egyetlen kérdést állít a középpontba: hányféle módon variálható a kiinduló kép. " Képzőművészeti tevékenysége mellett videókat is készített. Az Egy titokzatos férfi című filmje 1996-ban a zsűri és az UNESCO díját is elnyerte a Filmszemlén. Egyed László korábban a is készített videókat. ( Prae, artportál)
Grafikus és festő. Eleinte a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kollektív kiállításain szerepelt, majd számos külföldi tárlaton is bemutatta festményeit és grafikáit, többek között Ausztriában, Görögországban, Törökországban, Németországban, Spanyolországban, Svédországban és New Yorkban, a Gallery at Lincoln Centerben. 1981-82-ben az Egyesült Államokban dolgozott, 1988-ban vendégprofesszor a jeruzsálemi Bezalel Művészeti Egyetemen. Cizellált nonfiguratív kollázsaival tűnt fel. Egyed László. Számos klasszikus alkotás, Caravaggio és Rembrandt parafrázisát készítette el, de legtöbbször Picasso munkái inspirálták. Csendéletein, aktjain, ahogy parafrázisain azokat a határpontokat keresi, ahol még felismerhető a kiinduló motívum. 1985-ben és 1988-ban a Soros Alapítvány ösztöndíját, 1988-89-ben a Pollock-Kasner Alapítvány ösztöndíját, 1986-ban az UNESCO és a zsűri különdíját nyerte el. Alkotásait őrzi a szentendrei Ferenczy Múzeum. 1984/8, PMAKK, Gellér Katalin adatközlése nyomán) Magyar festők és grafikusok adattára A Szentendrei Grafikai Műhely tagja.
(Ugyanezeket a nyak- és válltornagyakorlatokat valószínűleg kevesebb örömmel végeznénk, ha egy egész kötetet kellene így végigböngészni. ) A műfaj kérdése mindhárom alkotónál felmerül. Grafika, amely fotóra hajaz, riportfotó, ami valójában montázs, kép, ami igazából elbeszélés... Olyanok ezek a művek – ebben is hasonlítanak egymásra –, mintha valami más lennének: valami egyszerűbb, nyilvánvalóbb. Egyed lászló grafikus hardver. Mintha szándékosan be akarnák csapni a nézőt, kijátszani az éberségét, de csak azért, hogy ha egyszer leesett a tantusz, annál nagyobbat koppanjon. Amit a három Egyed csinál, az szakmailag tökéletes, precíz – ezáltal könnyen befogadható. De megeshet, hogy épp a látvány tökéletessége miatt a néző megreked a felszínen, átsiklik a lényeg felett. Ezért kell valami trükk, ami továbbvisz az elvontabb tartalom felé. Egyed Péter fotómontázsai esetében ez az idővel és a térrel való játék. A nézőnek először is föl kell fedeznie, hogy nem valóságos utcaképet lát. Ezek a járókelők nem egy időben vannak jelen ezen a helyen!