Benedek Elek (Kisbacon, 1859. szept. 29. – Kisbacon, 1929. aug. 17. ): újságíró, író. Bp. -en végezte a bölcsészetet. Diákkorában néprajzi gyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett, a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársa. 1887-től 1892-ig ogy. -i képviselő, egy ideig szabadelvű párti, majd a nemzeti pártba lépett át. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Napilapokat és folyóiratokat szerk. : Magyarság (1901-02); Magyar Világ (1902-03); Magyar Kritika (1897-99); Nemzeti iskola (1890-1905); Néptanítók lapja (1907-09). 1889-ben Pósa Lajossal együtt megindította az első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklapot, Az Én Újságomat, Sebők Zsigmonddal együtt szerk. a Jó Pajtás esztétikai és erkölcsi nevelő értékű hazafias szellemű gyermeklapot. Ifjúsági könyvsorozata a Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társ. tagja lett. Benedek elek január a full. Az ifjúság számára meseátdolgozásokat (Ezeregyéjszaka, Grimm meséi), verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket írt.
Meglátja ezt is a szobaleány, szalad a királykisasszonyhoz, s jelenti: – Felséges királykisasszony, szép az aranytyúk, szépek a csirkéi, de még szebb dolgot láttam az inas szobájában. Futottak az inas szobájába, s amint beléptek, a szeme is káprázott a királykisasszonynak a szertelen ragyogástól. – Jaj, de szép guzsaly, jaj, de szép kender! De szeretnék ruhát fonni ebből! – mondotta a királykisasszony. – Kívánj akármit, megfizetem érte. – Nem kívánok én sokat, szép királykisasszony, adj két csókot, s legyen a tied az aranyguzsaly. Benedek Elek (kanonok) – Wikipédia. Egy kicsit gondolkozott a királykisasszony, de bizony megcsókolta az inast, s szaladott vissza a szobájába. Hanem volt, ami volt eddig, most jött csak az igazi. Harmadnap elévette az aranytükröt, felakasztotta a falra, s csak várta, hogy jöjjön a szobaleány, bizonyosan tudta, hogy megáll előtte. Hát csakugyan jön a szobaleány, meglátja a tükröt, odaszalad, belenéz, s abban a pillanatban elkezd a tükör muzsikálni. Azt hitte, hogy az angyalok muzsikálnak. Szaladott a királykisasszonyhoz.
Világért meg nem mondta volna, hogy ki s mi ő, úgy mentek, mendegéltek keresztül az országon, mígnem eljutottak az inassá lett királyfi városába. A város végén volt egy fogadó, bementek oda, s ott azt mondotta az inassá lett királyfi: – Most én megmosdom, s te addig takarítsd meg a csizmáimat, hogy mehessek be a városba. Aztán majd visszajövök, te csak várj reám. Szót se szólott a királykisasszony, vette a csizmát, s szépen megtakarította. Azzal a királyfi bement a városba, fel az apja palotájába, ottan magára vette aranyos, gyémántos gúnyáját, befogatott hat paripát bársonyhintóba, s úgy hajtatott a vendégfogadóba a királykisasszonyért. Bemegy a királykisasszonyhoz, s ez csak nézi, nézi, nem akar hinni a szemének. Benedek elek január a 1. – Emlékszel-e – kérdezte a királyfi –, amikor azt mondtad, hogy még a cipődet sem engednéd velem kitakaríttatni? No, látod-e, én nem voltam olyan kevély, megengedtem, hogy te kitakarítsd az én csizmámat. Nagyot nevetett a királykisasszony, nyakába borult a királyfinak, s mondta lelkes szóval: – Már akármit mondtam, te az enyém, én a tied, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket.