Radnóti Miklós – Járkálj csak, halálraítélt! Járkálj csak, halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt, a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj, rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás, merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. Ó, költő, tisztán élj te most, mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen, mint jámbor, régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. S oly keményen is, mint a sok sebtől vérző, nagy farkasok. Járkálj csak, halálraitélt! [eKönyv: epub, mobi]. The post Radnóti Miklós – Járkálj csak, halálraítélt! appeared first on. Hirdetés
Ma is találkoztam hajléktalanokkal, mint mindig, ha a belvárosban járok. Tétován mászkálnak. Ez a vírus a gyöngékkel és a védtelenekkel végez a legbiztosabban. Ezért kell elbújniuk előle az időseknek és a veszélyeztetetteknek, a krónikus betegséggel élőknek. De hová bújjanak a hajléktalanok? Nem tudom, eszébe jutottak-e valakinek is. Csak bennem merül föl láttukra a Radnóti-vers? Járkálj csak, halálraítélt. Szegedi napló világjárvány idején 6. 2020. Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt! (elemzés) – Jegyzetek. március 30., hétfő Reformkori kalendáriumokban ilyen hasznos információkra bukkanhat az ember: "Erdős és mocsaras vidékek sertéstenyésztésre legalkalmasabbak, a csupán mocsarasak már kevésbé, erdőtlen és aszályos helyeken pedig nagy mennyiségbeli tenyésztés ritkán jár haszonnal; kisebb mennyiségben azonban, amennyit a gazdaság körül eső hulladékkal, parajjal, moslékkal, ocsuval, hasonlókkal ki lehet tartani, általában gazdaságosan tenyésztetnek. " És: "Elválhatatlan társa a földművelésnek a baromtenyésztés, mert állati erő nélkül a földnek nagybani művelése lehetetlen. "
Megjelennek a műben bibliai utalások is, de eszünkbe juthat Petőfitől A farkasok dala is a hasonló képek miatt. A mű alapellentéte a bűntelenség és a halálraítéltség között feszül. Ez az ellentét adja a vers feszültségét (hasonló József Attila utolsó verseinek gondolataihoz). A prófétáló hangnemről eszünkbe juthat Petőfi Mózese, Ady Illése vagy Babits Jónása. Próféta és költő, pap és írástudó, ezek rokonságban állnak a költészeti hagyományban. A cím felszólító tartalmú mondatcím. A cím és az első sor is a siralomházat asszociálja, ahol az elítélt rab szorongva várja a végzetét. Utal a korra, önmagára a költőre, jövőjére és a kilátástalanságra, tehetetlenségre. Szerkezetileg három ötsoros és egy kétsoros versszakból áll. Két egységre bontható. Az 1. egység (1-2. strófa) (ön)megszólítással kezdődik és a baljós, az embert fenyegető környezetet jeleníti meg. A világban eluralkodó erőszak, a veszély, a szorongás, a félelem jelenik meg benne. A hangulat komor és vészjósló. A szorongás, a félelem kivetítődik a tájra is, amely szintén rémületet és fenyegetettséget tükröz.
Minden kiszolgáltatott és védtelen. Retteg a szél, retteg és bújik a macska (" bokrokba szél és macska bútt "), a sötét fák sorban kidőlnek, mintha sortűz áldozatai lennének (" a sötét fák sora eldől "). A fehér út képe egy groteszk megszemélyesítéssel azt a halottsápadtságot idézi fel, amit az ijedtség okoz (" a rémülettől / fehér és púpos lett az út "). A púposság pedig a veszélybe került macska ösztönös testtartását idézi elénk (a veszéllyel szembeszálló macska felpúpozza a hátát s feláll a szőre). De az ember is összegörnyedhet a félelemtől: ha félünk, összehúzzuk magunkat. Az út egyébként régi toposz a költészetben, az életet, életutat jelenti. A keserűség két felkiáltó mondatban robban ki a költőből: " Zsugorodj őszi levél hát! / zsugorodj, rettentő világ! " Az őszi levél az elmúlás jelképe. A mondatpárhuzam egyetemessé tágítja a félelem érzését, amely a mikro-és makrovilágra egyaránt kiterjed. Elrejtőzni, elmenekülni lehetetlen, ezért a rémület fizikai összezsugorodást idéz elő, ami egy ösztönös reakció (a "legkisebb felület" elve alapján).