hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se, csak nemet intett folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult? Radnóti Miklós (1909-1944) költő, műfordító "Első ecloga" című versének autográf, aláírt piszkozata. | 150. könyvárverés | Központi Antikvárium | 2019. 06. 07. péntek 17:00 | axioart.com. Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt? Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt. Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre, s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé, mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek, alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.
A spanyol polgárháborúra utaló sorok a vérengzés iszonyatát festik. "A vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt", hontalanná vált emberek és állatok riadt hada menekül, felettük állandóan ott kering a halál. A tömegek sorsát felmutató dermesztő képre az egyén sorsa következik. Federico García Lorca (1898–1936) mártírhalála a költők – s egyúttal Radnóti – pusztulásának előképe. S a halál tudatánál is kegyetlenebb az a sejtelem, hogy velük együtt pusztul művük is, a kíváncsi utódokra nem marad belőle semmi. Radnoti első ecloga . A spanyol költő halálához kapcsolódik "a drága Atilla" tragikus sorsa. József Attila emlegetése már közvetlen személyes kapcsolatokat jelez, s a figyelem az én, a Költő életének és művészetének jelenére és jövőjére terelődik. Az elődök példájának követése s az Arany János-i "mindvégig" erkölcsi parancsa szabja meg a Költő magatartását: a halálraítéltség tudatában is a halál pillanatáig új levelet hajtó, erős tölgyként kell élnie. – A végső következtetés levonása után – immár az egyéni sors fölé emelkedve – a vihardúlt lélek visszanyeri nyugalmát, s ez a csendes megbékélés idilli hangulatával telíti a vers lezárását.
Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se, csak nemet intett folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt? Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt. Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre, s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé, mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. Radnóti Miklós: Első ecloga - Meglepetesvers.hu. Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek, alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.
Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem, tam multae scelerum facies;... Vergilius PÁSZTOR Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre? KÖLTŐ Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már! Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát, most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, - már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre? Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak. Hallom, igaz, hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt, s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan; asszonyi had, gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott, hogy nincs aki eltakarítsa. Babel Web Anthology :: Radnóti Miklós: Első ecloga. Azt hiszem, ismerted Federícót, elmenekült, mondd? Nem menekült. Két éve megölték már Granadában. Garcia Lorca halott!
hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő így tünik el! hát nem gyászolta meg őt Európa? Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből. Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se, csak nemet intett folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt? Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, – várja, de addig is új levelet hajt. Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre, s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé, mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek, alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.