A könyv lényegében arról szól, hogy miképpen talál egymásra két rettentően sebzett lélek, ahogy lépésről- lépésre foltozzák be egymás sebeit. Hatalmas utat tesznek meg a könyv során, Klára a történetünk elején rendkívül sebezhető, nehezen viseli a változást, sokszor dacosan, szurkálódóan viselkedik (nem véletlenül nevezi el Süninek Aldó), ráadásul még tagadásban él, hiszen várja "papus" hazatértét. Aldó jóval visszafogottabb, és habár csak a könyv közepefele tudjuk meg, hogy mi történt vele, mégis szinte végig érezhető a fájdalma, a hatalmas vesztesége, és mindezt úgy, hogy míg Klára rendkívül szókimondó, mondhatni harsány ezen a téren, ő végig nyugodt és visszahúzódó marad. KultTér #7 | F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye - YouTube. Ahogy korábban is írtam, engem az első pillanattól kezdve beszippantott a történet, egyrészt a hangulata miatt, ami érdekes módon egyszerre volt szomorkás, és főként az elején nyomott is, de aztán valahogy egyre pozitívabbá, életigenlővé vált. Hiszen itt van ez a két túlélő, akik a találkozásukig úgy érezték, hogy nincs értelme az életüknek, de aztán mégis sikerült együtt egy új irányba elindulniuk, családot alapítaniuk, felcsillant mindkettejük életében a remény szikrája, amit az írónő valami csodálatosan ábrázolt.
Kedves Érdeklődő! Üdvözli Önt a online könyváruház csapata. Áruházunk közel 50 éve széles könyvválasztékkal áll a vevők rendelkezésére. A megrendelt könyveket házhozszállítással veheti át. A szállítási díj 999 Ft, 10000 Ft felett pedig ingyenes Magyarország területén. Minden könyvünk új, kiváló állapotú, azonban a folyamatosan változó készlet miatt előfordulhat, hogy a megrendelt könyv elfogyott áruházunk készletéből. LEÍRÁS 1820062 F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye 1948 nyarán Körner Aladár nőgyógyásznál egy kétségbeesett asszony jelenik meg egy hallgatag, fiatal lánnyal. Klára, aki a háború során szüleit és testvéreit is elveszítette, tizenhat éves, kórosan sovány, olyan, mintha nem akarna felnőni. A férfi, aki családjából egyedüliként élte túl a vészkorszakot, hamar felismeri a lány szótlansága és kamaszos dühe mögött azt a magányt és elképesztő szeretetvágyat, amellyel neki is nap mint nap meg kell küzdenie. Aladár és Klára között rövid idő alatt különleges, mások számára nehezen értelmezhető barátság szövődik.
Várkonyi Zsuzsa olyan szépen, szívhez szólóan írja le Klára és Aladár történetét, olyan finoman csempészi a sorok közé a két ember kapcsolatának lényegét és mélységét, a politika és a történelem eseményeit, ezek hatásait az emberi lélekre és sorsokra, hogy cseppet sem csodálkozom azon, hogy a könyv sikere töretlen az olvasók körében. Még ha merőben másról szól is a történet, eszembe juttatta Hódos Mária és Farkas Erzsébet Fiaim, hol vagytok? című dokumentumkönyvét (legalábbis én dokumentumkönyvnek nevezem az igaz történeten alapuló, valódi napló bejegyzéseiből íródott művet). Mindkét könyv olyan emberi sorsokat, kapcsolatokat tár elénk, megsebzett és sokat szenvedett emberek közti olyan erejű segítő összekapaszkodásokat mutat be a történelmi viharok közepette, melyek megrendítő, szomorú és mégis reményteli, életigenlő érzéseket keltenek az olvasóban. Olyan történetek, melyek mélyen elgondolkodtatóak, egy ország kortörténetei (vagy inkább kórtörténetei? ) is lehetnek egyben, mindazon túl, hogy felejthetetlen olvasásélményt nyújtanak.