Orbán Viktor - Nagy Imre újratemetése 1989. 06. 16. TELJES!!!! - YouTube
Az Amur nevű ügynök a Hősök teréről jelenthetett Tasnádi Lászlónak, aki a 80-as években a III/II-es osztály egyik vezetője volt. Az államtitkár a napokban kipattant botrány ellenére nem mond le. 2014. 21:55 Orbán: "Ott és akkor ennyi vér volt a magyar nép pucájában" Orbán Viktor a Nagy Imre újratemetésén elmondott beszédére emlékezve azt mondta: akkor jött rá arra, hogy nem az a fontos, tud-e jókat mondani, hanem hogy mit idéz elő az emberek fejében, amit mond. A beszéd segítette őt a magyar politikai elit megismerésében, mert aki utána gratulált neki, azokat jó gondolkodású embereknek vélte, akik viszont "húzták a szájukat", azokról azt gondolta, hogy sosem szabad megbízni bennük - mondta a Duna Tv-ben. 2014. 17:22 Nagyítás 25 éve temették újra Nagy Imrét - Nagyítás-fotógaléria 1989. június 16-án, ma 25 éve temették újra Nagy Imrét és társait. A szervezők annak idején néhány ezres tömegre számítottak, ehelyett több százezren jelentek meg a Hősök terén tartott szertartáson. A Műcsarnok homlokzata előtt már reggel elhelyezték Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József koporsói, valamint és az ismeretlen mártírokat jelképező koporsó, melyre az 1956-os forradalmat szimbolizáló lyukas magyar zászlót terítettek.
Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc törvényes miniszterelnökét és mártírtársait - Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét - 1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt. (MTI)
Vértanúinkat tulajdonképpen 1989. június 16-án temettük el emberhez méltó tisztességgel". Orbán akkor még nem sejtette Húsz évvel ezelőtt, június 16-án Orbán Viktor még nem tudta, milyen felszabadító erejű, mély hatást gyakorolt a Hősök terén, Nagy Imre újratemetésén elmondott beszéde. A Fidesz elnöke az Esti Frizbi című műsor hétfői felvételén emlékezett vissza a húsz éve történtekre. "Akárkivel beszélgetek az elmúlt 20-21 évről, egy dologban mindenki hasonlít: arra, hogy hol volt, amikor én ezt a beszédet elmondtam, emlékszik, és a nagy pillanatoknak tulajdonképpen ez az ismérve" - mondta Orbán Viktor az 1989. június 16-án a fővárosi Hősök terén elmondott beszédével kapcsolatban. Arra a kérdésre, egyeztette-e valakivel a beszédet, kifejtette: volt egy elnökségi ülésük, ahol megbeszélték, minek kell benne lennie; ott Orbán Viktor teljes támogatást kapott. Mint fogalmazott, "nem egy magányos Charles Bronson voltam ott (... ), a Műcsarnok előtt, hanem ott volt mögöttem nagyon sok ember".
Ma 31 éve volt Nagy Imre, az 1956-os forradalom miniszterelnökének és társainak 1989. június 16-i újratemetése a kommunizmusból a demokráciába vezető magyar átmenet egyik legnagyobb hatású szimbolikus eseménye. 1988 tavaszán Kádár János, a kommunista Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára egy amerikai televíziónak adott interjúban kijelentette, hogy Nagy Imrét nem lehet rehabilitálni. Kádár azonban, akinek uralmához Nagy Imre kivégzése kötődött, még megélte a néhai mártír miniszterelnök, hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult. Budaörsön január 13-tól egy hónapig volt látható az a kiállítás a városházán – az ARTalakulás Galéria szervezésében- amely Horváth Ernő fotóriporter dokumentarista fényképeiből nyílt. A megnyitón a fotók témájában és a kerek évforduló alkalmából Ungváry Krisztián történész tartott előadást a 30 évvel ezelőtt történt rendszerváltozás folyamatáról. Egyebek között arról beszélt, hogy amikor 1982-ben az ország a csőd szélére került, akkor kezdett fény derülni arra, hogy a korábbi, a pártállami rendszer nem fenntartható.
Stefka István 1972-től a Magyar Rádió riportereként és szerkesztőjeként dolgozott, az Antall-kormány idején a Hét és a Híradó főszerkesztő-helyettese, majd megbízott főszerkesztője volt. 1997-től a Napi Magyarország, 2000-től a Magyar Nemzet főmunkatársaként, 2007-től az Echo televízió híradójának főszerkesztőjeként, nem sokkal később pedig már a Magyar Hírlap főszerkesztőjeként tevékenykedett egészen 2014-ig. Számos díja között 2010-ben vehette át a polgári újságírás legrangosabb kitüntetését, a Pethő Sándor leszármazottai által alapított Szellemi Honvédelem díjat. Számos riport- és interjúkötet szerzője, köztük a Kairosz Kiadónál a fél évszázados évfordulóra megjelent Mivé lett 1956? és a Rendszerváltók - Mi történik itt? című könyveké. A Magyar Hírlapban rendszeresen jelentkezett vezércikkeivel is, emellett Stefka a Békemenet egyik főszervezője, ötletgazdája. 2015. februárjától Stefka István a PestiSrá oknyomozó- és közéleti portál lapigazgatója, s e blog szerzője, házigazdája.
1988. november 24-én a Történelmi Igazságtétel Bizottsága felhívással fordult a hozzátartozókhoz, hogy éljenek jogaikkal és követeljék a jeltelen sírban nyugvó 56-os áldozatok földi maradványainak kiadását. november 29-én az MSZMP Politikai Bizottsága határozatot hozott "az ellenforradalmi események kapcsán politikai bűncselekmények miatt elítélt és kivégzett személyekkel kapcsolatos kegyeleti kérdések rendezéséről", s kapcsolatba lépett az ellenzékkel, a családtagokkal. A kormány 1989. január 26-ai ülésén napirendre tűzte az 1956. október 23-át követő ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban kivégzettek kegyeleti kérdéseinek rendezését, és úgy foglalt állást, hogy az érintettek családjai döntenek majd arról, hogy nyilvános temetést rendeznek-e. 1989. január 28-án ebben a helyzetben adott interjút Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP KB Politikai Bizottsági tagja a rádió 168 óra című műsorának, amely úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Pozsgay közölte, hogy a történelmi albizottság a kutatások alapján "népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek", valamint, hogy "1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés. "