A levágott barkát virágvasárnapi énekekkel vitték a templomhoz, azt háromszor megkerülték, majd oldalának támasztották az ágakat. A barka virágzata, különösképp kinyílt formájában, virágporral olyan képet fest a napfényben, akár egy fénymag, mint a szentek ragyogó glóriája. Ezt a fénymagot szabadítják ki a tiszta szándékú kis huszárok, és hozzák el a szűzies tisztaságú leánykák. A szentelt barkának eztán különleges véderőt tulajdonítanak, majd minden ártó szándék ellen ezt használják egy évig, mígnem elégetik, ám hamuját továbbra is nagy becsben tartják. Például hamvazószerdán ezzel rajzolják a hívek homlokára a keresztet, a "porból lettünk s porrá leszünk" ige szellemében. Pajzán húsvéti versek idezetek. 2. "Nagypénteken mossa holló a fiát" A hagyomány szerint, mikor Jézust a katonák a Gecsemáné kertjéből a városba vezették, át kellett gázolnia a megáradt Cedron patakon, mitől a patak vize aranyossá változott. Nagypéntek reggelén a falvak népe ezért mosdott, fürdött a patakvízben, hogy Jézus arannyá változtassa, mossa tisztára az ő lelküket is.
A lányok eztán a fűzfák földig hajló ágai alatt maguk is meghajoltak, hogy hajukat, azaz szellemiségük fénylő jelölőjét, kifésülhessék, s maguk is a füzek tiszta fényességében (emlékezzünk vissza a barkafűzre) tündökölhessenek. Nagypénteken még a fekete holló is "fehérre" tudja mosni fiát. 3. Nagyszombati tűzszentelés Jézus halálának emlékezetére az otthonokban kioltották a tüzet, és csak a feltámadás hírére gyújtották újra. Pajzán húsvéti versek ovisoknak. Abból az időből való e szokás, mikor még a tüzet, a parazsat őrizték, nehogy kialudjon, mert az különös balszerencsét jelentene a családnak. Ekkor az előző évi szentelt barkával gyújtották meg az új tüzet. Másutt a régi fakereszteket égették el a templom mellett, s ennek hamuját vitték a hívek magukkal. A szentelt hamuból később került a földekre, a jószágok vizébe, a kutakba, de még a sonka főzővizébe is. Az ajtóra rajzoltak vele keresztet, a szőlősorok végére tették, ezt vették elő nagy viharban, de tűzvész ellen is. 4. Jézus keresés Nagyszombat estéjén vagy húsvétvasárnap a falvak népei a határba indultak, Jézus keresésére.
A húsvéti tojásban eleve ott kell legyen az élet-test (kakasos udvarból kell származzon, persze régen csak ilyen volt), ám ez az élet-test a lobogó vízben áldozattá válik, csakúgy mint Krisztus, és az ő Szentlelke költözik "helyére". Így a leány magába fogadta Krisztust. A legény magához veszi a tűzzel szentelt vizet, és a szentséggel felkészült legény meglátogatja a szentséggel felkészült lányt. A legény felkeresi a nagyszombaton kisepert, kimeszelt, megtisztított lányos házat. Bekopogtat ajtaján (hadd ne írjam le, ez mit jelöl, elég ha a virágvasárnap termékenyítő körtáncainak szövegeire gondolunk: "Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd kerüljem váradat... Pajzán Húsvéti Versek: Húsvéti Versek - Istenes Versek. "). Ha a leány befogadja, a házon belül a legény működésbe hozza a teremtést, szertartásos viselkedésével: kihúzza magát, s egyenesen állva elmondja varázsló versét, "megigézi a lányt". A leány azt a verset csakis a magáénak tekinti, s mert érti, kölcsönös feszültség, vibráció jelenik meg, s mivel mindketten tudják, mi jön eztán, az "izgalom" egyre fokozódik.