Tegnap este végeztem Stephen Fry elsőre talán furcsa, The Hippopotamus, azaz A víziló címet viselő könyvével, és ismét csak sajnálni tudom, hogy vége van egy szövegnek. Vannak olyan irományok, amiket az ember szívesen ízlelgetne még, olvasna tovább, még akkor is, ha a történet teljesen kerek és lezárt. Ilyenkor nem is tudom, mi lenne jobb: ha a magyar könyvkiadás felfedezné Fry-t, és elárasztaná a piacot a regényeivel, vagy inkább ne fedezze fel, mert lehetetlen azt a választékos, hihetetlenül játékos angolt visszaadni, ami tulajdonképpen a legbanálisabb sztoriját is el tudja adni. Fry ugyanis valójában a leghülyébb történetet is úgy tudja az olvasó elé tráni, mintha a legmagasabb szépirodalom keveredne az amerikai pite jellegű poénokkal, néhol apró krimi elemekkel megtűzdelve – mindezt pedig olyan nyelvezettel teszi, ami páratlan a kortárs irodalomban. Imádja a tabukat – mert van mit döntögetni. Imádja a politikai korrektséget – mert van mit kigúnyolni. Imádja a komoly pillanatokat – mert lehet min röhögni.
Nem azért, mert biztos, hogy az AC-d igazságosabb lesz, mint a sima fórum. Hanem azért, mert bizonyítottan jobban értékeljük azt, amiért megküzdöttünk. Márpedig az első cél a bemeneti elkötelezettség maximalizálása. Hálót képezz a talentjeidből, ne engedd őket szakadni Sok helyen összeszedik a talenteket, majd becsatornázzák őket a közös vállalati képzési rendszerbe – ha úgyis van érveléstechnika tréning jövő héten, oda befér kettő még keddre. Szociálpszichológiai tanulmányokból tudjuk, hogy a döntéseinket az indirekt környezeten keresztül hozzuk. A talent nem attól hiszi el magáról, hogy ő különleges, hogy 1-es boxba tetted, hanem attól, hogy a többi talenten látja, hogy ők azok. És ettől ő is annak érzi magát. Márpedig, ahol különlegesnek érzed magad, ott maradsz. Tedd a felelősséget a vezetőjére A tehetségmenedzsmentben a HR szerepe maximum a felelősségben tartás, és az edukáció. A felelősség maga a vezetőé (hozzáteszem, már abban is, hogy kinek a jobbkezéből lesz talent, ld. feljebb), amiben esetleg osztozhat magával a talent-tel.
Összefoglaló Tom Afrikába szervez szafarikat külföldi vadászoknak. Így nem örül túlságosan fivére megjelenésének, aki önkéntes állatvédő. Slim tönkre is teszi az üzletét, amikor egyetlen lövéssel defektessé teszi testvére dzsipjét. Tom a tóban, a vízilovak közt ki. Ekkora sérelem nem maradhat megtorlatlanul, ám a testvérháború helyett közös ellenségük, a kapzsi állatkereskedő és cinkosai ellen egyesítik erőiket. Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott. - F/1814/J Eredeti szinkronnal! Gyártási év: 1979・90 perc・Típus: DVD További részletek Részletek Gyártási év: 1979 Megjelenés éve: 1979 Hossz: 90 perc Típus: DVD Lemezek száma: 1 Rendezte: Italo Zingarelli Szereplők: Bud Spencer, Dawn Jürgens, Terence Hill, Joe Bugner, Ben Masinga, May Dlamini, Hugh Rouse Forgatókönyv: Italo Zingarelli, Amedeo Pagani, Barbara Alberti, Vincenzo Mannino Zene: Walter Rizzati Fényképezte: Aiace Parolin Producer: Roberto Palaggi Vágó: Claudio M. Cutry Hangsávok: magyar - Monó Képformátum: 4:3 - 1. 85:1 Extrák: Jelenetválasztás, Előzetes, Pofonok és poénokmográfiák Linkek: IMDb, AllMovie Beszállítói készleten 3 pont 2 - 4 munkanap Ingyenes átvétel Bookline boltokban Tedd kosárba mindkettőt egy gombnyomással!
Egymás felismerésére használják messzire eljutó hangjukat a vízilovak. Egy afrikai rezervátumban végzett új kutatás szerint a tülkölő hang segít megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, és valószínűleg az egyes egyedeket is felismerik általa. A vizsgálat vezetője, Nicolas Mathevon, a Saint-Étienne-i Egyetem munkatársa szerint a vízilovak széles hangrepertoárral rendelkeznek: morgó, bömbölő, sikongató, ziháló, tülkölő hangokat adnak ki, mégis keveset tudni társas kommunikációjukról - írja a Egymás felismerésének képessége támogatja az egyedek közti társas kapcsolatokat - mutatott rá a szakértő. A vízilovak kommunikációjának jobb megértése érdekében a francia kutató a mozambiki Maputo vadrezervátumban élő állatok hangját rögzítette. A felvett ziháló, tülkölő hangokat tavak partjáról visszajátszotta, hogy lássa, hogyan reagálnak rá más egyedek. Eredményeiről a Current Biology című tudományos lapban számolt be. Mathevon arra jutott, hogy a vízilovak meg tudják különbözteti a barátokat, szomszédokat és idegeneket a hangjuk alapján.
Ahogy azt az elmúlt két évben megtapasztaltuk a hazai piacon, a COVID pont azt csinálta a hazai tehetség-helyzettel, ahogy azt többen jósoltuk a pandémia kezdetén. Éppen semmit. Az igazán tehetséges, magasan kvalifikált, többnyelven beszélő munkaerőre pont úgy vadászunk, és ők pont ugyanolyan ügyesen, olyan eszméletlen tempóban lavíroznak a piacon, mint korábban. Ahogy a fejvadászok fegyvertárja igencsak sokat fejlődött az ezredforduló óta, puskáik messzebbre hordanak és pontosabban is lőnek – úgy, a talent menedzsment itthon mintha beragadt volna 2002-ben. Amit a McKinsey megrajzolt az 1970-es években, az az ezredfordulón befutott hozzánk, és azóta is töretlen lelkesedéssel használjuk, ahogy van. Márpedig testvérek között is eltelt azóta ötven év. Aminek csak az elmúlt húsz évét látom, high potential-ként, vezetőként, aztán külső tanácsadóként. De a déjà vu csak nem múlik. Van, ahol kevesebb szint tehetségeit, van, ahol többet pakolnak be ugyanabba a kilenc kockába. A sakkjátszmák évente zajlanak, a meghívott vezetői szint sokszor a kettővel-hárommal alatta levő szintet is képviseli.
Évente több száz ember halálát okozza vízilótámadás.