Debrecen - Igazi családi produkcióval, a klasszikus magyar népmese, a Rózsa és Ibolya zenés színpadi változatával várja a gyerekeket és a varázslatokra még nyitott felnőtteket mától a Csokonai Színház. Debrecen - Igazi családi produkcióval, a klasszikus magyar népmese, a Rózsa és Ibolya zenés színpadi változatával várja a gyerekeket és a varázslatokra még nyitott felnőtteket mától a Csokonai Színház. Izgalmas, küzdelmekkel teli hihetetlen kaland ez a mese a szerelemről, amelyben a hatalomvágyó mostoha legyőzhetetlennek tűnő akadályokat állít a fiatalok elé, hogy szétválassza őket. Ármány, cselszövés, menekülés alakítja a történetet finom humorral, csordultig érzelemmel. Rózsakirály, az emberek uralkodója háborúból tart hazafelé, amikor a tündérek tiltott erdejébe téved. A Tündérkirály – életéért cserébe – újszülött fiát kéri. Így kerül Rózsa, az emberfiú Tündérországba cselédnek, ahol felcseperedvén Ibolyába, a Tündérkirály lányába lesz szerelmes. Rózsa és ibolya népmese napja. Ám a varázstalan embervilág és a mágikus tündérföld ősidők óta szemben áll egymással… Legyőzheti-e egy szerelem az évszázados viszályt?
De a koldusok azt mondták, hogy nem vesztik el hivatalukat érte. De volt ott tíz cigánygyerek is, Ibolya azoknak mondta. - Kiáltjuk mi, kisasszony! - felelték a cigánygyerekek. - No, ha kiáltjátok, tiétek lesz az a szép palota! Majd elmondom előttetek, mit kell mondani, ti meg csak kiabáljátok utánam! Hát mikor odaér Rózsa a menyasszonyával, kiáltja is a tíz gyerek: - Ne feledkezzenek a szegény árváról, mint elfeledkezett Rózsa Ibolyáról! Ekkor jutott csak eszébe Rózsának, hogy neki Ibolyája van. Rózsa és ibolya népmese motívum. Mindjárt otthagyta a menyasszonyát. Ibolyához szaladt, a menyasszony pedig a régi vőlegényéhez, mert annak is volt másik vőlegénye, akit szeretett, Rózsához csak azért akart férjhez menni, mert gazdag volt. Aztán mindnyájan megesküdtek, a menyasszony a vőlegényével, Rózsa meg Ibolyával. A cigányoknak pedig ott maradt a nagy palota, megörültek neki, mert semmiféle ivadékuknak sem volt olyan. Lefeküdtek benne és éjfél felé azon veszik magukat észre, hogy nagyon fáznak, a csillagokat látják a fejük felett, alattuk pedig a zöld füvet, mert a palota ködből volt, és elpárolgott.
– Elment Rózsa nagy búsan Ibolyához: – Második kívánsága anyádnak, hogy ezt a sűrű erdőt kivágjam, a fáját csomóba rakjam, a földet felszántsam, bevessem búzával, holnap reggel búzakaláccsal tisztelkedjem nála. – Hó, csak ennyi a baj? – mondja Ibolya. – Feküdj le, reggel kelj fel hat órakor, gyere be hozzám. Rózsa lefeküdt. Mindjárt reggel kinéz az ablakon, látja, hogy már csak tarló van a földön. Felöltözik, bemegy Ibolyához, hát ott van a szép kalács. Azt mondja Ibolya: – Vigyed a Vénasszonynak! Mikor meglátta a Vénasszony a szép kalácsot, elfogta a méreg. Rózsa és Ibolya | Szegedi Nemzeti Színház. Azt gondolta magában: "No megállj, csak várjál, várjál, majd a harmadik parancsot tedd meg, tudom, vége lesz az életednek! " Aztán fennszóval azt mondja: – Van nekem három paripám, ha meg tudod nyergelni, tiéd lesz Ibolya! Elmegy nagy búsan Rózsa Ibolyához, mondja neki: – Most segítsél, kedves Ibolyám! – Mit parancsolt most az a gonosz asszony? – Azt mondta, van neki három paripája, ha meg tudom nyergelni, csak úgy leszel az enyém.
