Olvasási idő kevesebb, mint 1 perc Ismeretlen gyermekorvos verse Hommage á Illyés Gyula 2020 Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. A pofára osztott közmunkában. A járdára terített karton-ágyban. A vészhelyzet okán ürített kórházi ágyban. A focistadion VIP páholyában. Az ibizai kiruccanásban. A celeb cicák csacsogásában. A cirkusszá alázott Országházban. A papagálykommandó acsarkodásában. A médiából ömlő agymosásban. A cigánysoron roskadó vályogházban. Az "okosba megoldjuk" összekacsintásban. A Londonban mosogató magyartanárban. A kétségbeesett éhséglázadásban. Az "elegünk van" felkiáltásban. „Hol zsarnokság van…” - Elég? Dosta!. A mindent elsöprő felindulásban.
A háromszoros Kossuth-díjas költő, Illyés Gyula legismertebb verse sajnos éppúgy aktuális mint egykoron. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallatószobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten gomolygó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! – ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan pattogtatott "vigyázz!
Világháborút követő évtizedekben"- írta Camus az 1956-os forradalomról. Emlékezzünk! Glória victis! Hol zsarnokság van gogh. Dicsőség az elesetteknek! Dicsőség a bátraknak! Emlékezzünk a hősökre, kik hűlt ajakkal ma is hirdetik, a győzelem reménye életüknél is több. Glória victis! "hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban… ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hű, akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. " (Illyés Gyula)
De ne legyünk igazságtalanok, hiszen az új évadban a színésznő a gonosz nézés mellett bevezette a teljesen kifejezéstelen arccal való nézést is, szóval most már ezt a kettőt variálja. De ezzel együtt egyet kell értenünk kollégánkkal, aki a második évad már többször idézett kritikájában azt írta, hogy "Moss alapvetően nem egy jó színész" – szóval A szolgálólány meséjé n az sem segít, hogy egy önismétlő sorozatban negyedjére is egy nem túl tehetséges sztárt kell néznünk. És ahogy már írtuk: hamarosan majd ötödjére is.
Az ilyen, bejáratott klisék helyett az apahiány problémáját állítja középpontba a Bródy-díjas szerző második kötete, amely formai játékokat, iróniát mellőző, komoly, néhol egészen nyomasztó, ám érzelmekben gazdag olvasmányt ígér befogadójának. A regénybeli társai által gúnyosan "Dzsátá"-nak hívott narrátor egy, a mitikus-játékos gyermek- és a nagy felismeréseket hozó serdülőkor határán álló, tizenegy éves fiú, aki egyedül él anyjával, miután apját egy petíció aláírásának következményeként elhurcolták kényszermunkára a Duna-csatornához. Dzsátá a hazugságok és elhallgatások ellenében nem is tehet mást ezután, minthogy egy saját bejáratú apaképet konstruál magának.
). A hatalom a természeténél fogva önző és önös érdekeket szolgál, a "fajfennmaradás" érdekében a túlélési ösztön miatt a zsarnok nem ismeri be, ha hibázik (Fidesz narratíva) – mert nem is ismerheti be. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Ugyanis, ha elismerné a hibáját, az gyakorlatilag egyenlő volna a saját bukásával. Ezért aztán a test elkezd bűnbakokat gyártani, és selejtezni. Ebben a politikai játszmában generációk tűnnek el a semmibe, százezrek, sőt milliók élete zuhan a semmibe s válnak enyészetté, mert egyszerűen leselejtezték a cigányokat. "vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában;" - Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (részlet).
És messze nem csak azok, akik haszonélvezői ennek a rendszernek – mert az ugye tiszta képlet. Ha lophatok, ha megalázhatok, ha fejbe rúghatok a bakancsos lábammal másokat, akkor szeretni fogom azt a vezért, aki ezt lehetővé teszi nekem. Érvelhetnénk azzal, hogy történelmi tapasztalataink szerint az efféle forradalmak felfalják rendszeresen saját gyermekeiket is – de amikor éppen a felsőoktatás tudatos és hatékony szétverése folyik, akkor ezzel sem megyünk sokra. Sokaknak tetszik a zsarnokság, bár nincs hasznuk belőle, mert abban nőttek fel. Mert egyszerűbb az életük. Mert legjobban gyűlölködni szeretnek, és most megkapták a gyűlölködés szabadságát. Mit, szabadságát! Fideszesnek gyűlölködni kötelesség, a többieknek erősen ajánlott. A szabad szó, a szabad gondolat elpusztítandó, s mint látjuk a Fidesznek nevezett szépen hízó és fasizálódó pártnak változatos és ötletes eszközei vannak arra, miként lehet valamit szétzúzni. S van ehhez szépen önként jelentkező kápó, aki készséges és kéjes örömmel vesz részt mindebben.