Összefoglaló Az idő rendje a fizikának egy olyan jelenségét tárgyalja, amely mindenkit érdekel: az időt. Az idő olyan rejtély, amelyről mindenkinek van személyes tapasztalata. A fizikusok számára is rejtély: ők az idő radikális átalakulásának lehettek szemtanúi Newtontól Einsteinig, a kvantummechanikáig, végül a hurok-kvantumgravitáció elméletéig, amelynek Carlo Rovelli az egyik legjelentősebb képviselője. Newton egyenleteiben mindig ott volt az idő, de mára eltűnt a fizika alapegyenleteiből. Múlt és jövő már nem egymás ellentettjei. A fizikának azt kell felszámolnia, amit mindenki hisz: hogy az egyetlen biztos pont a jelen. Carlo Rovelli, miközben e rendkívüli gondolattársítások közül három példát megvizsgál, betekintést ad a fizika múltjába, s elvezet odáig, ameddig az időről való jelen tudásunk elér: "a ma még nem ismert dolgok hatalmas, az éj sötétjébe burkolózó csillagóceánjáig. " Carlo Rovelli (1956) olasz elméleti fizikus. Hazáján kívül az Egyesült Államokban is dolgozott, jelenleg Franciaországban él.
A könyv azt ígéri, hogy segít megérteni, mit is jelent az, hogy a fizikai egyenleteinkben nincs szerepe az időnek, és hogy hogyan is képzelhetünk el egy idő nélküli világot. Az eredmény felemás. Egyrészt nem sokat segít, ha valakit azt mondja, hogy nincs idő, csak változás. Mert hát mi a változás, ha nem az, hogy a dolgok valamilyenek egy bizonyos időpontban és másmilyenek egy másikban? Márpedig ha a változás egy olyan fogalom, ami az időre épül, akkor ez meglehetősen körben forgó dolog. Másrészt viszont a könyv mégiscsak részletesen kifejt egy igen érdekes elképzelést arról, hogy mi is az idő és hogyan kell azt érteni, hogy nincsen. Röviden arról van szó, hogy a fizikai törvények időben oda-vissza alkalmazhatóak, nincs közöttük különbség. Az egyetlen kivétel a termodinamika második főtétele, ami azonban egy statisztikai jellegű dolog: sok-sok dolog együttes működéséről szól, és azt állítja, hogy a rendezetlenség folyamatosan növekszik köztük – egyszerűen azért, mert a dolgok véletlenszerűen változnak, és többféle "rendetlen" állapot van, mint rendezett.
Ez pedig nem más, mint annak a másképp való megfogalmazása, hogy az entrópia növekszik. Az entrópia a múltból a jövő felé haladva növekszik, ezért emlékszünk a múltra, és nem a jövőre: nem azért, mert az idő ilyen irányban "halad", hanem mert csak a múlt képes nyomot hagyni a világban. Két esemény kapcsolatának valószínűtlensége valamilyen valószínűtlen dolgot követel meg, és ilyet csak a múlt alacsony entrópiája szolgáltathat. A dolgok egyre valószínűbb állapotot vesznek fel, és ezért gondoljuk, hogy az ok – egy valószínűtlen dolog – megelőzi az okozatot. A szerző a világot egy egészen újszerű szempontból mutatja be. A természet törvényei a változásokat írják le, nem azt, hogy a dolgok hogyan vannak. A világ változás. Az energia nem vész el, mindig van, így mi nem energiát fogyasztunk, hanem entrópiát. Az entrópia azonban maga is egy szubjektív fogalom, ami csak a homályos látásunkból következik. Ez a homályos látás az, ami miatt úgy gondoljuk, hogy van idő – mint ahogy úgy gondoljuk, hogy van hőmérséklet vagy vannak egybefüggő szilárd tárgyak is.
Ennél a pontnál sok szerző megzavarodik, de Carlo Rovelli végre helyesen kezeli a dolgokat: az, hogy a világ rendezett állapotból halad rendezetlen felé, nem valamilyen speciális tulajdonság, hanem csupán nézőpont kérdése. A világ minden egyes állapota egyedi, és amit mi rendezettnek nevezünk, azok önkényesen kiválasztott állapotok, amik valamilyen (szubjektív) szempontból legalábbis tényleg rendezettek. A világot homályosan látjuk: nem ismerjük az egyes részecskéket vagy erőket pontosan, csak statisztikai jellegű képünk van róluk, és a homályos látásunk bizonyos állapotokat nem tud megkülönböztetni egymástól. Az általunk megkülönböztethetetlen állapotok száma adja az entrópiát. A világnak tehát csak egy kicsi részét látjuk és azt is homályosan. A múltban az entrópia alacsonyabb volt, azaz a világ rendezettebb volt. Ahhoz, hogy valami nyomot hagyjon – egy kő leesése, a víz megcsillanása –, a rendezettség szempontjából irreverzibilis dolognak kell történnie, az energiának hővé kell alakulnia.
Matcha tea készítése - How to make matcha tea - YouTube
A piacon általában két féle matcha található: a konyhai és a szertartás-matcha. Bár igen sok szálon kapcsolódunk a gasztronómia világához mi kizárólag az utóbbival foglalkozunk. Ez a kategória további két alkategóriára osztható: az Ushu-cha (薄茶) vagyis híg tea, és a Koi-cha (濃茶) azaz sűrű tea, amit kétszeres teamennyiséggel készítenek. Matcha szertartásokon mind a két módon szokás készíteni a teát: az Usu-cha a ráhangolódás szertartás csúcspontját jelentő Koi-chára. Míg az előbbit általában személyre szabottan készítik, az utóbbit, lévén egy igen nagy becsben tartott ital, általában három-négy ember osztja meg egy közös chawan-ból. Az Isi-cha és a Koi-cha között hagyományosan nem csak elkészítésbeli, hanem minőségbeli különbség is volt. A jó minőségű koi-chát papírba csomagolva porcelán edényekben tartották, majd az olcsóbb usu-chával töltötték ki a maradék helyet, hogy a koi-chának megfelelő tárolási körülményt biztosítsanak. Matcha szett – a japán zöld tea készítés eszközei egy csomagban - Kitsimono webshop. Egy kis érdekesség még, hogy a matcha az egyetlen olyan tea, melynek fogyasztásakor a teljes levelet megisszuk.