Donkó László: Édesanyám Édesanyám tulipánfa, édes-kedves minden ága. Egyik ága édes lelke, hogyha sírnék, átölelne. Másik ága kedves karja, lázas testem betakarja. Édesanyám tulipánfa, engem ölel minden ága. Donászy Magda: Ajándék Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat. Elkészült a madár, nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam. Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek Mikor járni tanítottál, lehajoltál hozzám. Azt súgtad, hogy: drága kincsem… s megcsókoltad orcám. Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem. Kedves szóval terelgettél - bármi rosszat tettem. Oly sok éjjel virrasztottál kívánságom lesve. Álmot hozó meséd nélkül sose múlt el este. Versek nagymamának anyák napjára. Beszédre is tanítottál - szívesen mesélek. Elmesélem e szép napon, hogy szeretlek téged. Ahogyan a barna mackók szeretik a mézet, Édes, drága jó Anyácskám úgy szeretlek téged.
K. László Szilvia: Anyák napjára Amikor én kicsi voltam, csak sírtam és nevettem, anyák napi köszöntőt még nem ismertem egyet sem. De mióta ovis vagyok, okos vagyok, nagy vagyok, megtanultam beszélni, és köszöntőt is mondhatok. Mégsem beszélek most sokat, hiszen azt is tudom ám, két puszimból, mosolyomból, ért engem az anyukám! Andók Veronika: Anyu, nézz a szemembe! Anyu, nézz a szemembe! Látod, milyen tiszta? A napfény ha belenéz, szép gesztenyebarna. Anyu, nézz a szemembe! Csillag ragyog benne. Mesét tudok s titkokat. Elmondom most, gyere. Anyu, nézz a szemembe! Az egész világ itt van. Ha bánat ér, gondolj rám, segítek a bajban. Anyu, nézz a szemembe! A legszebb kincsem látod, Mert szememben itt ragyog, mosolyog az arcod. Versek nagymamáknak Czéhmester Erzsébet: Nagymama köszöntése Nagymama, nagymama, Drága, gondos dajka, Aprócska koromnak Melengető napja. Be sokszor siettél Könnyem letörölni, Hogyha bánatom volt Szívedre ölelni! Versek anyák napjára nagymamáknak. Emlékszem: még mikor Csöpp kezemet fogva Először vezettél Engem a templomba.
Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
nagyon klassz a magvetős borító Ez itt Röhrig Géza az Oscar-díjas színész. Most nem. Ez itt Röhrig Géza a hullamosó. Most az sem. Ez itt Röhrig Géza a dalnok. Majdnem. Ez itt Röhrig Géza a sorstalan, sorsfordító, sorskereső, sorstaláló. Kicsit az is. Röhrig Géza a költő. Hát most legyen ez. Ha már verseskötet… Persze egy ember minden egy kicsit, ami róla szól, szólt, szeretne ha szólna vagy amit magáénak vall, tud, szeretne. Főleg, ha verset ír. Ilyenek ezek a versek is. Kicsit ilyenek, kicsit olyanok. Hol dalolnak, hol megérkeznek hozzám, hol elillannak tőlem. Hol összeérzek, hol visszataszít. Hol hangulatot ad mint egy felfedezni való hajnal, hol kizökkent, mit a rímdöccenéseken és a ritmusvesztéseken zötykölődő figyelem. Mutatom: (fanyalgással kezdeni? Hangyássy Aranka: Röhrig Géza : Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit. na ja. magyarosch:) (... ) süvít a sűrített levegő álmodban megfizetik csak ez számít mostan Hátööö… Olykor zene kellene hozzá, mert dalként a lazább versfélék is működnek, de versprózaként nem igazán vehető komolyan. öklömnyi pelyhek mindenütt habkönnyű gennyes kis tetük azt hiszik az őrszobán aki pesti: porcelán Hát, izé... Azt mondta egy interjúban, rá a Beatrice és Cseh Tamás hatott.
