Magról is nevelhető de a legjobb eredményt gyökeres tősarjak leválasztásával vagy tavaszi dugványozással lehet elérni. Az egy-két éves fás részek is jól gyökeresednek. A tősarjakat ősszel válasszuk le, a gyökeres dugványokat is ősszel ültessük végleges helyre. Akár szabad földbe, akár edénybe kerülnek, jó szerkezetű, humuszos komposztföldet hsználjunk. A dugványok akár már a következő évben virágozhatnak. Júliustól őszig nyílnak virágai, de mivel hosszú tenyészidejű, a július után termékenyülő virágokból itthon már nem érik be a termés. Késő ősszel érik, melyhez a hazai hosszú ősz általában elegendő. Bálint gazda honlapja. Szüretelésnél éles késsel vágjuk le a gyümölcsöket. A fényes, kemény hejú darabok a jók, ha puha, a gyümölcs túlérett. Erre a vásárlásnál is érdemes figyelni. Hideg helyen akár hónapokig is tárolható anélkül, hogy értékes tulajdonságait elvesztené. A fagypont körüli hőmérséklet az ideális számára. Frissen fogyasszuk. Levét a magokat körülvevő áttetsző, pirosas magköpenyből citromfacsaróval is kinyerhetjük, de mivel a magok is ehetők és egészségesek, legjobb kikanalazni vagy kiütögetni őket belőle, és magában, vagy salátába, joghurtba keverve megenni., Bálint gazda honlapja
1 Rendszertani besorolás Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Core eudicots Superrosidae Rosidae Eurosids I Rend: Bükkfavirágúak (Fagales) Család: Diófafélék (Juglandaceae) Nemzetség: Dió (Juglans) Fajcsoport: Juglans Faj: J. regia Tudományos név Juglans regia L. Elterjedés Hivatkozások A Wikifajok tartalmaz Közönséges dió témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges dió témájú médiaállományokat és Közönséges dió témájú kategóriát. Jellemzői Szerkesztés Fiatal egyed, illetve fiatal ág kérge Idős egyed, illetve ág kérge Lombhullató, egylaki fa. Bálint gazda honlapja 2021. Magassága tipikusan 15-25 méter, egyes példányok a 30 métert is meghaladhatják. 150-160 évig elél, de magassági növekedése 70-80 éves korában abbamarad. Koronája igen széles, sűrű, szabályos alakú. Törzse ívelten fölfelé tartó, közel egyforma erős ágra oszlik már kevéssel a talaj fölött, ezek több, gyakran meggörbülő vagy könyökszerűen elforduló kisebb ágban folytatódnak.
A selyemfényű puszpángmoly vagy puszpáng-tűzmoly [1] (Cydalima perspectalis) a rovarok (Insecta) osztályába, lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a csőrösmolyfélék (Crambidae) családba tartozó faj. Eredetileg ázsiai elterjedésű, Magyarországon újonnan megjelent kártevő, első példányát 2011 -ben gyűjtötték Sopron környékén. Európában elsőként Németországból mutatták ki néhány évvel ezelőtt.
Termős virágai 2-5-ös csomókban, alig észrevehetően helyezkednek el az ágvégeken (egyes termesztett változatokban az oldalrügyeken is), bibéik sárga színűek. A virágok szélbeporzásúak. Az apomixis is előfordul. Termőtája cönokarp, termése csonthéjashoz hasonló, 4–5 cm hosszú, gömbölyű, világosbarna, zárt kupacsú makk, amit diótermésnek is neveznek. Külső burka zöld vagy sárgás színű, kopasz, íze fanyar, a csonthéjról érés után könnyen leválik, szabálytalanul felhasadozik. A csonthéjban ráncos, húsos, kétfelé váló, dús olajtartalmú magot találunk, ezt szokás fogyasztani. Hatóanyagai Szerkesztés A diólevelek cseranyagokat (ellagitanninok), flavonoidokat, némi illóolajat tartalmaznak. Május - Bálint gazda kertje | Bálint gazda kertje. A termés héjában a kezet erősen barnára festő naftokinon -származékok, pl. juglon és hidrojuglon- glikozid található. A növény zöld részeiben található juglon más növények fejlődését befolyásolja, az allelopátia példájaként. Felhasználása Szerkesztés Termését élelmezési célra hasznosítják. Szürkésbarna gesztű fája igen jó minőségű, bútorfaként hasznosítják (bővebben lásd: Dió (faanyag)).