MIÉRT? – Tóth Árpád Ablakomban, szürke esten, Üldögélek, semmi kedvem, Munka nélkül, tétlenül Sok, sok percem elrepül. Porbelepte, satnya ágra, Szirmasíró, bús virágra Nézek némán, hidegen, Árva sorsuk mit nekem! Lelkem üres, puszta, fásult, És a perc mindegyre száguld, Míg egy sápadt alkonyon Itt kell hagyni ablakom… S a halál szól irgalommal: "Ne vesződj már szívbajoddal, Jégkezemmel szeliden Megsimítom, s elpihen. Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Tóth Árpád: Miért?. " Akkor vadul felsikoltok: Nem akarok lenni boldog, Élni, élni, akarok! Miért? balga, bús titok!
Megfenyegették Tóth Árpád, az újságíró Mint annyi más költőnk, Tóth Árpád is az újságírói pályát választotta, hogy el tudja tartani családját. Anyagi kényszerből hol Debrecenben, hol Budapesten élt, és bár nem érzett magában tehetséget a prózaíráshoz, publicisztikája kötetekre rúg. Ki gondolná, hogy a halk szavú lírikus komoly botrányba keveredett, Manszika gáláns lovagjai még testi épségét is fenyegették? Az aradi születésű, gyermekkorát Debrecenben töltő Tóth Árpád 1905-ben iratkozott be a budapesti bölcsészkarra. A családot édesapja tartotta el, aki nemcsak szobrász volt, de Kossuth Lajos emlékének megszállottja is. Tóth Árpád: MlÉRT? | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Az ifjú költő egyetemi évei alatt ismerkedett meg a modern irodalmi törekvésekkel, és különböző lapokban, köztük Hétben és a Vasárnapi Újságban már versei is megjelentek. 1908-ban aztán az induló Nyugat munkatársa lett. Elsősorban Ady Endréért rajongott, habár költői alkatuk, költészetük nem hasonlított. A következő évben ott kellett hagynia az egyetemet, ugyanis apja debreceni Szabadság-szobrát súlyos bírálat érte, és ezután nem kapott megrendeléseket.
Furcsa is a helyzet: két európai nevezetességű nyelvművész, akik most majd éppen egymással szemben nem tudják hasznát venni annak, amiben elsőrangúak! … Mann Móricz ágyához ül, s beszélni kezd. Azonnal konstatáljuk, hogy vele ugyan nem nehéz a diskurzus. Egész kis előadásokat rögtönöz színes, bő szavakkal, minden dialektustól ment, könyvnémethez szokott magyar fülnek is könnyen érthető, mintakifejezéssel. " (Thomas Mann látogatása Móricz Zsigmondnál) Hasonló szeretetet érzünk a következő idézetben is, ami egy Ady Endréről mintázott bronzplakett elkészülésének alkalmából írt cikkből származik és 1928-ban, Az Estben jelent meg. "Ady profilja díszíti a bronz-lap egyik oldalát, s klasszikus méltósága vetekszik a régi római császárok érmein látható, dekadensen majesztétikus arcélekkel. A remekül egybefogott érc-hajat nem díszíti babérkoszorú, és mégis, a szemlélő úgy érzi, ez az arc egész babárligetek árnyától fönséges. A plakett másik oldalán puritán, tiszta vonalú szimbolikus dombormű példázza a Repülj hajóm költőjének messzi jövőbe törő, győztes lendületét. "
A föld is egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik? (11, 8. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp. / Petőfi Sándor Szendrey Júliával /a koltói kastély parkjában/ Mikszáth Kálmán szobra Mohorán Kosztolányi Dezső szobra Bp. - a Feneketlen tónál József Attila a Dunánál /Bp. / József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ablakomban, szürke esten, Üldögélek, semmi kedvem, Munka nélkül, tétlenül Sok, sok percem elrepül. Porbelepte, satnya ágra, Szirmasíró, bús virágra Nézek némán, hidegen, Árva sorsuk mit nekem! Lelkem üres, puszta, fásult, És a perc mindegyre száguld, Míg egy sápadt alkonyon Itt kell hagyni ablakom... S a halál szól irgalommal:,, Ne vesződj már szívbajoddal, Jégkezemmel szeliden Megsimítom, s elpihen. "