska és Maine Coon különbség – A sötétebb cica egy Maine Coon, a vörös-szürke-fehér macska pedig norvég erdei fajtájú. (Forrás: – Suri Suri)
DNS teszt elérhető a betegséget hordozó vagy érintett macskák számára. A hipertrófiás cardiomyopathia (HCM) egy olyan szívbetegség, mely előfordul bizonyos fajtáknál, például a maine coon-nál is. Genetikai eredete a norvég erdei macskánál nem bizonyított. Policisztás vese rendellenesség – lassan kialakuló örökletes betegség, mely veseelégtelenséghez vezet. Bár nincs teszt a szűrésre, de ultrahangos vizsgálattal már 10 hónapos kortól kimutatható a betegség. Retina diszplázia – szemrendellenesség, melynek következtében a retinán foltok jelennek meg. Az enyhe pontszerű elváltozásos formája nem befolyásolja a macska látását, míg a nagyon területre kiterjedő betegság akár vakságot is okoz. Személyiség A szelíd és barátságos norvég erdei macska – melyet kedvelői wegie-nek becéznek – nagyon szereti a család tagjait, de nem igényli a folyamatos figyelmet és simogatást. Elég számára, ha ugyanabban a szobában tartózkodhat, ahol az emberek, de jól elszórakoztatja magát akkor is, ha senki nincs otthon.
Az idegenekkel szemben nem elutasító, de nem is barátkozik rögtön, először kicsit távolságtartó. Jellemző rá a magabiztos viselkedés. Nem akaratos és követelőző, inkább a testbeszédével és szemkontaktussal kommunikál gazdájával. Főleg fiatal korában játékos, de ez a tulajdonsága a legtöbb esetben a felnőtt korban is megmarad. Egyaránt jól érzi magát a szabadban és a lakásban. Elfogadott fajták - Abesszin, Balinéz, Birman, Brit rövidszőrű, Egyiptomi mau, Karthauzi, Orosz kék, Perzsa, Sziámi Eredeti fajták - Maine Coon, Manx és walesi, Norvég erdei macska, Török van Keresztezett fajták - Bengáli, Ragdoll Mutáns fajták - A nap macskája Pami
Adatok Származási hely: Norvégia Súly: kandúr 5. 90-10. 00 kg nőstény 5. 40-8. 50 kg Szőrzet: Hosszú és egyenes. Szín: Sokféle színváltozat és színkombináció elfogadott. Fehér, fekete, kék, vörös, krém, ezüst, vörös, kámea, teknőc-tarka, kék-krém, barna. Testméret: Nagy macska Szőrápolási igény: Rendszeres kozmetikát igényel Állat kompatibilitás: Könnyen elfogad más kedvenceket Gyerek kompatibilitás: Jól viseli a gyerekeket Családdal való kompabilitás: Érdeklődő a családja iránt Szőrhullás: Közepesen hullik a szőre Játékosság: Általában szeret játszani Intelligencia: Intelligens További adatok megjelenítése Adatok elrejtése Leírás A norvég erdei macska – mint neve is mutatja – norvég származású. Története évszázadokra, de talán évezredekre nyúlik vissza. Tündérmesék és legendák szereplője: hat hatalmas ilyen macska húzta Freyja istennő szekerét. Ám az, hogy valójában hol és hogyan keletkezett e nemes fajta, a múlt homályába vész. Lehet, hogy hosszúszőrű török macskák leszármazottja, melyek Bizáncból az ottani zsoldban álló, skandináv harcosok által kerültek vissza.
Orra közepesen hosszú. Álla erős, inkább négyszögletes, mint gömbölyű, sohasem hegyes. Fülek: közepesen nagyok, alapjuknál nyitottak és szélesek, végük enyhén lekerekített, egymástól távol állók. Szemek: nagyok, mandula-alakúak, enyhén ferde metszésűek. Minden szín elfogadott, de a zöld és az arany szín a kívánatos. Nyak: közepesen hosszú, izmos, erőteljes. Törzs: masszív, robusztus, erőteljesnek hat. Közepesen hosszú, mellkasa széles, gömbölyű. Csontozata és izomzata nehéz. Végtagok: lábai közepesen hosszúak, izmosak, erős csontozatúak. A hátsó lábak hosszabbak, mint az elsők. Mancsa nagy, kerekded. Minden lábujj közt szőrpamacsok vannak. Ujjai zártak. Farok: hosszú, bozontos, a farok végének a nyakig kell érnie. Szőrzet: kettős bunda. Szőre közepesen hosszú, az aljszőrzet igen hosszú, gyapjas. A sima, olajos védőszőrök vízlepergetők. A szőrzet hossza nem egyenletes az egész testen: a vállakon rövidebb, a háton és a combokon egyre hosszabb. Kondíció: figyelmes, határozott, izmos macska.
Bár nagyon szeret a szabadban kalandozni, otthon csendesen és békésen elvan. Nevelés Okos macska és független jellem. Könnyen és gyorsan tanul, akár trükköket is, ráadásul igen éber jelző. Szeret játszani, és boldog egy olyan családban, ahol elfogadják. A barátságos és nyugodt erdei macska tökéletes választás gyermekes családok számára, de macskabarát kutya mellé is ajánlható. Ha a gyerek kedvesen és tisztelettel bánik vele, akkor élvezi a figyelmet, sőt, azt sem bánja, ha a gyerek babaruhát húz rá, netalán játék babakocsiban tologatja. Örömmel osztja meg otthonát más macskákkal és barátságos kutyákkal, köszönhetően kedves természetének. Az állatokat mindig lassan, fokozatosan és türelemmel ismertesse össze, hogy megtanulják, hogyan legyenek el magukban. Etetés Ez a fajta képes saját súlyát kontroll alatt tartani. Ha szükségét érzi, akár többet mozog és kevesebbet eszik. Persze fontos számára az elegendő játékidő és a megfelelő tér a mozgáshoz, de különösebb felügyeletet a súly nem igényel.