Gyógynövényként elsősorban leveleinek forrázatát (teáját) alkalmazzák összehúzó, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, szagtalanító hatása miatt. Belsőleg hasmenést csillapít, izzasztó, külsőleg gargalizálásra (szájüregi sebek, gyulladt fogíny gyógyítására), lábszárfekély, aranyér, bőrkiütések és visszeres bántalmak kezelésére alkalmas. Ma már szinte csak finom ennivalóként ismerjük a mogyorót, de felhasználása régen lényegesen sokrétűbb volt. Vesszőit nem csak gyerekek náspángolására, vagy szalonnasütő nyársnak használták. Fehéres vörös, sűrűn rostos fája rugalmassága miatt horgászbotnak, szerszámnyélnek, síbotnak, sőt, hordóabroncsnak is kiváló, de megfelelő szakértelem mellett kosárfonásra is alkalmas (a füzekkel ellentétben sajnos a mogyoróvesszőt nem lehet utólag beáztatva hajlításra alkalmassá tenni, így nem mindegy, mikor milyen állapotú vesszőket gyűjtünk, hogyan tároljuk és mikor használjuk fel). Mogyoró bokor vagy fa icon. Egyes vidékeinken máig készítenek hasított mogyoróvesszőből hátikosarat. Sokszor hántolták is a vesszőt, s a háncsból – áztatás, puhítás után – kötözőanyagot készítettek.
Mogyoró ( Corylus avellana) A mogyoró sokak számára kerti növény, holott hazai erdeink ősi fajáról van szó. A bokortanyás térségben (annak is keleti részén) vadon csak nagyon ritkán fordul elő, míg a közeli Sóstói-erdő tölgyeseiben igen gyakori cserje. A mogyoró ugyan sosem fejlődik fává, de akár 60-80 évig élő bokrai igen terebélyesre, és 7-8 méter magasra is megnőhetnek, egyes hajtások pedig combvastagságúvá fejlődhetnek. A mogyoróbokor legfőbb ékessége a tél végén nyíló barkák (porzós virágzatok) sokasága. Ezek a barkák már ősszel megjelennek, de akkor még összehúzódva, feltűnés nélkül vészelik át a telet. Aztán az első enyhébb tél végi napokon (legtöbb élőhelyén minden más növényt megelőzve) kibomlik a szerény sárgás színű csüngő virágzat. A termős virágzatok sokkal kevésbé feltűnőek: tulajdonképpen ugyanúgy néznek ki, mint bármely hajtásrügy, egy különbséggel: virágzáskor kárminpiros bibék pamacsa nyúlik ki belőle. Mogyoró bokor vagy fa tecnologia cnpj 36. Ebből fejlődnek ki őszre a rojtos, harang alakú kupacslevelek közé ágyazott jól ismert ízletes, tápláló és egészséges termések.
Károsítják még a gubacsatka, a takácsatka, és a levéltetű. Betegségei Megtámadja a lisztharmat, a glöosporium, a szürkepenész, a monília, de általában nem okoznak jelentős kárt. Franciaországban a bakteriozis ( Xanthomonas campestris corylina) is számottevő betegségnek számít, de Magyarországon még nem terjedt el. Valószínű azonban, hogy hamarosan megjelenik. A levélen és a zöld gyümölcsön 1-2 mm-es sárgászöld és sötétzöld foltokat okoz. A vesszőkön barna elhalások lesznek a csúcson és a rügyek körül. Élő bokortanyák - Mogyoró. Súlyos esetben elhal a vessző. Különösen a Barcelona (Fertile de Coutard) fajta érzékeny rá, kár mert ez a legjobb ízű mogyoró.
A medve anya gyorsan nő, árnyékolódó és fagyálló, nem fél az aszálytól, de jobban fejlődik a humusz által megtermékenyített talajon. Gyümölcsök - sajátos fajtájú dió, szelíd borítással, vékony fogazott lebenyekké vágva. A fa mogyoró egy ritka, bár igénytelen kultúra: könnyen alkalmazkodik, élettartama eléri a 200 évet, rétegekkel és magokkal terjed. A vadon élő mogyoró egy fa, amely a Kaukázusban és a Balkánon található, Kis-Ázsiában. A Hazel egy ritka vendég a lombhullató erdőkben. Oroszországban a kultúrát a tartalékok védik. A medve anyaga dekoratív, kiválóan alkalmas utcák és sikátorok díszítésére, lineáris ültetvényekben. Lombard anya (mogyoró nagy) Monumentálisan magas mogyoró, cserjegyönyörű, egyenes szürke ágak, amelyek legfeljebb 10 méter magasak. A levelek a széleken kerekek és fogazottak. A lombard anya egy hőre kedvelő kultúra, alacsony téli tartóssággal. Ősi idők óta mogyorós cserjékként termesztett mogyoró nagy mennyiségben oszlik meg a Balkánon és a Kis-Ázsiában. Mogyoró bokor vagy fa o. A bokor sűrű pubescent éves hajtásokat hoz létre.
