a-rejtély-online Könyv: Az állatok karácsonya (Bajzáth Mária - Probojcsevity Iván) Állatok karácsonya mise en scène Állatok karacsony mese Foncsor a fák közé futott, és kisvártatva visszatért. Szájában jókora, fehér csontot cipelt. - Tegyétek fel a fára! A ti mancsotok ügyesebb, mint az enyém! - vakkantotta, és óvatosan Cili lába elé helyezte a kincset. - Ünnepi alkalomra tettem félre! Nézzétek csak! Azon az ágon lóg egy hosszú madzag, az éppen jó lesz! A macskák még fel sem kötötték a csontot, amikor a fához futott Klapp, a szürke nyúl. - Nahát! Mindig arra vágytam, hogy végre az erdőben is legyen igazi karácsonyfa! Van itt egy répa! Csak néhány harapásnyi hiányzik belőle... - pirult el szemérmesen. - Ünnepi alkalomra tartogattam! A fák közül kidugta a fejét Röfi mama, az erdő legtekintélyesebb vaddisznó kocája. - Nahát! Erdei karácsony! Várjatok! - mondta. A berkenye gyökerei között kutatott hosszú orrával. - Ezt itt ünnepi alkalomra tartogattam! - gurította eléjük a fehér kalapos gombát.
Állatok karácsonya mes amis Állatok karácsonya mise au point A 10 oldalas lapozó, ami valójában egy A/4 oldalnyi szöveg, nyolc év alatt született. Mindennap többször meséltünk, a férjem éppúgy, ahogy én. A könyv, a napi rendszeres mesélés, sokezer! felolvasott történet, mondóka, állathangutánzó, és a Népmesekincstár mesepedagógia esszenciája, de egy gyönyörű korszak a mesehallgató, mondókázó kisgyerekkor lezárása is egyben. A mindig új történetre éhes mesehallgató kisfiúból, szenvedélyesen olvasó kiskamasz lett. A könyv már kapható a könyvesboltokban, vagy megrendelhető: Egyenesen a fa tetejére ugrott. A hópelyhek lassan újra szállingózni kezdtek, s mint egy híres tánckar, úgy keringőztek a fa körül, gyémántként szikrázva a sugarak ragyogásában. A kis csillag lehunyta a szemét. Még azzal sem gondolt, hogyan jut vissza az égre. Aranyfénye beborította a tisztást, és átmelegítette az állatok szívét. Tekerjük körbe vele, hogy mindenütt díszítse! Ezt az ágat késő ősszel találtam az ösvényen.
- De mi lesz, ha mégis elolvad? – merengett Bee. - Ezt csak úgy tudhatjuk meg, ha kipróbáljuk. Különben is, lett híd a tó fölött, hinta a réten, új tábla az erdei iskolában, biztosan ez a kérésünk is teljesül! – lelkendezett Tási. Ezzel mindannyian egyetértettek. Együtt mentek a Pamacs háza előtti tisztásra, és egy szép, formás hóembert készítettek. Drazsé hozta hozzá a répa orrot, Kajla vizes tálkája lett a kalapja, Tási a sálját kötötte a nyakába, Bee pedig a seprűjét adta a kezébe. - Hát ti mit csináltok itt? – kukkantott ki Pamacs, résnyire nyitott ajtaján. - Hóembert építettünk – vakkantott Kajla. - Bevihetjük? – kérdezte vidáman Tási. - Mármint hozzám? – döbbent meg Pamacs. - Igen. Tudjuk, hogy nem szereted, ha vizes lesz a lábad, ezért itt csináltuk. És bevisszük hozzád. Hogy te is láthasd. És nem fog elolvadni, hiszen ezt kértük a Télapótól. Mivel ma van a napja, bizonyosan teljesül! – lelkendezett Tási. Pamacs hitte is meg nem is, de mire felocsúdott, már ott állt a szobája közepén a gondosan elkészített és felöltöztetett hóember.
Szeretettel készülődtek az állatok az ünnepre. Sajnálták, hogy nem teljesült a kívánságuk, de annak nagyon örültek, hogy együtt lehetnek ezen a szép estén. Ünneplőbe öltöztek, és mindenki magával vitt egy személyes ajándékot. Olyat, amit ő talált ki, készített el, csomagolt be, és bármelyik barátja bontja majd ki a fenyőfa alól, örömet szerez vele neki. Mikor minden meglepetést rejtő csomag a büszke fenyő alatt rejtőzött, énekelni kezdtek. Abban a pillanatban szállingózni kezdett a hó. Mire a dalok végére értek, egyre erősebben havazott. S ahogy hullott egymásra száz meg száz hópihe, egyszer csak gombóccá kapaszkodtak össze. Nőtt, növekedett a pocakja, kikerekedett a feje, kinyúlt a két karja. Nem telt el sok idő, ott állt előttük egy csillogó, tökéletes hóember. - Sziasztok, Lumi* vagyok – köszöntötte a tátott szájjal csodálkozó jelenlévőket. Mire meg tudtak szólalni, addigra Lumi sokat mesélt magáról, a hófelhők birodalmáról, a Télapóról, a rénszarvasairól és a manóiról, no meg az angyalokról.