2009. 04. 09. Május elsejét, a munka ünnepét 1882 óta ünnepeljük. Ez a nap a szerelem ünnepe is egyúttal, hiszen a legények ekkor állítanak májusfát azoknak a leányoknak, akinek udvarolnak. Hirdessen cukorbeteg portálunkon! Kedvező ár, nagy látogatottság! Tekintse meg médiaajánlatunkat itt! Május 1-e a munka ünnepe A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepség, hivatalos állami szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni. 8 óra munka, 8 óra pihenés Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a roppant hangzatos nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra egyéb tevékenység (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel. Május elseje, mint katolikus ünnep Később 1886. május elsején a chicagói munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, amelyet május 4-én a Haymarketi zavargás zárt le, mikoris a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak.
1886. május 1-jén Chicagóban sztrájk kezdődött a nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében. Május 3-án összecsaptak a munkások és a sztrájktörőket védő rendőrök, akik végül tüzet nyitottak, a sortűznek négy ember esett áldozatául. A másnapi tiltakozó nagygyűlés résztvevői közé vegyült anarchisták bombát hajítottak a rendőrökre, válaszul ismét sortűz dördült, a nap végére tucatnyinál is több halottat számoltak össze. A Haymarket téren történtek megtorlásaként nyolc anarchista vezetőt állítottak bíróság elé, közülük négyet ki is végeztek. A világszerte hatalmas felháborodást keltő események emlékére a következő években május elsején emléktüntetéseket rendeztek. 1889-ben a II. Internacionálé alakuló kongresszusa úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése, illetve nemzetközi szolidaritásuk kifejezése érdekében. Magyarországon is 1890-ben tartottak először május 1-jei tömegdemonstrációt. A II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a "munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították.
2014-ben ezen a napon több európai országban a megszorítások és a munkanélküliség ellen tüntettek, Moszkvában - ahol a Krím visszacsatolásának jegyében telt az ünnep - a Szovjetunió felbomlása óta első ízben tartották újra a Vörös téren a központi rendezvényt. Május 1-je, hasonló tartalommal, katolikus ünnep is Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Az ünnepet XII. Pius pápa 1955. május 1-jén rendelte el Jézus ács nevelőatyjára emlékezve.
Százharminc éve, 1890-ben ünnepelték először május 1-jét, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja. Az ünnep előzményei az ipari forradalomig nyúlnak vissza. Az utópista szocialista brit gyáros, Robert Owen 1817-ben javasolta a munkások addig 10-14 órás munkaidejének nyolc órára csökkentését. Tüntetések és sztrájkok sorozata után Nagy-Britanniában és gyarmatain 1847-ben napi tíz órában maximalizálták a nők és gyerekek munkaidejét, de a tízórás munkaidő csak az 1870-es évekre vált általánossá. Az ausztráliai Melbourne-ben 1856. április 21-én a kőművesek és építőmunkások a helyi parlament előtt követelték a nyolcórás munkaidő bevezetését, mégpedig sikerrel, a rövidebb munkaidő ellenére nem lett kevesebb a fizetésük. Az I. Internacionálé 1866-os első kongresszusa már úgy fogalmazott: a nyolcórás munkanap bevezetése az első lépés a munkásosztály felszabadulásának útján. A 19. század második felében az Egyesült Államokban is egyre többen követelték a nyolcórás munkanap bevezetését, amit egyes államokban törvénybe is foglaltak.
Sokaknak mai napig az a képzet él a fejében, hogy május elseje alapvetően egy kommunista munkásmozgalmi ünnep. Ami részben igaz is, hiszen a történelemben korábban leginkább a szocialista berendezkedésű országok ünnepelték kezdetben, akik előtérbe helyezték a munkás rétegeket, s erre a legékesebb példa a Szovjetunió volt, illetve ekkor voltak nagyobb munkásmozgalmi tüntetések is. Ma már inkább csak általánosan a munka nemzetközi ünnepe, ahol a munka értékét, és az ott elért céljaik beteljesítését ünneplik az emberek, illetve felvonulásokat tartanak. Az előzménye 1817-re nyúlik vissza, amikor is Robert Owen gyártulajdonos, azt szorgalmazta, hogy az addigi 10-16 órás műszakok helyett csak 8 óra legyen a műszak ideje. Tőle származik az a híres mondás: "nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés" Ennek a kijelentésnek a hatására több sztrájk is indult, ám a törvényi szabályozások miatt végül sokáig nem történt semmi változás, egészen 1847-ig amikor Nagy Britanniában, és gyarmatain maximum 10 órában maximalizálták a ledolgozható órák számát a nőknek és a gyermekeknek.