[10] 1961-ben a Walt Disney vállalat megvásárolta a jogokat Slesingertől, hogy a karaktereket felhasználhassa. Az amerikai Benjamin Hoff író 1982-ben adta ki a "Micimackó és a Tao" (The Tao of Pooh) című könyvet, amelyben a keleti taoista filozófiát igyekszik bemutatni a nyugati olvasóknak Micimackó és a többi karakter segítségével. Magyarul Szerkesztés Micimackó; ford. Karinthy Frigyes, ill. Ernest H. Shepard; Athenaeum, Bp., 1935 Micimackó kuckója; ford. Shepard; Athenaeum, Bp., 1936 Micimackó. Karinthy frigyes előszó a una. Játék; A. Milne művéből színpadra alkalmazta Julien Slade, Karinthy Frigyes szövegének felhasználásával ford. Bátki Mihály, zene H. Fraser-Simson, dalszöveg Karinthy Ferenc, rend. ifj. Kőmíves Sándor; Szigligeti Színház, Szolnok, 1982 (A Szolnoki Szigligeti Színház műhelye) Jegyzetek Szerkesztés ↑ Magyarul is elérhető az interneten, pl. itt. ↑ Hetedik fejezet, amelyben Kanga és Zsebibaba megjelennek az Erdőben, később Malacka megfürdik ↑ a b Karinthy Márton: Ördöggörcs (Ulpius, 2003. ) ↑ Miért Mici a mackó?.
Egy láb a mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magosba. Egy szószéket a sok közül kibérelek, Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek. Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit elmondok mindenkinek. Előszó (Karinthy Frigyes) – Wikiforrás. Köszönjük, hogy elolvastad Karinthy Frigyes költeményét. Mi a véleményed az Előszó versről? Írd meg kommentbe! Olvass verseket naponta – vár a Meglepetésvers Hirdetés
[2014. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 26. ) ↑ Fordította Karinthy Frigyes ↑ Az egyik régi 1957-es kiadás hirdetése a Vaterán ↑ (Milne), Reed and Lewin, trs., Winnie-La-Pooh, előszó: Humphrey R. Tonkin (Dutton), 1972, 2nd edition UEA, Rotterdam, 1992. ↑ Telegraph article ↑ "The Merchant of Child", 1931. november 1., 71. oldal ↑ McElway, St. Claire. "The Literary Character in Business & Commerce", 1936. október 26. Karinthy frigyes előszó a b. Fordítás Szerkesztés Ez a szócikk részben vagy egészben a Winnie-the-Pooh (book) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Források Szerkesztés A Micimackó és a Micimackó kuckója a Magyar Elektronikus Könyvtárban További információk Szerkesztés "Micimackó megérkezett" – Karinthy Frigyes előszava az első magyar kiadáshoz. [2020. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
Én isten nem vagyok s nem egy világ, Se északfény, se áloévirág. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él, Mindenkinek rokona, ismerőse, Mindenkinek utódja, őse, Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem s dadog a szám. Elmondanám, az út hová vezet, Segítsetek hát, nyujtsatok kezet. Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. A csörgőt eldobtam és nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom. Egy láb mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magosba. Egy szószéket a sok közül kibérlek, Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek. Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Karinthy Frigyes: Előszó | Verstár - ötven költő összes verse | Reference Library. Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek.
Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban, A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább. Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek. Mert félig már ki is bukott, tudom De mindig megrekedt a féluton. Az egyik forró és piros lett tőle, Ő is súgni akart: csók lett belőle. Karinthy frigyes előszó a ti. A másik jéggé dermedt, megfagyott, Elment a sírba, itthagyott. A harmadik csak rámnézett hitetlen, Nevetni kezdett és én is nevettem. Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van. De nékem ő égő csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben, Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bűn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság, Hogy itt vagyok már és még itt vagyok S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön. A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy meg egy. A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban, A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább. Elmondom hát mindenkinek. Mert félig már ki is bukott, tudom De mindig megrekedt a féluton. Az egyik forró és piros lett tőle, Ő is súgni akart: csók lett belőle. A másik jéggé dermedt, megfagyott, Elment a sírba, itthagyott. A harmadik csak rámnézett hitetlen, Nevetni kezdett és én is nevettem. Latinovits Zoltán verset mond - Karinthy Frigyes: Előszó. Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van. De nékem ő égő csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben, Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott reá, hogy őt higgyem. Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak, Mert álom a bűn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság, Hogy itt vagyok már és még itt vagyok S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ, Se északfény, se áloévirág. Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él Mindenkinek rokona, ismerőse, Mindenkinek utódja, őse, Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem s dadog a szám. Elmondanám, az út hová vezet, Segítsetek hát, nyujtsatok kezet. Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni. A csörgőt eldobtam és nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom. Egy láb mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magosba. Egy szószéket a sok közül kibérlek, Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek. Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek. Uploaded by Fehér Illés Source of the quotation