A versben ugyanis megfigyelhető az "á" hang magas aránya, illetve hogy többször rímhelyzetben van (a 3 periódusnyi asszonánc kulcshangja). Az öreg Petrovics szerencsétlen sorsa, boldogtalansága fájt neki. A legfájdalmasabb életrajzi tények említésekor soráthajlást találunk (enjambement): " Szorgalmas élte verítékinek / Gyümölcseit most más emészti meg. " Az elemzésnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 A vers szerkezete, nyelvezete, verselése Az István öcsémhez szerkezetileg 3 részre bontható. Az első 6 sor a bevezető rész, a 7-34. sor az otthoni helyzetet írja le (a család anyagi tönkremenetelét, az apa becsületességét), és 6 soros "anya-himnuszt" is zeng a költő. Az utolsó 8 sor tipográfiailag is elkülönül a vers többi részétől, ez a 35-42. ISTVÁN ÖCSÉMHEZ - Petőfi Sándor - Érettségi.com. sor, mely a levélkerethez kapcsol vissza, de már sokkal komorabb hangvételű, és önirónia is érezhető benne. Az István öcsémhez nyelvileg az életszerű, friss, játékos, beszélt nyelvhez áll közel. Nyelvezete egyszerű, a költő úgy fogalmaz, ahogy élőszóban is fogalmazna (vagyis az élőbeszéd természetességét utánozza a versben).
Ez az oka annak, hogy a Kazinczy-típusú verses levélnél sokkal költőibb episztolákat köszönhetünk Petőfi Sándor nak, Arany János nak és Tompa Mihálynak, akik kevesebb tanító elemet és sokkal több költészetet vittek bele a műfajba. Sőt, kifejezetten személyes jellegű episztolákat is írtak, amelyeknek egyáltalán nem volt közösségi vonatkozása, hanem kizárólag az ő egyéni gondolataikról, érzéseikről szóltak. Különösen Petőfi kedvelte a műfajt, aki sokféle témáról írt verses leveleket és sokféle hangnemben. Családi episztolái bensőséges és közvetlen hangvételűek (pl. István öcsémhez), de Arany Jánoshoz fűződő legendás barátsága is egy levélváltással kezdődött (verses és prózai levelek egyaránt születtek mindkettejük tollán: Petőfi: Levél Arany Jánoshoz, Arany: Válasz Petőfinek stb. ). Petőfi Sándor: A TÉL HALÁLA. Ugyanakkor radikális politikai nézeteit is kifejtette verses levelekben, gondoljunk pl. Levél Várady Antalhoz című episztolájára! Az episztola műfaja a 20. században is népszerű volt irodalmunkban. Kevésbé ismert ugyan, de Ady Endre is írt episztolát Levél-féle Móricz Zsigmondhoz címmel, melyben többek között költői hitvallását fejtette ki.
Az egy szótagos szavak nagy száma is az élőbeszédszerűséget, a fesztelenséget segíti elő. Az István öcsémhez verselése időmértékes, jambikus lüktetésű, de nem mechanikus jambusvers, hiszen spondeusok és daktilusok frissítik, élénkítik a ritmust. A vers zenei tempója változó: az elején és a végén felgyorsul, míg az elbeszélő és az elmélkedő, komorabb részeknél lassul a vers. A verszene, a vers melódiája egyébként derűt, örömöt, játékosságot sugall. István öcsémhez - YouTube. Ennek a világos magánhangzók (i, í, ü, ű, é, e, ő, ö, á) magas aránya az oka. Az is szembeszökő, hogy Petőfi az irodalmi nyelvhez képest gyakran használja a pongyolaságig köznyelvi "e" hangot (30, 7%-os arányban), ellenben ritkán használja az "a" és az "u" hangokat. A szelídség, a bensőségesség és az emlékezés hangulata a nazális mássalhangzók (az "m" és az "n" hang) nagy arányának köszönhető. Petőfi megfordítja a költői levél bevezetőjének szokásos szerkezetét is, hiszen a második sorban már rögtön önmagáról kérdez: Gondoltok-e ugy néha-néha rám?
Jöjjön Petőfi Sándor – István öcsémhez verse. Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám? Gondoltok-e ugy néha-néha rám? Mondjátok-e, ha estebéd után Beszélgetéstek meghitt és vidám, Mondjátok-e az est óráinál: Hát a mi Sándorunk most mit csinál? És máskülönben hogy van dolgotok? Tudom, sokat kell fáradoznotok. Örök törődés naptok, éjetek, Csakhogy szükecskén megélhessetek. Szegény atyánk! ha ő ugy nem bizik Az emberekben: jégre nem viszik. Mert ő becsűletes lelkű, igaz; Azt gondolá, hogy minden ember az. És e hitének áldozatja lett, Elveszte mindent, amit keresett. Szorgalmas élte verítékinek Gyümölcseit most más emészti meg. Mért nem szeret ugy engem istenem? Hogy volna mód, sorsán enyhítenem. Agg napjait a fáradástul én Mily édes-örömest fölmenteném. Ez fáj nekem csak, nyúgodt éltemet Most egyedűl ez keseríti meg. Tégy érte, amit tenni bír erőd; Légy jó fiú, és gyámolítsad őt. Vedd vállaidra félig terheit, S meglásd, öcsém, az isten megsegít. S anyánkat, ezt az édes jó anyát, O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!
Radnóti Miklós Július Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. Lackfi János Szösz-szonett Verskardigánom összement, Szöszök lepik a szövetet, Melyeket mostan összeszed E szösszenetnyi szószedet. Hisz a költészet köz-terep, Hol ki-ki köthet üzletet, Kilátást néz vagy őgyeleg, Csinálja, amit ő szeret. Ott fenn az égen szösz lebeg, A parkban őszi díszletek, Én egy padon szöszölgetek, S megszületik e szösz-lelet, Mit most tovább pöckölhetek. Múlandóság, legyőztelek! Márai Sándor: Nosztalgia Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a nap ragyog – Szent Isten, hol vagyok? Petőfi: Az apostol "A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
Mint külső munkatárs továbbra is kötelezte magát arra, hogy verseit egyedül itt jelenteti meg. 1846 márciusában megszervezte a Tízek Társaságát, a hozzá hasonló gondolkozású fiatal írók érdekszövetségét. Tagja volt Petőfi mellett Jókai Mór, Tompa Mihály, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán és Kerényi Frigyes. Az 1846 -os év más szempontból is fordulatot hozott Petőfi életében. Erdélyi utazása során, a megyebálon megismerkedett Szendrey Júliával. 1847 májusában. Megismerkedésük 1. évfordulóján, szeptember 8-án megtartották az esküvőt. 1848. március 15-ike a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplője. 1849 tavaszán gondjai ismét megszaporodnak: előbb szüleit temeti el, majd családja nyomorúságos helyzetén próbál segíteni. Szabadságot kér, a rangjáról is lemond. Az orosz beavatkozás hírére csatlakozik ismét Bem hadseregéhez. A legmegfelelőbb pillanatban ahhoz, hogy július 31-én életét áldozza a Segesvár melletti fehéregyházi csatában.