A szeretet az ember szívében akkor születik meg, mikor a legkevésbé számít rá, de aztán képes hegyeket mozgatni – üzeni a maga csendes, nem didaktikus módján Becker filmje. Feltűnhetett az olvasónak, miért foglalkozom annyit a film különféle címeivel. Azért, mert a magyar "Nem beszélek zöldségeket" cím kicsit félrevezető. Azt sugallja a potenciális nézőnek, mintha a filmvígjáték humoros alapját az képezné, hogy itt valaki látszólag ostobaságokat mond, ami valójában nem az. Egy Louis de Funés-, vagy Pierre Richard- filmet képzelhet el magának ezt a címet olvasva. Nem irigylem a fordító címadót, elvégre ez a cím kicsit utal a kertben megtermelt zöldségekre, meg arra is, hogy a csiszolódó Germain tudása mögött van igazság, és van közönségcsalogató hatása is. Film: Nem beszélek zöldségeket - DVD. És mégis. Ez a hatásvadászó módon "francia Forrest Gump"-nak titulált "faragatlan tuskó" leginkább a Micimackó eredeti, s ugyancsak lefordíthatatlan címére – Winnie the Pooh – utal, amely "tönk" arra vár, hogy kifaragjanak belőle valami szépet.
Margueritte így találkozik a galambokat etető Germainnel, aki afféle helyi mindenes. Zöldséget árul a piacon, segít szerelni, a bájos buszsofőr a barátnője, jókat iszik a kocsmában, egyszerű, de tiszta lélek. Kettejük barátsága és közös, sorsfordító olvasmányélményeik állnak a film fókuszában. Mindez nagyon szép, nemes és üdítő a léleknek, csak kissé papírízűen és színházszerűen indul a történet. A szereplők mintha lebeszélnének a vászonról: Germain úgy mutatja meg veteményesét a kocsmárosnak, mintha nem ugyanott élnének mindketten évtizedek óta; a zajos kocsmában meg mindenki látványosan a bárpultnál folyó diskurzusra reagál, még a legtávolabbi sarokban ülők is. A karakterek és a párbeszédek megformálásával tehát itt-ott mellényúlt a rendező, de ezek a tulajdonképpen mellékes apróságok ne tántorítsanak el. A főhősök kapcsolata, a fordulatok, Depardieu és a néni bája miatt a francia film szerelmeseinek mindenképpen ajánlott darab. Vega főzőprogram és workshop | 2022. április 10. - Katlan Tóni KULTÚRKONYHA. La tete en friche – színes, feliratos, francia vígjáték.
Giséle Casadesus, sajnos, eddig valahogy elkerülte a figyelmemet, de most a reveláció erejével hatott. Henri Casadesus világhírű karmester és zeneszerző lánya a Comédie Français tagja volt 33 éven át, és elismerések tucatjait kapta, még a Becsületrend parancsnoki fokozatát is. Ezzel a Margueritte-alakításával, minden rezdülésével is érezteti, mennyi minden van egy-egy ilyen lélek mélyén akár csak egy mozdulat mögött is. Sophie Guillemin sofőrlánya egyszerre tudja hozni a szerelmes nőt és az anyaságra vágyó, a magára maradástól kissé félő, idősödő lány belső mozgatóit. Nagyon szép jelenet, amikor a virágcsokor láttán feltörő féltékenysége egyszerre átmegy a társát megértő, segítő együttérzésbe. Nem beszélek zöldségeket « VOX.hu. Jean Becker rendező példásan jó színészvezetéssel is bizonyítja, hogy az európai, benne a francia film mennyire odafigyel arra, hogy hősei ne csupán külsőségeikben feleljenek meg a rendezői elképzeléseknek. Az, hogy ezt a forgatókönyvet és ezt a rendezést így összehozta, bizonyítja, mennyi lelki érzékenység van benne, amit át akar és át tud adni biztatásul azoknak, akik talán a főhősökhöz hasonlóan egymást és önmagukat kereső lelkek, és a kis csodákra várnak.
Gisèle Casadesus - akit pedig alapvetően vígjátékokban nyújtott szerepei miatt főleg komikának ismer a francia közönség - meglepően finom, optimista, igazi pudingporos tasakra való kedves öreg nénit nyújt. Megjegyzendő hogy Jean Becker rendezővel már nem ez az első filmje, a fent említett A lápvidék gyermekeiben is szerepelt már. Összességében egy tipikus, végtelenül elbűvölő francia filmet kapunk, ami kellemes kikapcsolódás, s a maga 82 percével egyáltalán nem hosszú időtöltés. Kicsit erős azért a francia Forrest Gump alcím, de téli hideg ellen egyértelműen ajánlatos azoknak, akiket érdekel egy könnyed hangvételű, bájos történet. Francia nyelven értőknek pedig extra szórakozást nyújt Germain vulgáris franciája és Margueritte klasszikus szerkezeteivel tömött nyelvezete között húzódó finom határvonal. A film apropója a héten kezdődött 1. Frakonfon Filmnapok, amely néhány Franciaországhoz kapcsolódó nemzet közös összefogásaként, a korábban az Unifrance által szervezett hagyományos Francia Filmnapok helyett kerül megrendezésre az Uránia Nemzeti Filmszínház, az Örökmozgó Filmmúzeum és a Francia Intézet együttműködésével.