Az ADHD nem nőhető ki. De kellő figyelemmel, türelemmel és szeretettel a betegség ellenére a legjobbat hozhatjuk ki gyermekünkből. Oxytarm tabletta vélemény Digitális termosztát, programozható »–› ÁrGép VERSENYNAPTÁR Figyelemzavaros gyerek a családban - testvérek közötti konfliktusok Milyen a hiperaktív baba Kismama: Milyen a jó testápoló a babának? / Médiatár Hiperaktív vagy csak nem alszik jól? Kísértetiesen hasonlóak a tünetek | Felelős Szülők Iskolája Az anya részletesen beszámolt a lehetséges aggasztó jelekről – a cikk teljes változata a oldalon olvasható. Felelős Szülők Iskolája A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az "elég jól" működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat. Tovább Megyei matrica autópálya használata
Modernkori népbetegség? Más volt a helyzet régen és most. A hajdani iskolarendszerben nem volt kötelező a 8 osztályt végig járni; ha a mezőn munka volt, a gyerekeknek oda is be kellett állni. Ott a mozgékonyság talán még előnyt is jelentett. A jómódú családok gyerekeihez házi tanítót fogadtak, aki egyénileg foglalkozott velük. A hiperaktív gyermekek ilyen "kétszemélyes" helyzetben, azaz ha egy felnőtt csak velük foglalkozik, ma is jól teljesítenek. Az iskolába járó gyermekeket pedig poroszos módszer szerint fegyelmezték. Az iskolai körmös vagy az otthoni testi fenyítés hatására a fiatalok kényszer alatt alkalmazkodtak az elvárásokhoz. Ma az úgynevezett bántalmazó nevelés, szerencsére, nem tolerált, sőt büntetendő. Mit tehet és tegyen a szülő, a tanár? A szülők eszköztelensége sokat ronthat a helyzeten. Egy hiperaktív-figyelemzavaros gyermek valóban nagyon igénybe veszi az embert. Állandó figyelemre van szüksége, s ha nem kapja meg, kivívja magának. Sokat beszél és hangosan, nyüzsög, rohangál, ugrál, mászik.
Pedig a korai terápia rendkívül fontos. A hiperaktív gyerek "ingeréhsége" igen nagy. Állandóan újabb és újabb foglalatosságra van szüksége, nem köti le igazán semmi, állandóan izgalomban tartja magát, mert keresi az újabb és újabb ingereket. A baj az, hogy nem fokozott odafigyelést váltanak ki legtöbbször ezzel a magatartásukkal, hanem ellenszenvet, a környezet meg nem értését, elutasítását. Pedig ők nem tehetnek róla, hogy ilyenek. Alapjában véve szerethető, tehetséges, kreatív, segítőkész, sok ötlettel rendelkező gyerekekről van szó, akikből sok jó tulajdonság kihozható, ha értő módon közelítenek hozzájuk. A hiperaktív gyerek felnőtt korára rendszerint "kinövi" zavaró viselkedési, magatartási formáit, és hasznos tagja lesz a közösségnek, ha megfelelően foglalkoznak vele. Sokan élsportolók, művészek, üzletemberek, menedzserek lesznek, olyan hivatásban érzik otthon magukat, amelyben hasznosítani tudják kreativitásukat, mozgékonyságukat. A fenyítés nem sokat ér Igencsak próbára teszik a család, a tágabb közösség türelmét, figyelmét.
A viselkedészavarok kialakulását számos csoporton, többek között IVF (in vitro fertilizáció, lombik) kezelésben részt vett páciensek gyermekeinél is vizsgálták. Higi Vera szerint az IVF kezelés és a viselkedészavar közötti kapcsolatot vizsgáló kutatások eredményei ellentmondásosak, ezért további vizsgálatok lennének szükségesek. "A viselkedészavarok kialakulásának megelőzésében fontos a keretek tartása, vagyis például egy megszokott bioritmus biztosítása csecsemőkorban, és a későbbiek folyamán is. A kutatások szerint a sok éven át gyermekért küzdő szülők esetében felmerülhet, hogy nehezebben húzzák meg a határt a gyermekük számára. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen sokan olyan hosszú ideig vágytak arra, hogy szülővé váljanak, hogy talán még jobban igyekeznek mindent megadni gyermekük számára, és nehezebben mondanak nemet a kéréseikre. Ezért is fontos a meddőséggel küzdő párok pszichés felkészítése is, hiszen számos olyan harcot kell megvívniuk a gyermekük megfoganásáért, ami a természetes úton szülővé váló párok előtt ismeretlen"- tudhatjuk meg Higi Vera pszichológustól.
A szakemberek szerint a legtöbb kisgyereknél már kétéves korban, sőt, bizonyos jelekből már csecsemőkorban is megállapítható lenne az átlagosnál nagyobb aktivitási szint, valamint az óvatosság hiánya, mégis legtöbbjüknél csak iskoláskorban diagnosztizálják, mert ezzel a tünetegyüttessel az érintett gyermekek különösen nehezen illeszkednek be az iskola rendjébe. A hiperaktivitás, azaz a túlzott mozgékonyság többnyire figyelemzavarral együtt jelentkezik. Amíg nem ismerik fel a problémát, sokan azt gondolják, hogy rossz a gyermek, pedig nem az. Meglehetősen gyakori, becslések szerint az iskolások között a 10 százalékot is elérheti az érintettek aránya, akik között a fiúk nagyobb arányban vannak. Nem is annyira betegségnek, inkább állapotnak tekinthető, amely végigkísérheti az érintett egész gyermekkorát, sőt, a problémák egy része megmaradhat felnőtt korra is. Hátterében elsősorban idegrendszeri éretlenség, működési zavar áll, amit környezeti, családi tényezők is befolyásolnak.