Valóság-e egyáltalán a másik? Nem zuhanunk-e vissza a kapcsolatok megfoghatatlan bizonytalanságából önmagunk kegyetlen és kizárólagos valóság(osság)ába? Mennyire vagyunk kiszolgáltatva a hatalomvágy különféle leplezett és direkt formáinak? Frenák Pál koreográfust régóta foglalkoztatja, hogy a hazugság és a megalkuvás milyen mértékben szövi át az életünket, a testünkhöz fűződő viszonyunkat. A robbanás pedig ezek szerint nem más, mint az a pillanat, amikor a test már nem tud, nem hajlandó tovább hazudni, mert nem hajlandó elpusztítani önmagát. De mi következik a test igazságából? És van-e a léleknek külön igazsága? Az Instinct táncosainak álarca a színpadon mozgó testek titokzatos fényében él tovább. Ez az ezüstös fény annyira földszerű, hogy nem csak a te és én, de az innen és túl határai is fellazulnak általa. A kérdés most már az, elengedtük-e, elengedhetjük-e őket. Mi magunk el tudunk-e menni – velük vagy nélkülük…?
Frenák Pál Társulat - Cage A CAGE (jel. : ketrec) generációs tünetként mutatja fel az érzelmi bizonytalanság és elfojtások börtönébe szoruló, a hatalomgyakorlás játékterébe önként és tudatlanul besétáló egyén gyengeségét. A re-generáció (vagy talán de-generáció) az anyag újrakeletkezésének gesztusa: az anyag, ami folyamatos mozgásban van, a massza, mely önmagában, mint az atom bomlik, építő vagy bomlasztó – a felhasználás szándékától átlényegítve. Az előadásban a kéz a kézben járó beteljesületlenség és széttéphetetlen köteléket építő örök vágyakozás misztériuma áll szemben a nyers állatiasság követelőző erőszakával. Az összezártság hatására alakuló emberi kapcsolatokban a csábító és a behódoló szerepei variálódnak. Az egyedüllét bizonytalan ijedtségébe, vagy egy kialakított viszonyrendszerbe berobbanó Másik időről időre újrarajzolja a vélt és valós viszonyrendszereket. Vajon az egyenlőtlen és állandóan változó hatalmi viszonyok hatására alakuló személyiségek vágynak-e még a lázadásra?
Az elmúlt évek során számos ikonikus FrenÁK kreáció premierjének is a Táncszínház adott otthont, úgy, mint a Twins vagy a Spid_er. A közös munka teret nyitott arra, hogy a Frenák Pál Társulat egyedi, organikus mozgásnyelvezetét egy szélesebb közönség ismerhesse meg, a Táncszínház új terei pedig lehetővé tették, hogy a megálmodott térformák egy perspektivikusabb új dimenzióban jelenjenek meg. A Fig_ht című FrenÁk kreáció, mely az alkotó 30 éves munkásságának esszenciális elemeit idézi meg, szintén a Nemzeti Táncszínházban színpadán került bemutatásra 2021 nyarán. Az együttes tagjai: Frenák Pál, Anibal dos Santos, Eszteházy Fanni, Halász Gábor, Keresztes Patrik Ádám, Lőrincz Emma, Eoin Mac Donncha, Maurer Milán, Vasas Erika, Várnagy Kristóf, Zoltai György.
Trafó Take a Seat! – Online előadássorozat indult a Trafóban A Trafó Kortárs Művészetek Háza online előadássorozatot indított Take a Seat! címmel. Szombat esténként olyan, az intézményhez köthető legendás és népszerű produkciókat vetítenek, amelyek nem elérhetőek a videómegosztó oldalakon. Veszprémi Tavaszi Fesztivál Tompa Andrea és Bereményi Géza is a Veszprémi Tavaszi Fesztivál vendége lesz Szombaton kezdődik a Veszprémi Tavaszi Fesztivál; az április végén záruló rendezvénysorozat a programot szervező Pannon Várszínház saját produkcióit és vendégelőadásokat vonultat fel. Fesztivál A Frenák Pál Társulat és Jordán Tamás is fellép a tatabányai Tavaszi Fesztiválon Komoly- és könnyűzenei produkciókat felvonultató, irodalmi és színházi élményeket kínáló tavaszi fesztivált rendeznek Tatabányán március 20. és április 4. között. A két hét alatt 24 programot láthatnak az érdeklődők. A Tánc Fesztiválja Öt napon át ismét Veszprém lesz a kortárs tánc fővárosa Idén is megrendezik a Tánc Fesztiválját május 22. és 26. között Veszprémben.
A CAGE (jel. : ketrec) generációs tünetként mutatja fel az érzelmi bizonytalanság és elfojtások börtönébe szoruló, a hatalomgyakorlás játékterébe önként és tudatlanul besétáló egyén gyengeségét. A re-generáció (vagy talán de-generáció) az anyag újrakeletkezésének gesztusa: az anyag, ami folyamatos mozgásban van, a massza, mely önmagában, mint az atom bomlik, építő vagy bomlasztó – a felhasználás szándékától átlényegítve. Az előadásban a kéz a kézben járó beteljesületlenség és széttéphetetlen köteléket építő örök vágyakozás misztériuma áll szemben a nyers állatiasság követelőző erőszakával. Az összezártság hatására alakuló emberi kapcsolatokban a csábító és a behódoló szerepei variálódnak. Az egyedüllét bizonytalan ijedtségébe, vagy egy kialakított viszonyrendszerbe berobbanó Másik időről időre újrarajzolja a vélt és valós viszonyrendszereket. Vajon az egyenlőtlen és állandóan változó hatalmi viszonyok hatására alakuló személyiségek vágynak-e még a lázadásra? Képesek-e még a kitörésre?
Képesek-e még a kitörésre? Vajon a test felszabadulhat-e a külső hatalom/rendszerek kényszerei és uniformizációja alól? A tehetetlenségből fakadó fojtogató néma sikoly nem fordul-e fulladásba? Minden látszati valóság mögött megbújik egy másodlagos valóság, a világok részleges fedésben, részletekben, darabokban válik megismerhetővé, így a jelen kor kifejezési módjainak oly megfelelő Gilles Deleuze-i fragmentszerű építkezés logikáját adaptálják a Radikal Dance művészei, akik előadásukban hatálytalanítják a kezdetek és végek fogalmait és az örökös nyitottságot szem előtt tartva tagadják a hierarchikus szerveződés racionalitását. A díszletet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem volt hallgatóiból formálódott Paradigma Ariadné építészeti iroda tervezte ketrec-szerkezet adja, mely látszólagos egyszerűségéből kibomló metamorfózisokon át vezetve követi az előadás érzetvilágának változásait. A zenei kulisszát kortárs zeneszerző fűzi elektroakusztikus hangszövettel egységes szerkezetbe ikonikus zenei idézeteket, filmzenéket beidézve a közönség köz-tudatába kapcsolódva, újra meg újra a tudatalattiba hatolva.