A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül mutatták be Kálmán Imre darabját, A chicagói hercegnő t a Budapesti Operettszínházban. A könnyed humor, a ritmusos dallamok és a remek színészi játék garantálta, hogy a közönség azonnal beleszeressen a darabba. Ahogy az előadás végén felszólaló Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője is elmondta, az operett – bár nem egy poros műfaj –, mégis érdemes frissebbé, korszerűbbé tenni. Kálmán Imre 1928 óta nem játszott darabja ebből az aspektusból a következő lépés lehet a műfaj megújítása felé, ugyanis amellett, hogy az eredeti mű témája is bír aktualitással, Lőrinczy Attila átiratában még maibbá válnak A chicagói hercegnő mondatai, poénjai. Az operett lendületes felütéssel kezd, s végig pörgős marad, egy pillanatra sem laposodik el. A húszas évek hangulatát olyan hatásosan adja vissza az enteriőr, illetve a mai hangszerelésű zene, hogy nem túlzás időutazásként jellemezni az élményt. Béres Attila rendező mellett (többek között) a díszlettervezőnek, Horesnyi Balázsnak és a jelmeztervezőnek, Velich Ritának is jelentős szerepe van a hitelesség megteremtésében.
Tulajdonképpen, kis túlzással azt mondhatjuk, hogy egy új magyar operett született, és Lőrinczy Attilával ( író, dramaturg – a szerk. ) nagyon komolyan vettük ezt a feladatot. Pár napja olvastam, hogy a válogatók kiemelték azt a professzionális munkát, ami az előadás szereplőit jellemzi, ennek nagyon örültem, mert tényleg emberfeletti munkát végeznek a szereplők, de ez a profizmus jellemzi az Operettszínház teljes csapatát. – A chicagói hercegnő egy elképesztő közös gondolkodás eredménye, Lőrinczy Attilával gyakorlatilag a nulláról indultatok… – Valóban, majdnem a nulláról indultunk. Tudomásom szerint, valamikor 90 évvel ezelőtt mutatták be magyarul ezt a Kálmán Imre művet, de azóta sem játszották Magyarországon. Volt egy kibogozhatatlan történet foszlány a kezünkben, egy jó alapszituációval. És volt mellette Kálmán Imre csodálatos zenéje, amely legalább három különböző stílust ölelt át, a klasszikus operettől a charleston-on és jazz-en keresztül az autentikus cigányzenéig. Ez volt a kiindulópont, amikor először leültünk Lupa szigetén Lőrinczy Attilával egy laptoppal, hogy történetet és karaktereket hozzunk létre egy tulajdonképpen nem létező szüzséből.
A színpadon egy jazz- és egy népizenekar segítségével az amerikai jazz számok mellett klasszikus operettmelódiák éppúgy felcsendülnek majd, mint cigány- és népzenei ihletettségű dalok. A Budapesti Operetszínház közönsége 2016 tavaszán Lőrinczy Attila átiratában ismerkedhet meg A chicagói hercegnővel. Közreműködik: a Színház Énekkara, a MÁV Pesti Broadway Stúdió növendékei, a Színház Zenekara, a Színház Balettkara.
– Izgulsz, hogy a POSZT-on milyen lesz a fogadtatás? – Hogyne izgulnék, nyilván különböző elvárásokkal kell szembenéznünk, a fanyalgóktól a rajongókig mindenki kíváncsi lesz erre az előadásra, ki ezért, ki azért… De úgy vélem semmi mást nem kell tennünk, mint eljátszani úgy, ahogy eddig az Operettszínházban is tettük. Akkor nem lehet baj. Sőt. – A POSZT után igazgatóként a Miskolci Nemzeti Színházban évadot is zársz. – Szerintem rendkívül jó évadot zártunk. 16 új bemutatónk volt, 474 előadást játszottunk, több mint 138. 000 nézőnek. Ezek az adatok önmagukért is beszélnek. Az évad nagyon jól indult a – POSZT versenyprogramjában is szereplő – Kivilágos Kivirradtig című előadással, majd a Bakkhánsnők premierjével. És ezt a magas lécet, amelyet az évad indulása jelentett, év közben sem vertük le, hanem az elmélyült szakmai munkának köszönhetően folyamatosan átugrottuk. Igazán jólesett, amikor egy kritikában a következő mondat jelent meg rólunk: "amióta ismerem soha nem volt még ennyire színvonalas és érdekes a színház Miskolcon. "