A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. Ismert versek a télről - Meglepetesvers.hu. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz. S a szív a hang. Csengés emléke száll. Az elme hallja: Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja a pántos égbolt lógó ajtaját, melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, csak dőlt a nyáron át. Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra. A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl.
A trauma után nagyon hamar világossá vált, hogy ezek a versek ugyanonnan jönnek, de nagyon mások, a halál tapasztalata teljesen átformálta a vers tudattalanját. Megváltozott a versről való gondolkodás, az is, hogy mit gondol az életről és a fókuszáltságról, ezt akarta nyers formájában, a maga furcsa reflektálatlanságában megmutatni. A kötetben szereplő korábbi versek egészen más olvasatot kapnak, mert amikor azokat írta, akkor legfeljebb a saját halálára gondolt, akkor föl sem merül, hogy ez másról szól. Mikor metafizikai megvertségről szólt, nem tudott semmit, bár a szöveg tudott, csak aki csinálta az nem. Peer Krisztián azt mondja, ezek simább szövegek, kevesebb kapaszkodóval, könnyű rajtuk átsiklani, nincsenek útjelzők ahhoz, hogy mi van a sima felszín alatt. A korábbi verseknél ez jellemzőbb volt, akár egy kontextusból kilógó szó, kép, ami elgondolkoztatja a vers olvasóját. Télről szóló versek szerelmes. Nemes Z. Márió szerint kíméletlen rafinéria jellemző ezekre a szövegekre. Álnaiv rafinéria. A nyelv szintjén benne van a póker.
Lélek A hideg, nyirkos és sötét telet nem sokan kedvelik, pedig megvan a maga szépsége. Próbáld meglátni a szépet ebben is, ez az 5 varázslatos idézet most segít neked ebben! "Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elborít a szomorúság, vagy a halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra. " (Jean Vanier) "A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el. " (Albert Camus) "Az emberek nem figyelik, hogy tél van-e vagy nyár, ha boldogok. " (Anton Pavlovics Csehov) "Hó kavarog az égben, hatalmas, szédítően táncoló pelyhekben és csapatokban, fehér pettyek a vasszürke égen, hó, a hideg és a tél íze a nyelveden, habozva lehel csókot az arcodra, mielőtt halálra dermesztene. Harminccentis hó, puha, mint a vattacukor, meseországgá változtatja a világot, minden felismerhetetlenül gyönyörű lesz tőle. " (Neil Gaiman) "A megkínzott szerelem is csodává válhatik. A tél tavasszá. A felleg kikéklő éggé. Télről szóló versek ovisoknak. Csak hinni kell. " (Babay József)
Mondókák, versek a télről gyerekeknek - YouTube
Simon István: Decemberi ködben - Hegyi Barbara 12. Fenyőkirályfi - T. Horváth József, Sarkady Sándor 13. Weöres Sándor: Tél - Hegyi Barbara 14. Szabó Lőrinc: Esik a hó - Hegyi Barbara, Kulka János 15. Gazdag Erzsi: Hull a hó (részlet) - Hegyi Barbara, Kulka János 16. Áprily Lajos: Hóban - Kulka János 17. Télapó - T. Horvát József, Sarkady Sándor 18. Donászy Magda: Télapó érkezése - Kulka János 19. Gazdag Erzsi: Megjött a télapó - Hegyi Barbara 20. Tordon Ákos: Télapónak hóbundája - Hegyi Barbara 21. Szepesi Attila: Télapó éneke - Kulka János 22. Felsüt a csillag - T. Horváth József, Sarkady Sándor 23. Hajnal Anna: Hófúvás - Hegyi Barbara 24. Kányádi Sándor: Aki fázik - Hegyi Barbara, Kulka János 25. Csendes éj - Kaláka 26. Weöres Sándor: Száncsengő - Hegyi Barbara, Kulka János 27. Legeltetett a bárány - Kaláka 28. Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó - Kulka János 29. Csanádi Imre: Hólabda - Hegyi Barbara 30. Télről szóló verse of the day. Csukás István: Hideg szél fúj - Kulka János 31. Az állatok Jézus előtt - Kaláka 32.
Hogy bámul a vén vaksi hold Hópelyheken át, mint szitán! Pedig milyen jó szeme volt Nyáron, szerelmesek után! Mily villogó szemmel lesett Minden sovárgót, csintalant; Tudta nélkül alig esett Szerelmi légyott és kaland. De most bezzeg bámulhat ám, Míg, amivel lát, kiapad, - Mégsem jön ifju és leány: Nagyon szabad künn a szabad. Sőt a fakó poéta sem Motollál a négy végivel, Hanem bent ül kedélyesen S tollmardosó dolgot mivel: "Óh, természet halála, tél! Emígy kapaszkodik bele - "S te hófehér hó, mint Adél Fehér, hideg hókebele... " Pedig jól tudja, a kötél, Hogy a lány keble nem hideg: Csak, persze, tiltja szép Adél Körmét annál hevitni meg. De én kemencém oldalán Csak fumigálom a telet; Megfér kivül szobám falán! Ne bántsa ezt a kis helyet. TVN.HU: Mail - Videótár - Képtár - Magazin - Blog - Szótár - API - Fecsegj - Tudjátok - Véleményezd - Jövő Pláza - Észkerék - ReceptBázis. Most fázok, mert van benne mód Mig el nem ég félölnyi fám: Akkor... ha elrontom a szót És fázom, - nem az én hibám. Radnóti Miklós: Téli napsütés Az olvadt hó beroskad és szertesündörög, kondérok gőzölögnek, mint bíbor sült-tökök. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égre-néz.