Röhrig Géza mondja el a hajléktalanok történeteit - KönyvesBlog Hangos biblia tóth géza Röhrig géza verses kötet Röhrig Géza új verseskötetét csak hajléktalanoktól lehet megvásárolni – Sport géza élő közvetítés Röhrig Géza: angyalvakond (részlet) | Litera – az irodalmi portál Összefoglaló Röhrig Géza verseskötete egyszerre brutális és érzékeny, letaglózó és közvetlen. Fő témája az identitás törékeny mivolta. Erre utal a cím is: az ember otthonosságát miképpen és hol találhatja meg, elsősorban saját magán belül? Úgy hogy ezek a gyökerek ne akadályozzák, ne botoljon meg a lépteiben. Hullaházban dolgozott a magyar színész, mielőtt világhírű lett! Nehéz gyerekkora volt - Hazai sztár | Femina. Egyéni és családi tragédiák rengetegébe vezet be minket Röhrig, de közben fogja a kezünk, halljuk a hangját. Gyilkosság, árvaság, árulás. Sebek és sérülések. Kitaszítottság. Ezek a versek közelről mutatják meg az áldozat összetettségét, azt hogy az áldozatban is ott van a rossz, a bestiális, az akarat; ott van benne – ha fogyóban is – az ember. A helyzetek, helyszínek és figurák jellegzetesen magyarok, de közben történetei – a bibliai képek révén – egyetemesen is érthetők.
Ha egyénenként nem leszünk empatikusak, akkor közösen se fog menni, így a szabadságunknak is annyi. De hát ebben élünk, nincs min meglepődni. Az angyalvakond ban egy vers van, amiben nem bukkan fel egy személy, ezzel szemben ironikusan mondja el, mit kíván a magyar homeless. Ki is javítom magam: hiába tűnik számomra ironikusnak, amikor a kiáltványban az hangzik el, hogy "négy fal között ágyra dőlni/ drágább könnyet mint a kölni/ ébresztgetni a gyermeket/ kit föl csak a teste nevelt/ imádkozni evés előtt/ hogy a kenyér adjon erőt/ félretenni szebb fogakra/ nem vágyni a jónál jobbra/ székletem ha muszáj tartsam vagy pelenka legyen rajtam". Szóval ami nekem irónia, az simán tök valóságos igény lehet, mert én is csak kísérletet tudok tenni annak megértésére, ami az utcán történik, és számomra ezért is volt fontos ez a verseskötet. Verseskötetek. Története annak van, aki eltört - hangzik a kötet mottója, és mivel mindenkinek van története, így a fentiekből kiindulva, mindenki megtört már egyszer. Mivel a kötet minden szereplője hajléktalan, és mivel a különböző elbeszélői nézőpontok váltakoznak, ezért Röhrig üzenete mintha az lenne, hogy mindannyian hajléktalanok vagyunk.
A köztük ott elkezdődő beszélgetés a mai napig tart, Röhrig egyszer könyvet ír belőle (a Könyves Magazin friss számában ebből közlünk exkluzív részletet). kérdezte/ s megtöltött egy műanyagpoharat melegvízzel// az ingyenketchupból belenyomott vagy ötöt/ elkeverte fölemelte/ 'kell ennél jobb? ' A hajléktalanoknak nincs elmesélt történetük, csak csendjük: a ki nem mondott vagy elharapott szavak árulkodnak arról, hogyan is kerültek az utcára. Röhrig ötven portréverse arcot és hangot ad azoknak az embereknek, akiket most üldöznek. Persze ne azt várjuk a verseskötettől, hogy majd pontosan azonosítható hajléktalanokat ismerünk meg, mert nem ez a célja, de mégis találkozunk Gyaluval, Olgával, Csabival vagy Dezső bácsival. Mármint akiket a versekben létrehozott Röhrig. Ebből a szempontból Röhrig folytatja az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit című kötetének portréverseit. Mutatok pár idézetet, mennyire erősen épülnek a karakterek szinte fényképszerűen (zárójelben a verscímek): "a szociofotósok lottóötöse ő/ cserzett bölcs arca az öreg halászé/ kezén az erek a bőre felett futnak" (peppe) "kinyújtott nyelvvel csapkod/ akár egy mellézárt ajtó" (safranek) "szerdánként/ egy segélyszervezetből/ ausztráliában élő fiával csetelt" (taxi) "egy vízaknában élt/ heccből ráparkoltak/ csoda hogy egy hétig/ akkor meg nem halt" (lackó) "egy gyorsétterem mosdójában történt/ 'kérsz paradicsomlevest? '
Egészséges kávé Táncsics cipő győr Kh nyitvatartás Békéltető testület miskolc nyitvatartás