Ezek a szellemek lehetnek jó- vagy rosszindulatúak, bosszút állhatnak gonosz gazdájukon. Egyes öreg macskák második farkat növesztenek és másik fajta szellemmé, nekomatává változnak. Feltehetően azért is terjedt el a rövidfarkú fajták tartása, hogy ezt az átváltozást lehetetlenné tegyék. A csonkafarkú macskát ábrázolja a maneki-neko, integető macska, a többnyire kerámiából készült szerencsehozó szobrocska, amelyet házak, üzletek bejáratánál helyeznek el. Japán csonkafarkú macska - Royal Canin. Eredetét illetően több elképzelés és legenda is létezik, mindenesetre a szokás több száz éves. Források [ szerkesztés] Japán csonkafarkú macska Bobtail - kurta farkú Cicák-macskák Japán csonkafarkú Japanese Bobtail The International Cat Association Japanese Bobtai The Cat Fancier's Association Japanese Bobtail: Cat Breed FAQ
Ugyanakkor a királyi család is igencsak kedvelte, így rövid időn belül az uralkodó osztályok kényeztetett, privilégiumokkal felruházott kedvence lett. A legenda szerint az egyik uralkodó egyszer talált egy macskát, és olyannyira megtetszett neki, hogy rendeletet hozott arról, miszerint csak ő jogosult ezen macskák birtoklására és tenyésztésére. Mikor audienciát tartott, kedvencét vörös selyem pórázon vezette maga mellett. A japán csonkafarkút sokan szerencsehozónak tartják, mely a jólétet és a boldogságot biztosítja. Japán csonkafarkú macska. A trikolór – vagy Mi-Ke (mi-káj) – a legszerencsésebb szín, feltehetőleg azért, mert ezek a háromszínűek mindig nőstények, így sok kis szerencsehozó csonkafarkút tudnak szülni. A fajta híres ábrázolása Japánban a felemelt maccsal álló macska szobra, melynek neve Maneki Neko. Ilyen szobor szinte minden japán üzletben megtalálható, és úgy vélik, az ilyen alkotás bevonzza a jó embereket. Azt tartják, hogy az első csonkafarkú macska a kínai császár ajándékaként érkezett Japánba, a japán uralkodónak.
Szerző: Videokedvenc | 2012. január. 15. 21:20 Közepes nagyságú, jó felépítésű, izmos állat. Feje jellegzetes: a lapos koponyatetőről, a magas pofacsontokról, a hosszú, hegyes orráról, valamint a nagy, ovális, mandulavágású szemekről a keleti népek arcvonásai jutnak az ember eszébe. A fül nagy, a hegye lekerekített, a törzs hosszú erőteljes, a hátulsó végtagok valamivel hosszabbak, mint a mellsők, a szőrzet rövid, sima, sűrű. A bunda színe igen változatos, legkedveltebb az úgynevezett mi-ke színkombináció /innen a fajta beceneve is), azaz a feketével és vörössel kombinált fehér. Japán csonkafarkú macska - Hibiki. Ősi, természetes távol-keleti fajta. Legfontosabb megkülönböztetô fajtajegyeit - azt, hogy mellső lábai jóval rövidebbek, mint a hátulsók, továbbá furcsa, pamacsszerű, kurta (csonka), mindössze 10-12 cm-es farkát - már azokon a festményeken is felfedezhetjük, amelyek akkoriban készültek, amikor az első ilyen példányok Kínán és Koreán át eljutottak Japánba. Lehetett ennek vagy ezer esztendeje! A csonka farok - amelyet az állat behajlítva hord, s ezáltal még rövidebbnek látszik - egyébként nem holmi degenerációs sajátosság, csupán egy természetes erőteljes megrövidülés.
A fajta jellegzetessége természetesen a rövid "nyuszifarok", mely lehet merev vagy ruganyos, egy vagy több ívvel vagy töréssel, ideálisan a testtől maximum háromhüvelyknyire, azaz 7, 5 cm-re. A farok szőrzet némileg pom-pom-os megjelenést ad a rövidszőrűnél, hosszúszőrű esetében pedig olyan, mint a krizantém. A fajta minden egyede más és más farokkal bír, olyan, mintha ez lenne az ujjlenyomatuk. Mindig óvatosan bánjon a farokkal, különösen, ha inkább merev, mintsem rugalmas. Ismert még a csonkafarkú trikolór szőréről. Japánul ezt "mi-ke" névvel illetik, mely nagyjából háromszínűt jelent. Emellett népszerű szín még a fekete-fehér és a vörös-fehér kombináció is. Előfordul a fajta egyszínű változatban is, de lehet teknőctarka vagy tabby. A szemszín bármilyen lehet, akár kék, vagy felemás is. A selymes szőrzet lehet rövid vagy hosszú. Mind a két szőrhossz esetében minimális az aljszőr. A hosszúszőrűek nyaka körül gazdag szőrgallér van, de hosszú a bunda a hason, és jelentősen hosszabb a farkon és a hátsó lábakon, ahol bricseszt alkot.