Negyvenhat harcos lopakodott felfelé a kastélyhoz, és lerántotta a falakat. Egy dobban hangzott az éjszaka, "boom, boom boom". A ronin elindította a támadást. A 47-es Ronin története az egyik leghíresebb japán történelem - és ez egy igazi történet. Háttér A Tokugawa-korszak Japánban az országot a csengő, vagy a legmagasabb katonai tisztség uralkodott a császár nevében. Alatta volt számos regionális urak, a daimyo, akik mindegyikük egy szamuráj harcosok kontingensét alkalmazta. Mindezek a katonai elitek elvárják, hogy kövessék a bushido kódját - a "harcos" módját. A bushido igényei között hűség volt a mesterhez és a félelemhez a halállal szemben. A 47 Ronin, vagy a Hűséges Megtartók 1701-ben Higashiyama császár császári küldötteit küldte kiotói székhellyel a shogun udvarán, Edo-ban (Tokió). Kira Yoshinaka nagy tiszteletbeli tisztviselő szolgált a ceremóniáért. Két fiatal daimyo, Asano Naganori az Ako és Kamei Sama Tsumano-ból, a fővárosban végeztek alternatív rendelői feladatokat, így a sógunátus adta nekik a feladatot a császári küldötteinek gondozására.
Sajtóvetítés az Egyesült Államokban nem volt. Idehaza sem. Ez azért már birizgálja az ember pocsékfilm-ösztönét: általában azokat a filmeket nem mutatják be a sajtónak, amikről biztosan lehúzó kritikák születnének. Hát, lőn. A 47 ronin unalmas, bután szerkesztett és érdektelen. Unalmas, mert végtelen üresjáratokkal van teli, két akció között mintha világkorok peregnének le. Bután szerkesztett, mert bár az eredeti sztoriból megható, csodás karakterdrámát vagy kulturális tablót is ki lehetett volna hozni, a 47 ronin ehelyett egysíkúbb és felszínesebb még az átlagos akciófilmeknél is (lásd: a gonosz mindig tenyérbemászóan grimaszol, és ennyi az összes jellemvonása). És érdektelen, mert az akció átlag alatti, a párbaj- és csatajelenetek alig villanyoznak fel, a látvány szemfájdítóan művi és stílustalan, s az egészről süt a tehetségtelenség, szegény színészeket kivéve. Rinko Kikuchi ( Bábel, Tűzgyűrű), Tadanobu Asano ( Ichi, a gyilkos, Zatoichi, Mongol) és Keanu Reeves maga sokkal többet érdemelne az egysíkú karaktervázlatoknál, amiket rájuk aggattak.
Ez nem is lenne gond, csak a Sógun palotájában tilos kardot rántani, ezért Aszanó börtönbe kerül és megengedik neki, hogy a becsülete érdekében saját kezével vethessen véget az életének(szepukku). A halála után a hátrahagyott szamurájaiból roninok lettek(vagyis úr nélküli szamurájok), akik bosszút fogadnak. Jól tudjuk, hogy a mai globális moziközönség a fantasy, a sci-fi és a szuperhősök nyelvén ért és beszél. Ennek megfelelően a klasszikus japán Csúsingurát a modern hollywoodi eszközök alkalmazásával meséli el a film. A történet a valóság és a fantasztikum határán egyensúlyoz, ami szerintük nagyszerű lehetőség, hogy a fiatal japán nézők megismerjék a régi legendát, a külföldi közönség pedig a japán kultúrát (! ). A roninok önfeláldozását tehát úgy láthatjuk, ahogyan azt még senki sem látta. Félelmetes párviadal készülődik (Fotó: UIP-DunaFilm) Ennek jegyében mindjárt érthetővé válik, hogy a 47 ronin mellé egy plusz figurát is költöttek az alkotók. Ő Kai, az elárvult félvér – Keanu "Mátrix" Reeves –, aki senkiben sem bízik, az örök kívülállót szimbolizálja, aki megpróbál beilleszkedni a kultúrába, amely a vérségi kötelék szentségén alapul.
Amikor már a szamurájok, sárkányok és a japán tálalás is kevés, hogy egy film jó legyen. - Eredeti cím: 47 ronin - Műfaj: Kaland, fantasy - Rendező: Carl Rinsch - Forgatókönyv: Hossein Amini, Chris Morgan - Szereplők: Keanu Reeves, Hiroyuki Sanada, Ko Shibasaki Idei első bejegyzésem a blogon, meglehetősen későn érkezett. Ennek több oka is van. Egyrészt lett volna, egy nagy, 2013-as évösszegző bejegyzésem. Amit meg is írtam, már csak a videók hiányoztak, amikor is a PGO úgy döntött, hogy mentéskor, inkább kiléptet a profilomból, így gyakorlatilag, a bejegyzésem fele elveszett. Ezután nem voltam hajlandó, a dolgot folytatni és töröltem az egészet a fenébe. Ez elég hosszú időre elvette a kedvem a firkálástól. A másik dolog, ami miatt nem készítettem filmes beszámolót, az az volt, hogy nem találtam megfelelő alapanyagot. Ezeket a sok díjra jelölt filmeket, már dacból sem vagyok hajlandó megnézni. Az elmúlt pár évben, értetlenül álltam az Oscar gála, és választottjai előtt. Majd ha megjelennek DVD-n, pótolom azokat, amik igazán érdekelnek (Wall Street Farkasa, 12 év rabszolgaság, és nagyjából ki is fújt).