Annyi év telt el, hogy a legtöbben halottnak hiszik, de a holttestét nem találták meg. Viszont életjelet sem adott magáról. Egy napon Alan az interneten felfigyel egy játékosra, akinek Scrabble stílusa döbbenetesen hasonlít Michaeléra. Az új nyom iránti lelkesedését másik fia, a családos Peter (Sam Riley) nem osztja túlságosan, ő annak örülne jobban, ha az apja néha vele is foglalkozna. Aztán persze semmi, a nyomozás sem úgy alakul, ahogy Alan elképzelte. A film végi csavar egyébként meglepően könnyen kitalálható, de A szavak ereje nem is a meglepő történet vagy az eredeti rendezés, hanem egy sor egyéb dolog miatt szerethető. Az egyik természetesen Bill Nighy, az angol film nagy öregjének játéka. Nighy, aki a magyar nézők leginkább az Igazából szerelemből és a Harry Potterből ismerhetnek, elképesztően termékeny színész. Már közel hetvenéves, de még mindig évi három-négy filmet vagy sorozatot vállal. (Meg egy csomó videójátékban is hallhatjuk a hangját. ) Valódi kultusza van nézők egy részének körében, még úgy is, hogy temérdek film közé, amiket elvállal, jócskán csúsznak gyengébb darabok is.
Hiszen azon túl, hogy a legjobb gegjei éppen a szereplők néma reakciói, mimikái miatt működnek, a legerősebb szó, a "szeretet" köré épül, amit ironikusan, mégsem akaródzik kimondani. Sajnos Hunteréknek ez nem volt elég. Az önmagában is értékes történethez hozzáadtak kifejtetlenül hagyott mellékszálakat. Az ember legkeményebb belső harca, a gyászfeldolgozás az egyén szintjén jól körvonalazódik a racionális, pesszimista Peter és a szentimentális, optimista Alan szempontjából. A házaspár történetében pedig megvan a kapcsolati dialektika felépítésének és a gyász kapcsolatokra kifejtett romboló hatásának lehetősége. Ezt az ígéretet viszont nem váltották be, felszínes és kiaknázatlan marad, elkapkodott feloldással a végén. Mégis, ami igazán fájó, az Jack története. Egy jó cím attól jó, mert hatásos, figyelemfelkeltő és, ami a legfontosabb, értelemmel bír a nagy egészt tekintve. A szavak erejé nek eredeti címe Sometimes always never, ami bölcselkedő paradoxon és öltönyviselési kisokos egyszerre.
Ennek főkolomposa Bill Nighy zseniálisan alakított karaktere, Alan, aki egy-egy drámai aspektusból anélkül varázsol szívmelengető komédiát, hogy kényszeredettség érzetét keltené. A film humorának egyik síkja a generációs különbségek. Alan próbál kibékülni fiával, aki belemegy, hogy náluk aludjon pár napig az apja. Unokájával, a lázadó és számítógép-függő Jackkel (Louis Healey) először nehezen jön ki, és mialatt a srác suliban van, az öreg elfoglalja a birodalmát. Éjt nappallá téve játszik Jack gépén, ami elsőre mókás, a film végkifejlete azonban ráébreszt, hogy ez csupán egy szerető apa elkeseredett próbálkozása, a vak hite volt rég eltűnt fia utáni megrögzött hajtóvadászatában. A szavak ereje a gyász komikumának megragadásában brillírozik. Apa és fia úton a halottasház felé megszállnak egy parányi motelben, ahol megismerkednek egy házaspárral, Margarettel (Jenny Agutter) és Arthurral (Tim McInnerny). Egy vad Scrabble-játszma másnapján újból találkoznak, a halottasházban. Egyazon okból vannak jelen.
Bár néha a cselekmény egy kicsit leül, mégsem annyira... több» Ha meglátom, hogy jön ez Bill Nighy film, onnantól fogva nem kérdés, hogy megnézzem-e. Na persze mondhatjátok, hogy akkor most is elfogult leszek, de A szavak ereje önmagában egy nagyon erős film, amihez Nighy természetesen hozzá is tud tenni. Remek... több» Mit is mondhatnék. Annak ellenére, hogy szerintem egyáltalán nem tartozik a kedvenc műfajaim közé a film, nagyon is elszórakoztatott, és bár nem vagyok biztos benne, hogy valaha még meg fogom nézni, még így is órákig tudtam agyalni a sztorin. Egyszer mindenképp érdemes megnézni! Súlyos drámát is lehetett volna forgatni ebből a történetből, a rendező mégis egy nagyon más koncepciót választott, és őszintén szólva ez egy pazar döntés volt. Elgondolkodtató és humoros film A szavak ereje, amit csak ajánlani tudok. Az életbe hosszú idő után visszataláló nagyapa története lehet, hogy nem túl eredeti, viszont kifejezetten hatásos feldolgozást kapott, és meg kell hagyni: a Scrabble sem tűnt még soha ilyen szórakoztatónak.
több» Témába vágó sorozatok
mírarwa 2022. január 9., 03:11 Nagyon aranyos, szimpatikus, szerény hölgy, aki egyébként tisztában van azzal, hogy ki, de két lábbal a földön áll, és nagyon intelligens is. Szívesen elbeszélgetnék vele. Emellett azért elvont is, de ez inkább az írásain mutatkozik meg. Azt hiszem, hogy pontosan ilyennek képzeltem Atwoodot, sőt pozitív csalódás volt. Imádom a humorérzékét, és azt, ahogyan akár a saját nehézségeit is kifigurázza. A legnagyobb kanadai írók között van, és elképesztő, hogy egy korban élhetünk vele. Méltán van felhypeolva. Ez a film nagyon jól bemutatja az életét, meg hogy ki is ő. Szívesen néztem volna még. Egy kicsit megkedveltem Kanadát is.