Így hát hetente egyszer bevetésre indul Danival és egy többméteres listával. Két-három óra alatt megvannak, és egyszerre hoznak fel mindent. Eleinte jópofa volt, mintha karácsonyra készülődnénk, aztán ahogy teltek a hetek, úgy múlt el a varázsa, pláne, hogy egy idő után elfelejtettek ezt-azt a listáról, például a narancslevemet meg a joghurtot. Pedig minden délután háromkor meg kell ennem a joghurtomat. Minden reggel nyolckor fogat mosok és megfésülködöm. Este tízkor elmondom ugyanazt az egy mondatot tízszer. Ez egyben tart. Dani nem érti, látszik is, a kitérdelt, szürke mackójában van egész nap, szerintem néha nem is fürdik. Anyu válasza persze erre is az: kamasz. De akkor én mi vagyok? Egy tizenöt éves felnőtt? Egy tizenöt éves gyerek? Sári? Melinda? Pléh Sára Melinda? Állok a tükör előtt és nézem a szeplőimet, az apró kis pöttyöket, amik úgy érzik, itt a tavasz. Miféle tavasz? Az idő megállt úgy egy éve. „Egy-egy testrészünket kell lefotózni, és elküldeni a másiknak” – Novella - WMN. Befagyott. Befagytam én is. Azt olvastam, hogy a jó túlélő alkalmazkodik. Igen.
Ha az idő megállt, de én nem állhatok meg, mert például akkor éhen halok, annyit tudok tenni, hogy ugyanazokat ismétlem. Újra és újra. Mintha mindez egyetlen, hosszú nap volna. Alszom, eszem, tanulok, eszem, sorozatot nézek, beszélek kicsit anyuval, eszem, fürdök, csetelek. És elölről. Amíg nem megy tovább az idő, ezt teszem, pontosan ilyen sorrendben. És tulajdonképpen semmi okom panaszra. Tényleg. A százhuszadik "Boldog szülinapot!" üzenet a falamon.... A Rizit például most még többször veri az apja, mert nem mehet kocsmába. Az anyja meg hagyja. Az én anyukám biztosan nem hagyná, hogy apám verjen. Így persze könnyű, hogy nincs az országban, de akkor is. Tuti megvédene. Rizi persze nem reklámozza a dolgot, de valahogy mindig akad valami probléma a webkamerájával órán, vagy éppen szemgyulladása van, azért kell a napszemüveg. Bár Bellus nővére sem sokkal jobb, eddig háromszor lépett be a képbe véletlenül egy szál melltartóban. Berci szerint ebből él, és nem tudja abbahagyni. Amikor megkértem, mondja el, mi is az ez, azt mondta, kamerában csinál mindenfélét, mások meg fizetnek neki, hogy nézhessék.
Nem is bírták sokáig tánc és a közösség nélkül, 20 táncos döntött úgy, hogy az országban elsőként megalakítják az Ungaresca Seniort. Szakmai mentoruk továbbra is Horváth János Gedi, az Ungaresca igazgatója maradt. Hamarosan kiderült, hogy a célul kitűzött régi koreográfiák felelevenítése már nem megy úgy, mint amit maguktól elvártak, ezért új műveket kellett alkotni figyelembe véve a tagok aktuális táncos előadói kvalitásait. a saját lábukra készültek ezután a koreográfiák. Így indult el az a 32 éve tartó alkotói folyamat, mely az Ungaresca-koncepciót hordozta, de inkább magatartásban, mint a táncos technikai bravúrból követelt többet. Kezdetben havonta egyszer próbáltak, aztán – ahogy ők fogalmaztak: megjött az étvágy – kéthetente, manapság pedig már olyan jó kondiban vannak, hogy hetente jönnek össze. A 30. születésnapot a járványhelyzet miatt nem tudták megtartani, így két évvel később volt mit bepótolni, no és természetesen megmutatni. A jubileumi gálán ismét látható volt Horváth János Gedi Cigánycsárdása, mellyel 1995-ben a hollandiai Show-tánc Európa bajnokságot megnyerték.
A cikk a hirdetés után folytatódik! Addig jártatom az agyamat, míg hirtelen eszembe jut valami. Rámegyek Szentandrásiné, az osztályfőnökünk profiljára. Eddig sosem néztem, nem vagyunk ismerősök, még jó. A profilképén ő maga van, rettenetes minőségben. Görgetek lefelé, nyilván nem állította be, hogy ne lehessen látni a dolgait. Virágok, egy kiskutya, szülinapi köszöntések, kóbor kutyák, egy fotó róla meg a családjáról a Balatonon, aztán még egy. Ezen az ebédlőjükben ül, majdnem ott, ahol órán is szokott, a férje mellette áll, mosolyognak, és… és ott lóg mögöttük a festmény. A rohadt életbe! Maksai Kinga Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Justin Paget
A látottak alapján én, mondjuk, egy fillért nem adnék ezért a műsorért. Szóval nálunk ehhez képest semmi sem történik. Itthon vagyunk egész nap, tanulunk, anya dolgozik, tizenegy negyven és tizenkettő tíz között jön az ételfutár, átadja a többrekeszes kis műanyag tálcákat, kajálunk, megint tanulunk, anya folytatja a munkát, aztán jönnek a sorozatok. Nekem. Arról fogalmam sincs, Dani mit csinál, anya meg még mindig dolgozik. Nem panaszkodom, tényleg. Nézem a sorozataimat, néha írnak a lányok, Fibinek mindig van valami nyűgje, általában attól tart, megcsalja a Fecó, Bori meg attól fél, végleg elhízik. Én is híztam, amióta itt ragadtunk, már rá sem állok a mérlegre, bár a kedvenc gatyám még rám jön. Ha megunom a sorozatokat, általában még csetelek a lányokkal vagy a végzősök közül valakivel. Jó fejek. Meg van az a srác is, mostanában elég sokat beszélünk, vagyis írunk egymásnak. Pontosan nem tudom, honnan ismerjük egymást, szerintem a suliba jár, nincs fent profilképe, illetve van, de azon valami fura festmény részlete látszik, ezzel együtt elég sok mindent tud rólam.
Az országban 32 éve akkor egyedülálló módon, elsőként alapította az Ungaresca Senior Néptáncegyüttest a 67 éve alakult Ungaresca Táncegyüttes. A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja keretében valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.