A gonosz mostoha végül odáig merészkedik, hogy Rózsa életére tör szolgájával, Nadragulyával. Két fiatal mesébe illően kalandos, varázslatos szerelméről szól a történet, amiben a gonosz mostoha megkeseríti a szerelmesek életét és mindent elkövet, hogy szétválassza őket. Sötét ármány, cselvetés, menekülés, mindez fűszerezve humorral, huncutsággal és telve érzelemmel. Zenével kísért önfeledt játék, ami szívből szól, hiszen: "Igaz szerelemnek nincs lehetetlen semmi! Rózsa és Ibolya - Diafilm Webáruház. " A színdarabot eddig csak bábszínházban láthatta a közönség, kőszínházban most első alkalommal mutatja be társulatunk. Rendezői koncepció Ahogy a színlapon is látszik, több színpadi alkotó szakma képviselői dolgoznak azon, hogy ez a varázslatokkal, próbatételekkel tarkított mese méltó módon mutatkozzon be a Szegedi Nemzeti Színház Nagyszínpadán. Már első olvasáskor úgy éreztem, hogy az a gazdag mesei világ, amelyben az ismert archetípusok – királyfi, tündérlány, gonosz mostoha, vicces népi figurák, stb. – megjelennek, igényli azt, hogy saját audiovizuális világot teremtsek köré, lehetőleg élő zenei kísérettel.
Rózsa megindult az istálló felé, kivezette az Öreget, felült a nyeregbe, egyet fordult vele, leszállott róla, bevezette az istállóba. Azután kivezette a Vénboszorkányt, felült a hátára, jól megnyergelte, jól megsarkantyúzta. Mikor már nem tudott menni, leszállott róla, bevezette az istállóba. - No, vén kutya - mondta neki -, kellett ez neked? Kivezette a harmadik paripát, gyöngéden ráült, egyet fordult vele, bevezette az istállóba, selyemkendőjével végigtörölte, azután hazament. Másnap elment Ibolyához. Mondja neki Ibolya: - Letelt a három próba, de azért mégsem adnak neked! - Akkor megszöktetlek! - mondja Rózsa. - De észrevesznek - mondja Ibolya. Rózsa és ibolya nepmesek . - Kerítünk egy tűt - mondja Rózsa -, megszúrjuk a kezünket, három-három csepp vért csöpögtetünk az asztalra, míg az fel nem szárad, ha kiáltja nevünket a mostoha, felelnek azok rá. Ahogy mondták, úgy cselekedtek, avval elszöktek. Egyszer csak kiáltja a Vénboszorkány: - Rózsa! Ibolya! - Itt vagyok, itt vagyok! - felelnek rá a vércseppek. Megnyugodott a Vénboszorkány, lefeküdt újra.
kötet (1889) A pályaképnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
[Total: 1 Average: 5/5] Volt egyszer egy király, volt annak egy nagyon szép lánya, Ibolya, meg egy második felesége. A mostoha boszorkány volt, és nem szerette a lányt sohasem. Egyszer azt mondja az urának: – Ezt a lányt férjhez kellene adni, de csak olyan legényhez adom, aki kiállja a három próbát. Mentek sokan nézni Ibolyát, de senki sem tudta megkapni, mert senki sem állta ki a három próbát. Meghallotta ezt a szomszéd király, azt mondja a fiának, Rózsának: – Eredj, nézd meg azt az Ibolyát, ha szereted, vedd el. Ismerem az apját, jó ember. Felkészült a királyfi, elment szétnézni. Legelőször is a királylánnyal beszélt: – Hozzám jössz-e, szívem szerelme? – Jaj, ne kérj meg – válaszolta Ibolya -, mert a gonosz mostohám három kérdést intéz hozzád, s ha azt nem tudod megfejteni; véged. Rózsa és Ibolya. De nem ijedt meg Rózsa. Bement a királyhoz, megkérte Ibolya kezét. A boszorkány is bement, és azt mondta: – Ha a három próbát kiállod, akkor elviheted Ibolyát, másképpen nem. Az első próba: látod azt a nagy hegyet ott?