Negyven évet eltölteni egy munkahelyen ritka, és főleg egy település szolgálatában, az óvodában, nagyon nagy dolog! Árkiné Szénási Éva, azaz Éva óvó néni – ahogy az óvoda apraja nagyja ismeri – 1980. augusztus 1-jén állt munkába a Bocskai úti Óvodába, majd első gyermeke születése után a GYES-ről az Arany János úti Óvodába került Soltvadkerten. A munkája során hivatástudattal, nagyfokú szakmaisággal és emberséggel végezte feladatát. Négy évtizeden keresztül nevelte, gondozta és indította útra a legkisebbeket, az óvodás gyermekeket. Nyugdíjba vonulása alkalmából megköszönték eddigi munkáját, és nyugalmas, egészségben, békességben eltöltött nyugdíjas éveket kívántak a gyerekek, a szülők és a munkatársak egyaránt. 40 év egy munkahelyen… azt hiszem, ez magáért beszél. Búcsú az óvodától, társaktól | Környe község. Fájdalmas búcsú az óvodától, a kolléganőktől, a gyerekektől. Örülök, hogy ezt a pályát választottam, ha elölről kezdeném, ugyanezt tenném. Hiányozni fog a gyerekzsivaj, az ölelésük, a folyamatos csicsergésük. A gyerekek tartottak fitten, fiatalon.
Jöjjön Donászy Magda: Búcsú az óvodától verse. Kicsik voltunk, nagyon leszünk, Hívogat az iskola: Csingi-lingi! Gyertek, gyertek! Szól a csengő szép szava. Megyünk ím már, hogyne mennénk, Kedvesek ám a betűk. De most azért óvodásként, Mégis könnyes a szemünk. De jó is volt ide járni! Mennyi öröm várt itt ránk! Sok-sok mese, nóta, játék, Napsugaras szép világ. Itt játszottunk télen-nyáron. Nőttem, s velem nőtt a szék. A baba, a labda, autó, Tanultam verset, mesét. Hej, de jó volt ide járni Úgy-e, bizony gyerekek? Bcsú az óvodától. Óvó néni, akárcsak az Édesanyánk, szeretett. A csengőig ágaskodtam … Most elérem könnyedén, S a kicsiknek most én mondom: Te is megnősz, kisöcsém. Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola, De téged, szép óvodánk, Nem felejtünk el soha. Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda versét! Mi a véleményed a Búcsú az óvodától versről? Írd meg kommentbe! The post Donászy Magda: Búcsú az óvodától appeared first on.
Erdők-mezők dalos madárkája repülj a mi kedves óvodánkra. Kicsik voltunk, mikor idejöttünk, három évet tarisznyánkba tettünk. Búcsú az óvodától. A három év sok-sok vidám napja kísér minket el az iskolába – olvasható az emlékbejegyzés abban az ajándék könyvben, melyet 51 ballagó kis ovis vett át június 13-án a Vackor Óvoda és Bölcsődében az évzáró, ballagási ünnepségen. A könyvekkel, okos békás tolltartóval és ceruzákkal a Környe Óvodás Gyermekeiért Alapítvány ajándékozta meg a kicsiket, hogy a mögöttük álló 3-4 esztendő szép emlékei mellett azokat is magukkal vigyék az iskolába. Nagyon hamar elrepült ez a pár év, a pici kis bölcsődésekből egy-kettőre nagycsoportos, iskolába készülő óvodások lettetek. Az óvónénik "tyúkanyóként" óvtak, féltettek benneteket, sok szépre és jóra tanítottak titeket, sokat játszottak veletek – szóltak a búcsúgondolatok Pekár Zita óvodavezetőtől, aki azt kérte a kicsiktől, hogy gyakran látogassanak vissza, ők pedig az egyik versükben ígéretet is tettek: Jól éreztem magam én itt.
Milyen szép is vagy ma! Virágruhát öltöttél fel erre a nagy napra. Elbúcsúzom én most tőled, játszottam már eleget, sírtam is és kacagtam is, másnak adom helyemet. Kinőttem az ágyacskámat, kisszékem is pici már, fakocka és játékmackó, isten veled mesevár! Óvónénim szépen kérlek, mesélj majd a hugocskámnak, úgy ahogyan nekem tetted, hogy ne érje sose bánat. Dajka nénim szeretgess meg, utoljára tekints rám! Te voltál, ki mindig fáradt, hogy ragyogjon az óvodám. Itt az idő, elközelgett, iskolába indulok, de hozzátok visszajárni mindig örömmel fogok. #6 Ezt a topikot lezárom, mert szeretném, ha az Évzáró-Pedagógusnap topik is ugyanolyan rendezett lenne, mint a többi Űnnepek topik, tartalomjegyzékkel ellátva.. Az ismétlések elkerülése végett, először át kell helyeznem az eddig már felkerült verseket. Addig kérlek, hogy ha új versetek, műsorotok van, a Gyerekeknek - gyermekdalok, versek, mesék II. Búcsú az óvodától. topikba irjátok. Megértéseteket köszönöm csipkebogyó
Megtekintések száma: 1 830 Nézd, ez itt a mesék vára, de most pihen, szendereg. Falai közt bűvös, bájos, színes csodák rejlenek. Óvó nénik, dadus nénik sok-sok tudást adva át, tanítottak, mint igazi, jó tündér-keresztanyák. Türelemmel, törődéssel párosult a szeretet, így lehettünk önfeledten játszadozó gyerekek. Mert e mesebeli házban, a mesebeli vágyak szinte varázslatos módon, mind valóra válnak. Varázsdallal, szép mesékkel, vidám verssel szőve át, színezték a hétköznapok, meghitt ünnepek sorát. Titokzatos bűbáj lakja, lengi körbe a várat, szép mesékből előbújó, különleges varázslat. Búcsú az iskolától, óvodától ⋆ Óperencia. Lehettünk itt festő, fodrász, csodadoktor, építész. gyurmából is remekművet alkotott e két kis kéz. Kacagtató, vidám mókák, ünnepváró, szép csoda… Köszönet a sok szép évért, nem felejtünk, óvoda! Óvó nénik, dadus nénik, oly nehéz a búcsúzás, de elköszön, útnak indul sok-sok felnőtt óvódás. Vár a suli, irka, táska, sok új barát, új kaland, ám derűtök, mosolyotok szívünkben mind megmarad. Mert e mesebeli házban, a mesebeli vágyak szinte varázslatos módon, mind valóra válnak.
Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola: Csingi — lingi! Gyertek, gyertek! Szól a csengő szép szava. Megyünk ím már, hogyne mennénk, Kedvesek ám a betűk. De most azért óvodásként, Mégis könnyes a szemünk. De jó is volt ide járni! Mennyi öröm várt itt ránk! Sok — sok mese, nóta, játék, Napsugaras szép világ. Itt játszottunk télen, nyáron. Nőttem, s velem nőtt a szék, A baba, a labda, autó, Tanultam verset, mesét. Hej, de jó volt ide járni Úgy — e bizony gyerekek? Óvó néni, akárcsak az Édesanyánk, szeretett. A csengőig ágaskodtam.... Most elérem könnyedén, S a kicsiknek most én mondom. Te is megnősz, kisöcsém. Kicsik voltunk, nagyok leszünk, Hívogat az iskola, De téged, szép óvodánk, Nem felejtünk el soha.