Technikailag a középkategóriának kéne lennie a belépő szintnek, a belépő szintnek meg nem kéne lennie egyáltalán, legalábbis abban a formában, ahogy most létezik. Pontosabban vegetál. De komolyan. Samsung a8 teszt video. Belépő teljesítményű lapkakészletek, ráadásul a Unisoctól; általában 3 GB rendszermemória kevés, de jellemzően legalább bővíthető belső tárhellyel, átlagos vagy valamivel átlag alatti, 60 Hz-es LCD panelek, néha még a Widevine L1-es biztonsági szint is hiányzik; gyenge képalkotó képességek; alacsony szintű biometrikus védelem (2D arcazonosítás) és alapszintű adatkommunikációs képességek. Persze örülünk, hogy már van gyorstöltés, de ekkora telepméretek mellett a 15 wattnak sztenderdnek kéne lennie (megfelelő adapterrel kísérve); a legtöbb esetben azért már megvan a Type-C csatlakozó, de pont egy multimédiás eszköznél lenne jelentősége mondjuk egy Display Port támogatásnak, vagy fejlettebb Bluetooth verziónak kiterjedtebb kodektámogatással. Nem mintha a kategória érvényes ajánlatai ne lennének használhatók, de százezer forint környékén nem a használható az a kifejezés, amit használni szeretnénk.
Az A8-ban mutatkozott be a Samsung egyik fontos, bár elsőre nem különösebben feltűnő újítása, ugyanis az ujjlenyomat-olvasót végre sikerült jó helyre tenni: a kamera alá, így nem tapicskoljuk össze minden alkalommal, amikor fel akarjuk oldani a telót. Hasonlóan okos megoldás az is, hogy a Samsung (és kábé bármilyen más) telefonoktól teljesen szokatlan módon a hangszóró a telefon jobb oldalára, a bekapcsoló gomb fölé került, ezzel együtt pedig a jack-csatlakozó átkerült a teló aljának a bal oldaláról a jobb oldalára. Ennek az átcsoportosításnak az előnyei filmnézésnél és játék közben mutatkoznak meg, ugyanis se a hangszórót nem tudjuk véletlenül lefogni, se pedig a fülhallgató csatlakozója nem lesz útban. Samsung a8 teszt size. Játszani és filmeket nézni pedig elég sokat fogunk a telefonnal - vagy legalábbis érdemes, mert az ilyen jellegű elfoglaltság nem csak sokkal élvezetesebb a széles kijelzőn, de a Samsung egy igen jó üzemidővel is megtámogatta a felhőtlen szórakozást. A 3000 mAh-os akksi egészen jól bírja a strapát, Asphalt 8-azni például hat és fél órán keresztül lehetne folyamatosan, és külön dicséret illeti a Samsungot azért, hogy eközben a telefon lényegében egyáltalán nem melegszik fel.
A készülék profilja amúgy is inkább a tartalomfogyasztás, ami a négy darab, Dolby Atmos hangszórónak és a Widevine L1-es biztonsági szintnek köszönhetően teljesen rendben van. Lehet magas felbontásban streamet nézni, a zene meglepően jól szól a multimédiás hangszórókból, a maximum hangerő meggyőző, a minőség pedig az átlagnál jobb, egész részletes és dinamikus, de nyilván nem célhardver szint. FM-rádió sajnos nincs, YouTube Music sajnos van. Zene- és videólejátszóból is érdemes letölteni a Samsung saját megoldását, illetve kihasználni a két hónapos YouTube Prémium tagságot, ami a tablethez jár. Adatkommunikációs csomagból kétfélét választhatunk. Van csak WiFi kapcsolatra (802. 11a/b/g/n/ac, Direct, HotSpot) felkészített és LTE képes verzió. Galaxy A8+ Teszt. Itt egy nanoSIM-et tehetünk a microSD kártya mellé, ami a 32 GB-os tárhelyverziók mellett kelleni is fog. Létezik ugyan 4/64 és 4/128 GB-os megoldás is, de itthon hivatalosan a belépő modell kapható, amit maximum 1 TB-ig bővíthetünk. A készülékek a GPS, a GLONASS, a Galileo és a QZSS rendszerei alapján tájékozódnak, van fényérzékelő, gyorsulásmérő, giroszenzor, tájoló, hangérzékelő és mágneses szenzor; a Bluetooth 5.