Tevékenységét foglalkozás–egészségügyi alapszolgálatnál, szakellátó helyen, vagy munkahigiénés és foglalkozás–egészségügyi szervnél végzi. Részt vesz a foglalkozási betegségek felismerésében, kezelésében, a munkavégzésből, munkakörnyezetből származó egészségkárosító kóroki tényezők észlelésében, munkahelyek munkaegészségügyi feladatainak ellátásában, adminisztrációs, kommunikációs, adatszolgáltató tevékenységben. A foglalkozás–egészségügyi szakápoló, mint a foglalkozás–egészségügyi csapat tagja, feladatait részben önállóan, részben pedig a foglalkozás–egészségügyi szakorvos utasítására vagy vele együttműködve végzi.
A teljesség igénye nélkül: könyvelés és adózás, menedzsment és igazgatás, nagy- és kiskereskedelem, titkársági és irodai munkák. Részletek... Környezetvédelem, vízügy, vegyipar és energetika Képzési határterületek. Palettánk folyamatosan bvül. Részletek...
Egészségügyi dolgozók szakképesítése a gyógyítástól a rehabilitációig, az adminisztratív feladatok, a gyógyszeres kezelések és a komplett betegellátási feladatok elsajátításával. Az egészségügyben hatalmas munkaerő hiány van, így egy jó szakképesítéssel gyerekjáték elhelyezkedni. Az egészségügyben is vannak jó fizető szakmák, és egyre több Magyarországon is a magánintézmény, ahova magasan képzett szakembereket keresnek. Alapozd meg a biztos jövód, válassz egészségügyi képzéseink közül!
Arról sajnos nem maradt fenn semmilyen leírás, hogy Balassit vajon melyik módszerrel kezelték, ám korábban felmerült az az elképzelés, hogy életének megmentése érdekében mindkét lábát amputálták. Erre – Balassi szerencséjére – nem került sor (egyébként, ismerve általános emberi habitusát, valószínűtlen, hogy beleegyezett volna a lábai levágásába). A lábát nem amputálták A 20. század elején exhumálták Balassi Bálint, illetve öccse és édesapja holttestét a Balassi család temetkezési helyén, Hibbén (Szlovákia) a római katolikus templomban. A maradványokat Török Aurél neves antropológus azonosította. A költő mindkét lába megvolt, csontjai épek voltak. Haláltusájáról az egykorú szemtanú, Balassi gyóntatópapja, a jezsuita Dobokay Sándor így írt: "Betegágyában Esztergom várasában gyakran nála voltam és véle sokat beszéllettem. Ott voltam akkor is, mikor ugyanazon Pinkösd havának huszonhatodik napján, keresztényi módra meggyónva utolsó órájához szépen készült. " Dobokaytól tudjuk azt is, hogy amikor a felcser Balassit kezelte, a költő állítólag Vergiliust idézve így biztatta magát: "Nunc animis opus, Aenea, nunc pectore firmo! "
Nem is csoda, ha Balassit ott találjuk hamarosan a lengyel királlyá választott fejedelem oldalán, mikor az bevonult Krakkólassi Bálint 1577-ben tért vissza Magyarországra. Édesatyja hamarosan meghalt, s a Balassi árvák gyámjául kinevezett nagybácsi, Balassi András bizony a "hátramaradottak" kisemmizésére tört. Ekkor kezdődtek az életét megkeserítő, holtáig tartó pereskedései. A magánéletében azonban sokkal sikeresebb. 1579-ben ismerkedik meg Losonczy Annával, élete nagy szerelmével, e rendkívül okos, intelligens és szép úrhölggyel. Balassi szerelmes lett a lányba, azonban zűrös-peres életvitele nem kedvezett a házassági szándékának. Anna hamarosan másnak nyújtotta kezét. Balassi Bálint is megházasodott. Nem szerelemből, de bizony színtiszta számításból. Unokatestvérét, Dobó Krisztinát vette le felségül, így remélhette ugyanis, hogy nagyobb hozományhoz juthat. Násza Dobó István leányával azonban nem váltja be a hozzáfűzött reményeit: Balassi elfoglalja Sárospatak várát, mondván családja révén az felesége jogos jussa.
Esztergom ostrománál vesztette életét Halálát végül Esztergom ostrománál lelte, melyet 1594. május 4-én kezdett meg a Habsburg Mátyás által vezetett császári sereg. Balassi május 19-én, áldozócsütörtökön, a vízivárosi bástyánál sebesült meg – a közhiedelemmel ellentétben nem ágyúgolyótól, hanem puskalövéstől. Mivel az egykorú források mindig "golóbis"-t említenek a sebesülés okozójaként, az eltelt évszázadok során – ahogy a legendák növekednek – úgy nőtt a puskagolyó ágyúgolyóvá. Ha valóban ágyúgolyó találta volna el a költőt, nyomban meghalt volna, ám ő még 11 napig élt és csak igen sok szenvedés után halt meg, még csak nem is a sebesülés miatt közvetlenül, hanem minden valószínűség szerint vérmérgezésben. Nagybátyja, Balassi Zsigmon d így írta le a költő halálát: "Anno 1594 die 19. Maii Esztergom vára víváskor, midőn ostromnak mentenek az vízvárnak, lőtték meg Balassi Bálint uramot az ostromon. Minden két combján általment az golóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak, és holt meg hertelen, die 30. eiusdem. "
– Balassihoz köthetjük a szövegverset: előtte verseink nem olvasni, hanem énekelni való versek voltak, ugyan még ő is készen lévő dallamra írta verseit, de ezek szövegei önmagukban is teljes értékűek Balassi-versszak: 3 19 szótagos sorból áll, amelyet belső rímek alkotnak: aab, ccb, ddb Akroszttichon: ha a versfőket összeolvassuk nevet vagy gondolatot adnak ki 3. ) Reneszánsz: újjászületést jelent ez a stílusirányzat, az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának művészeti újrafelfedezésére utal, és ezeknek a szellemi tevékenységeknek az eredményeként az európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli. A reneszánsz az újfajta szemléletével az evilági élet felé fordult. 4. )
Apai rokonaival is egész életében pereskedett a Balassi-birtokok tulajdonjogáért; a család ősi birtokait, Divény és Kékkő várait pedig konkrétan a töröktől kellett visszavívnia. Legendák szóltak zabolátlan, sőt garázda magatartásáról: a fogságába esett törökök fogait kihúzatta, ha nem fizettek elég hamar váltságdíjat értük, de saját jobbágyaival sem bánt kesztyűs kézzel. Ha nem volt pénze – és ez gyakorta megesett – egyszerűen megtámadta az utazó kereskedőket, mint egy útonálló. Egy ízben egy fiatal polgárasszonyt fényes nappal, az országúton próbált megerőszakolni. Fennmaradt perirataiban szó szerint idézett vallomásai szerint nemigen válogatta meg a szavait sem (igen cifrán tudott káromkodni). Élete végén még korábban rajongásig imádott múzsáját, Losonczy Annát, a Júlia-versek ihletőjét is beperelte. Tehetséges tanítványa, Rimay Jáno s találóan írta róla: "benne a bujaság és a harag bűnén kívül más tűrhetetlen tulajdonság aligha volt" – ez is épp elég volt ahhoz, hogy saját életét megnehezítse.