A főherceg azonnal, felesége elszállítás közben, egy óra múlva halt meg. A merénylő, akit nyomban letartóztattak, a vizsgálóbírónak kijelentette: bosszút akart állni a szerbek elnyomásáért. A perben kiosztott hat halálos ítélet közül hármat hajtottak végre, Prinicipet egy társával, fiatal koruk miatt — még nem voltak 20 évesek — nem halálra, hanem húsz év várfogságra ítélték. Mindkettőt Theresienstadtba vitték, ahol Princip 1918-ban, tüdővészben halt meg. Szerbiában ma is nemzeti hősnek tekintik, nevét utcák, intézmények viselik, Belgrádban szobra is áll. A merénylet hátterében Bosznia 1908-as, Monarchia általi annexiója állt, amelyet a nép – amely ötszáz év török megszállás után függetlenségre vágyott – nem tudott elfogadni. 1918. április 28. | Gavrilo Princip halála. Ferenc Ferdinánd egyébként autonómiát szeretett volna adni a szlávoknak, de Szerbia egy nagyszerb állam megvalósítását tervezte, Bosznia és Horvátország csatlakozásával. Az I. világháború kirobbanása A merénylet csak egy égő gyufaszál volt, melyet Európa lőporos hordójába dobtak.
A Ferenc Józseffel fennálló hűvös, távolságtartó viszonyt a Monarchia megreformálásával kapcsolatos elképzelései még tovább rontották. A trónörökös Budapesten sem örvendett különösebb népszerűségnek, reformtervei megvalósítását az 1867-es kiváltságok megnyirbálására tett elfogadhatatlan törekvésként értékelték. A trónörökös legfőbb magyar ellenlábasai gróf Tisza István és ifjabb Andrássy Gyula gróf voltak. Szemben a bécsi udvar és a budapesti parlament ellenszenvével, a Monarchia szláv nemzetiségi mozgalmai törekvéseik legfőbb patrónusaként tekintettek Ferenc Ferdinándra. Reformiroda a Belvedere-kastélyban A bécsi Belvedere-kastély, a trónörökös rezidenciája, és a "reformiroda" helyszíne volt Ferenc Ferdinánd rendkívül akkurátusan készült leendő hivatala elfoglalására. Index - Tudomány - 150 éve született Ferenc Ferdinánd, a magyarok ellensége. Meggyőződése szerint a Monarchia mint államalakulat politikai túléléséhez a dualista államszerkezetet felváltó, és a Duna-menti birodalom etnikai összetételének megfelelő új, föderalista berendezkedés kialakításán át vezet az út.
A császári család eredménytelenül próbálta lebeszélni ugyanis a Chotek Zsófia cseh grófnővel szövődő kapcsolatáról – először Rudolf özvegyével, Stefánia belga hercegnővel (1864–1945), majd a saját sógornőjével, Matilda szász királyi hercegnővel kötendő házasságra akarták rávenni, ám ő kitartott a rangon aluli házasság mellett. Ferenc József kétéves huzavona után, 1900-ban azzal a feltétellel engedélyezte a morganatikus házasság megkötését, hogy asszonya nem viselheti a "jövendő császárné" címet, és a titkos tanácsok gyülekezete előtt esküt tesz arra, hogy lemond a házasságból születendő gyermekei trónöröklési jogairól. (A magyar jog nem ismerte a morganatikus házasság fogalmát, a törvényhozásnak ezért külön törvényt kellett alkotnia a trónörökös esküjének a magyar alkotmányba való beillesztéséről. Egy merénylet és következményei - Cultura.hu. ) Gyűlölte a kiegyezést és a demokráciát Rudolf koronaherceggel ellentétben Ferenc Ferdinándnak kiforrott politikai nézetei voltak, és tudatosan felépített tervei arra, hogy II. Ferenc császárként hogyan fogja felszámolni Ferenc József Ausztria–Magyarországát.
