El Greconak, a modern festészet egyik fontos korai előfutárának élete nem először tűnik fel a mozivásznon. Ez alkalommal Iannis Smaragdis görög filmes idézi meg a Görögnek nevezett, de spanyollá lett festő alakját jó adag nemzeti büszkeséggel, igényes kivitelezésben és a téma iránti nagy alázattal, tisztelettel. Ez a film erénye, de egyben hibája is, hiszen a kizárólag a legfelsőbb Tekintélyt tisztelő zseniális festő alakja ma már megérdemelt volna ennél lényegesen markánsabb ábrázolást is. A Görög A krétai születésű Dominikosz Theotokopuloszt El Grecoként, azaz A Görögként ismerte meg a világ, nem utolsósorban görög vidékeken kívül kimondhatatlan nevének köszönhetően. Márpedig El Greco élete nagy részét külföldön, főleg Spanyolországban töltötte. Itt vált népszerű és elismert festővé a tizenhatodik század második felében, miután Olaszországban Tiziano műhelyében, Tintoretto és Michelangelo hatása alatt kifejlődött művészete, mely a romantikától és az expresszionizmustól a mai napig hatással bír a modern festészetre.
bár Theotokópoulos csatlakozott a festők " Guild of Saint Luke és úgy tűnt, hogy "szélén egy ragyogó karrier a város a pápák, " ahogy azt a művészkritikus Jonathan Jones, hat év után Rómában, még mindig nem kapott semmilyen jutalék., Ez valószínűleg annak a ténynek köszönhető, hogy nyíltan bírálta Michelangelót, aki néhány évvel korábban meghalt, és még mindig jól tartották Rómában. Úgy tartják, hogy azt állította, " helyettesítheti az utolsó ítélet valami ugyanolyan jó, és több keresztény. " a művészi fejlődés és megértés iránti intenzív elkötelezettsége 1577-ben Spanyolországba vezette. Előbb Madridba, majd Toledóba ment, ahol kereskedelmi, történelmi, vallási és művészeti központ volt. Általánosan elfogadott, hogy itt volt, hogy barátai El Greco-nak, "görögnek" nevezték., A név azonban származhatott az olaszországi idejéből is, ahol szokás volt egy művész azonosítása a származási helye alapján. Mivel festményeit mindig görög betűkkel írta alá teljes nevével, az El Greco név tovább hangsúlyozta a hátteret, amelyre mélységesen büszke volt.
Korai alkotásai közül csupán néhányat ismerünk, de a kréta-bizánci ikonfestészet hatása El Greco festészetében élete végéig jelen volt, néhol témaválasztásban, máskor kompozíciós formák megteremtésében kötődött a gyökerekhez. A mester 1566-ban települt át Velencébe, ahol néhány évig Tiziano műhelyében tanult. Itt a korábban kisalakos, kisméretű fatáblákra dolgozó ikonfestő a Velencében megszokott, nagyalakos festészeti stílusban kezdett alkotni. A velencei kortársak közül – Tiziano mellett – a velencei cinquecento mesterei hatottak az ifjú krétaira, aki aztán 1570 őszén Rómában telepedett le, ahol különösen Michelangelo művészete nyűgözte le. El Greco valószínűleg egy rövid időre Rómából visszatért Velencébe, majd dokumentumok szerint 1577-től 1614 tavaszán bekövetkezett haláláig Spanyolországban élt. El Greco Spanyolországban nem a királyi udvar, hanem az egyház megrendelésére festette műveit, ezért alkotásainak túlnyomó többsége vallási témájú, különösen az Újszövetségi történetek, Jézus és tanítványainak ábrázolása vált gyakorivá.