Örkény Színház - Apátlanok - utolsó előadások Apátlanok Tomi, a három gyerekes családapa elválik, fiatal nők után koslat szenvedélyesen, Dodától a férje válik el, mert nem lehet gyereke, ráadásul művész helyett pénztáros lesz egy boltban. Laci börtönbe kerül gyanús üzelmei miatt, Feszter leszbikus lesz és szerencsétlen magányos lény, Apa kórházban tölt éveket, mielőtt meghal, Anya meghasonlik önmagával, gyerekei nem akarnak vele élni. Kanadai Magyar Hírlap – Színházi fotók 73. — APÁTLANOK az Örkény Színházban. Simon, a legkisebb fiú boldogul, legalább is halad a maga által kitűzött cél felé. Gáspár Ildikó rendezése híven követi az író – nem problémamentes – elképzelését, amely szólhat általában is arról, hogyan csalódnak a gyerekek a szülőkben, a szülők bennük, és mindenki hogyan csalódik saját reményeiben, terveiben, ideáljaiban, élettársában, testvérében és mindenben. Mindehhez még hozzájön a rendszerváltás és az orosz megszállás pikantériája, a díszlet nélküli színpad némi háttérrel. A háttér ugyanis egy lakás rajza felkasírozva deszkára, az elektromos szerkezetek színes lámpával égnek, és működnek időnkénti használatukkor (díszlet: Boros Lőrinc).
"Apáink a szocializmusban egy csomó félelemmel szembesültek, úgy érezték, nem bízhatnak senkiben, a család volt az első számú menedék, ezért mi a családba zárkóztunk, nem nagyon nyitottunk közösség felé. Aztán amikor a rendszerváltás után azt láttuk, hogy a szüleink a hirtelen jött kapitalizmusban képtelenek érvényesülni, akkor magunkra maradtunk" – mondta. Apátlanok | Ergo-sum. "Hiszen az apai, szülői modell nem volt iránymutató, viszont közösséget sem építettünk, vákuum-helyzetbe kerültünk. Ennek az lett a következménye, hogy nem nőttünk fel, emiatt folyamatos útkeresés az életünk – fogalmazott. A darab ennek a folytonos útkeresésnek a stációit mutatja be: mindig nekiindulunk valaminek, azt gondoljuk, hogy ez lesz az igazi, aztán elunjuk vagy kudarcot vallunk és keressük a következőt – mondta. Hozzátette, hogy erre a nemzedékre a Pán Péter-szindróma jellemző: az, hogy a szülői házból sem költöznek el hosszú ideig, minél tovább gyerekek akarnak maradni. Az író elmondta: a darabban végletes helyzeteket mutat be, ezáltal a lelkiállapotok élesebben felismerhetők, egy nemzedéki életérzést jobban közvetít.
Hozzátette: természetesen vannak felemelőbb élettörténetek is, de ő inkább abból indult ki, ami a közvetlen környezetében az általános tapasztalat, a folytonos nekirugaszkodás, kudarcot vallás, aztán újabb útkeresés. Elmondta: a darab családi ünnepeket kísér végig, ezért örökké folytatható. Egy születéstől egy halálig tartó szakaszt mutat be, de a történet folytatódik, a figurákkal még sok minden történik, akár révbe is érhetnek. A dráma a legfiatalabb nemzedék színrelépésével ér véget, a mostani 20-22 évesek megjelenésével. "Ők számomra egészen másfajta, pozitívabb, nyitottabb és közösségibb gondolkodást testesítenek meg" - jegyezte meg. Az író elmondta: a próbákon nem vett részt, mert a színházi interpretációnál véleménye szerint az alkotók kreativitása az első, ez már rendezői-színészi értelmezés. "Ez az előadás teljesen helyénvaló és teátrálisan szépen megvalósított értelmezése a darabnak" - mondta, hozzátéve, hogy hálás azért, hogy ma Magyarországon megvalósulhatott a színpadon egy kortárs dráma egy olyan művészszínházban, ahol ezt a számára fontos témát feldolgozó darabot sok ezren láthatják.
Hetvenhét – Tomi Nyolcvan – Doda Nyolcvanegy – Laci Nyolcvanhárom – Josa Nyolcvanhat – Feszter Nyolcvanhét – Simon "Egy négyszobás házban lakunk nagy kerttel – ez a mi királyságunk, a mi URADALMUNK, mondja apa mindig. Apa annyira vicces. Állandóan mosolyog és folyton komoly tervei vannak. Folyton arról beszél, hogy végre most már lehet. Van jövő! Van szabadság! Csak akarnunk kell és elérhetünk bármit! Te már bármi lehetsz, fiam, bármi! És én elhiszem neki, és én imádom az apám. " A darab 2013-ban elnyerte Az Évad Legjobb Magyar Drámája-díjat. ANYA Kerekes Éva TOMI Nagy Zsolt DODA Tenki Réka m. v. LACI Polgár Csaba FESZTER Takács Nóra Diána SIMON Patkós Márton e. h. díszlet: Boros Lőrinc jelmez: Izsák Lili videótervező: Szöllősi Géza hang: Bartha Márk szcenikus: Krisztiáni István zene: Kákonyi Árpád fénytervező: Kehi Richárd dramaturg: Ari-Nagy Barbara súgó: Horváth Éva ügyelő: Mózer Zsolt asszisztens: Érdi Ariadne rendező: Gáspár Ildikó
Neki viszonylag könnyebb a helyzete, mert felülről, valamelyes történelmi rálátással nézheti az akkor bekövetkező fordulatokat, és szólhat róluk. Mikó Csaba ez utóbbi szerzők közé tartozik. Az 1988-89-ben, és az utána jövő 20 esztendő történéseit jobb, vagy baloldali nézőpont szerint többféleképpen szokás nevezni. A rendszerváltás meghatározás a középút, mert olyan semleges. Szokták még rablás- vagy gengszterváltásnak, visszarendeződésnek is hívni. Mikó Csaba színműve ebbe a névvitába nem megy bele, hanem a "politikailag korrekt" rendszerváltás névvel illeti. Nem taglalja annak mozgatórugóit, lefolyását, torzulását, kisiklását, csak mindezeknek a fordulatoknak jó és rossz, segítő és ártó következményeit mutatja be. Ez jogos, mert nem dolga az oknyomozás meg az állásfoglalás, ugyanis az Apátlanok nem dokumentumjáték, hanem dráma, ami a színház formanyelvén ábrázol társadalmi folyamatokat, vet fel bizonyos kérdéseket, amikre ki-ki a maga vérmérséklete, hovatartozása szerint válaszolhat. Ennek megjelenítésére nincs is alkalmasabb közeg – ahogyan a szociológia mondja – a társadalom legkisebb sejtjétől, azaz a családtól.