Feszült volt a légkör. Amióta a Monarchia a Balkán-háborúk idején tanúsított agatartásával kifejezésre juttatta, hogy a délszláv nemzeti egyesülés útjában áll, bécsi jövevény itt nem számíthatott szíves fogadtatásra. A keserűséget csak fokozta, hogy a látogatás egybeesett a szerbek nemzeti gyásznapjának, a rigómezei csatavesztésnek évfordulójával. A trónörökös gépkocsija előtt, mintegy figyelmeztető jelként érkezésükkor bomba robbant a pályaudvaron, de ők sértetlenek maradtak, és nyitott gépkocsiban indultak a városházára. Út közben Cabrinovic bombát dobott kocsijukra, de ezt a főherceg lesöpörte, csak kísérete egyik tagja sebesült meg. A városházi fogadás után a pár a kórházba, a sérült tiszt látogatására indult, de az első autó sofőrje eltévesztette az útvonalat. A konvoj visszafordulása hatalmas kavarodást okozott, szerencsétlen véletlen folytán éppen ott, ahol a 19 éves Gavrilo Princip várakozott. A kocsisor megállásakor, 10 óra 50 perckor a veszteglő kocsihoz furakodott, és közvetlen közelről két lövést adott le a házaspárra Princip, az Ifjú Bosznia, illetve a belgrádi támogatású Fekete Kéz szervezethez tartozó szerb-bosnyák fiatalember.
Lajos felesége lett. Miután II. Lajos az 1526-os mohácsi csatában életét vesztette, sógora magának követelte országait. A cseh rendek 1527-ben egyhangúlag választották meg, de a magyar rendek 1526 novemberében Szapolyai János erdélyi vajdát választották meg királyuknak. Kisebb részük decemberben (a Ferdinánd fegyvereinek árnyékában megtartott) pozsonyi diétán érvénytelennek nyilvánította Szapolyai megválasztását és a jelen sem lévő Ferdinándot választotta meg királynak. A döntést 1527 októberében Budán megerősítették és novemberben a Habsburg uralkodó fejére is rákerült a Szent Korona. A kettős királyválasztás után évtizedes harc kezdődött, a nemesség érdekei szerint hol János, hol Ferdinánd oldalára állt. Ferdinánd a bátyja által küldött pénzen sereget toborzott, és 1528-ra kiszorította Jánost az országból. Szapolyai ezután a töröktől kért támogatást, akik 1529-ben elfoglalták és Jánosnak adták át Budát, majd sikertelenül Bécset is megostromolták. Ferdinánd és János végül elismerte, hogy egyikük sem tudja legyőzni a másikat, és 1538. február 24-én Váradon titkos megállapodást kötött.
Trónra lépése után II. Ferencként kívánt uralkodni, és előre elkészítette azt az átfogó államjogi reformtervet, amely a Monarchiát trialista monarchikus államszövetséggé alakította volna át az uralkodói hatalom megszerzése után. Tanácsadó testületét rezidenciáján, a Belvedere-kastélyban állította fel. Elképzelése szerint a Monarchia népcsoportjain belül a szlávság alkotná a trialista berendezkedés harmadik pillérét. A trónörökös tanácsadó testülete az 1908-tól működő úgynevezett katonai hivatal égisze alatt tevékenykedett, amelynek meghatározó tagja volt többek között Alexandru Vida-Voevod román, Milan Hodza szlovák és Ottokar Theobald Czernin gróf cseh politikus, valamint Kristóffy József volt magyar belügyminiszter, aki az általános választójog bevezetéséért szállt síkra. A reformintézkedések első lépéseként a birodalom kebelén belül létrehozták volna a későbbi Jugoszlávia előfutárát, a Horvátország, Bosznia-Hercegovina, valamint Dalmácia alkotta Délszláv Királyságot. A délszláv társállam ugyanolyan jogállással rendelkezett volna, mint a Magyar Királyság az 1867-es kiegyezés után.