Rómeó és júlia tartalom William Shakespeare: Rómeó és Júlia (elemzés) – Oldal 3 a 9-ből – Jegyzetek Kötelező Olvasmányok Röviden - G-Portál Elemzés Archívum | Érettsé Ötödik Baltazár, Rómeó szolgája Mantovába vágtat, hogy gazdáját értesítse Júlia haláláról. Rómeo egy patikáriustól gyors határú mérget vesz, hogy szerelme mellett haljon meg Veronában. Időközben Lőrinc barát nem tudja elküldeni levelét Rómeónak, melyben megírja, hogy Júlia halála csak csel, mert pusztít a dögvész, ezért senki sem vállalja, hogy elviszi a levelet Mantovába. Lőrinc barát maga megy a kriptába, hogy megelőzze a bajt. A temetőben Páris éppen Júliát siratja, mikor jön Rómeo Baltazárral. Páris és Rómeo összekülönböznek és vívni kezdenek. Páris meghal. Rómeo Júlia mellett beveszi a mérget s csókkal az ajkán meghal. barát, aki a kriptához igyekszik, találkozik Baltazárral, aki elmondja, hogy Rómeo megölt valakit a kriptánál. Mire megérkeznek, Júlia is felébred mély álmából. Lőrinc barát el akarja vinni a lányt, hogy ne találják itt, de Júlia inkább a kriptában marad.
Bp., 1980, 425-427. p. Winkler Gábor, Barangolás az operák világában I., Tudomány, Bp., 2003, 122-125. p. Matthew Boyden, Az opera kézikönyve, Park, Bp., 2009, 201-202. p. m v sz Vincenzo Bellini operái Adelson és Salvini (1825) Bianca és Fernando (1826) A kalóz (1827) Az idegen nő (1829) Zaira (1829) Rómeó és Júlia (1830) Az alvajáró (1831) Norma (1831) Beatrice di Tenda (1833) A puritánok (1835) Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 268229907 LCCN: n80139461 GND: 300017812 LIBRIS: 173749 BNF: cb13908378t Operaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Romeo és Júlia (I Capuletti e i Montecchi) opera A zárójelenet az opera 2012-es houstoni előadásából Eredeti nyelv olasz Alapmű Luigi Scevola: Giulietta e Romeo Zene Vincenzo Bellini Librettó Felice Romani Felvonások száma 2 Fordító Szerdahelyi József Főbb bemutatók 1830. március 11. Velence, La Fenice 1836. május 29. Kolozsvár 1837. november 28. Pesti Magyar Színház A Wikimédia Commons tartalmaz Romeo és Júlia témájú médiaállományokat. A Rómeó és Júlia (eredeti olasz címén: I Capuleti e I Montecchi ['A Capuletek és a Montague-k']) Vincenzo Bellini 1830. március 11-én, Velencében bemutatott kétfelvonásos operája. Ezt az operáját Bellini a finoman kidolgozott és arányosan megformált áriákra építette fel. A két szemben álló tábort a zene nem különíti el egymástól határozottan, így a zenei jellemzés kissé szegényesnek hat. Általában véve elmondható az opera zenéjéről, hogy az nem hatol a szereplők jellemének a mélyére. 1966-ban Claudio Abbado új változatot készített az operából, amiben Romeo nadrágszerepét tenorrá transzponálta, de az 1970-es évek közepétől mindenütt visszatértek az eredeti verzióhoz.
A lánynak perceken belül oltár elé kell állnia Tebaldóval. Lorenzo, hogy ettől megmentse, olyan altatót ad neki, amelytől tetszhalott állapotba kerül. Mielőtt Júlia beveszi a szert, megígéri neki, hogy gondoskodik róla: mikor felébred, senki más ne legyen mellette, csak Rómeó. Capellio jelenik meg, hogy sürgesse a lányt. Közben Rómeó beszökött a házba, hogy találkozhasson szerelmével, de Tebaldo felfedezte. Vívni kezdenek, majd Júlia szobájából halk nyögésre lesznek figyelmesek. A lány bevette az altatót, és azt hiszik meghalt. IV. felvonás [ szerkesztés] Rómeó kétségbeesetten keresi fel hívei kíséretében Júlia kriptáját. Leveszi a koporsó fedelét, embereit pedig elküldi. Ezután mérget vesz be, Júlia mellé fekszik és meghal. Júlia közben felébred és Rómeó még elmondhatta neki, hogy megmérgezte magát. A lány szerelme halála után, annak tőrével, szíven szúrja magát. Megjegyzés: az előadási gyakorlat miatt, a legtöbb forrás két felvonásban ismerteti az opera cselekményét. Diszkográfia [ szerkesztés] Eredeti változat Agní Bálca (Romeo), Edita Gruberová (Júlia), Gwynne Howell (Capellio), Dano Raffanti (Tebaldo), Sir John Tomlinson (Lorenzo); a Bajor Rádió Énekkara, Müncheni Rádiózenekar, vezényel: Riccardo Muti.
A felnőtté válás tragédiája. A szülő – gyermek kapcsolat feltárása, a szeretet fontossága. A dráma hangja nagyon lírai, szonettszerű. Gyakoriak a metaforák, szimbólumok, vallásos képek. Nyelvezete bravúros, gazdag szójátékokban, rímekben.