Ettől kezdve Petőfi érzelmileg túlfűtött, víziószerű költeményekben, ún. látomásversekben jövendölte meg a világforradalom eljövetelét. Ilyen látomásvers az Egy gondolat bánt engemet is, egy nagy romantikus vízió, amelyben a költő váteszi, prófétai, látnoki szerepből szólal meg. Mondanivalóját Petőfi egy nagy ellentét segítségével teszi szemléletessé: kétféle halálnemet állít szembe egymással, a természetes halált és a hősi halált. A természetes halál hétköznapi, észrevétlen, békés, csendes és lassú, a hősi halál azonban gyors és erőszakos halál, amely végső soron egy nemes ügyért való önfeláldozás. Egy gondolat bánt engemet Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… – Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: "Világszabadság! Petőfi sándor egy gondolat bánt engemet. "
Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: "Világszabadság! ""Világszabadság! ""Világszabadság! Egy gondolat bánt engemet elemzés. " S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyugatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. Ott szedjék össze elszórt csontomat, S ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság!
S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyúgatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. – Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! Egy gondolat bánt engemet müfaja. A költemény műfaja rapszódia. Ezt onnan lehet tudni, hogy nagyon csapongó, többféle hangulat váltakozik benne, áradó érzelmek jellemzik. Hangneme néhol elégikus, máshol emelkedett, magasztos, szenvedélyes, valahol meg szentimentális. Típusa forradalmi látomásvers, témája a megsejtett és várt világforradalom, amely vízióként jelenik meg a versben. Főbb motívumai: világszabadság, halál, hervadó virág, gyertyaszál, fa, kőszirt leomlása Fő kifejezőeszközei: hasonlat, ismétlés, párhuzam, felszólítás (tiltó és igenlő felszólítás), fokozás, erőteljes színek (piros, fekete), erőteljes hangok (harsogás, mennydörgés) Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Az a gondolat bántja, hogy petyhüdten, ágyban kell meghalnia, neki, aki csupa romantikus tűz, csupa tettre kész erő, csupa mozgás, csupa életerő. Ez a bántó gondolat fészkelte be magát az agyába. Ő nem ágyban, párnák közt, lassú, beteg sorvadással akar meghalni, ő elutasítja ezt a halálnemet. Ezt az elutasítást negatív töltésű szavak ("elhagyott", "üres") és két tiltó értelmű felkiáltás jelzi: Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Egy gondolat bánt engemet – Wikipédia. Istenhez fordul, pedig Petőfi nem szokott Istenhez fohászkodó verseket írni. Az anafora eszközével nyomatékosítja, hogy nem így akar meghalni (" Ne ily halált adj, istenem, / Ne ily halált adj énnekem! ") Olyan halált kér Istentől, ami nem lassú, hosszadalmas, észrevétlen elmúlás ("hervadó virág", "elfogyó gyertyaszál"), hanem valami hirtelen, gyors, elemi erejű halál, mintha kőszirt volna, amelyet ledönt egy földrengés, vagy fa, amelybe belecsap a villám. Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le… – Érdekes ellentétet figyelhetünk meg a természetes halált és a hősi halált kifejező metaforák között.